Jó közösség, karrierlehetőség, pénzkereset: legyél te is játékvezető!

A szárligeti Drabon Barnabás és a szári, de a játékvezetői tanfolyamot Komárom-Esztergomban elvégző Frank Viktor László egyre feljebb lépdelnek a ranglétrán játékvezetés terén: a vármegyei működést követően kerültek fel az országos keretbe, jelenleg mindketten az NB III.-ban tevékenykednek. Barnabás játékvezetői, Viktor asszisztensi feladatokat lát el.

– Hogyan lettek országos kerettagok?

D. B.: – Az MLSZ évente egyszer legfeljebb négy játékvezetőt, köztük két asszisztenst kér fel a vármegyei igazgatóságoktól. Miután megfelelő teljesítményt nyújtottunk a vármegyei akadémián, megkaptuk a lehetőséget. Én 2022-ben, ötévnyi játékvezetés után jutottam el eddig.

F. V.: – A vármegyei akadémián a FIFA nemzetközi szintjét kell teljesíteni a fizikai teszten és természetesen az elméleti teszt is nehezített. Persze ennél is fontosabb az, hogy ki hogyan végzi a dolgát a pályán. Aki eljut az NB III-ig, az ott is kaphat külön akadémiai képzést.

– Mi a különbség a vármegye és az NB III. között?

D. B.: – Nagyon élvezem az NB III-at, ide nemzeti szinten már nagyobb figyelem jut, mint a vármegyei bajnokságokra. Nagy az ugrás a vármegyéhez képest, a mérkőzések jobbak, szakmai szempontból ez egy kiváló lehetőség. Az információ is több, könnyebben tudunk a csapatokból, játékosokból, edzőkből készülni. A vármegyében 3-4 hetente ugyanoda mentünk, az ember hamar kiismeri a csapatokat, az NB III-ban több új klubbal ismerkedhetünk meg. Ha valaki szeretne feljebb kerülni, de mégsem sikerül neki, előbb-utóbb elveszítheti a motivációját és akkor nem fog akkora energiát belefektetni a játékvezetésbe.

F. V.: – Az összes mérkőzésünket vissza tudjuk nézni, így elemezhetjük a teljesítményünket. Sok meccsre lehet fogadni, amin emberek karrierje, egzisztenciája múlik, így nem lehet rosszul vezetni. Minden meccset felvesznek, így minden alkalommal nyomás alatt vagyunk. Ami vármegyei szinten nem feltétlenül megszokott, másfél órával a kezdés előtt már a helyszínen van mindenki és az ellátás is kifogástalan, kávét, szendvicset, csokit, gyümölcsöt és vizet is kapunk. Bár rendszerint messzebbre kell utaznunk, én az utazásokat is szeretem.

– Milyen feladataik vannak a mérkőzéseken kívül?

D. B.: – Én a tanfolyam toborzásában segédkezem, edzőtáborokban nyújtok segítséget, ahogy nekem is tették, amikor vármegyei kerettag voltam.

F. V.: – A játékvezetői edzőtáborok során is segítünk, kötelességünk támogatni a fiatalokat. Mi is azt szeretnénk, ha vármegyénknek minél több országos kerettagja lenne.

– Mit ajánlanak a tanfolyamra jelentkezőknek?

D. B.: – Szeretni kell a labdarúgást és a játékvezetést, máshogy nem megy. A szakmai ismeretek folyamatos frissítése mellett én például folyamatosan edzem, heti több futó- és konditermi edzés mellett masszőrhöz és gyúróhoz is járok. Ha testi-lelki kikapcsolódásra vágyom, általában szaunázni megyek, ott érzem, hogy igazán fel tudok töltődni.

F. V.: – A játékvezető mindig tanuljon, egészen az utolsó meccséig. Az akarat, alázat és kitartás elengedhetetlen, emellett fogadni és tűrni kell az esetleges kritikákat. Fontos, hogy a játékvezető maradjon a háttérben, csak akkor lépjen előre, ha szükséges.

– A szakmai karrier és a pénzkereseti lehetőség mellett a jó közösséget is sok játékvezető említi a pálya egyik előnyeként.

– F. V.: – Barnival már a megyei bajnokságban is többször beszéltünk arról, hogy jó lenne egyszer, akár közösen is NB-s szinten vezetni. Immár több, mint 100 közös küldésünk volt a megyei bajnokságokban és az NB III-ban, a pályán kívül is baráti kapcsolatot ápolunk.

– D. B.: – Ahogyan Viktor is említette, a kapcsolatunk barátivá vált az évek során. Sokat zrikáljuk egymást, de a pályán is egy csapatot alkotunk, bár természetesen nem mindig kapunk közös küldést.

A játékvezetés formálja a jellemet

– Emberileg mit adott önöknek a játékvezetés?

D. B.: – Bár a pályán te vagy a főnök, nagyon fontos, hogy hogyan bánsz a játékosokkal és sportvezetőkkel. Partnerként kell kezelned őket, hiszen ők is ugyanolyan sportemberek mint te, de a tiszteletet neked kell kiharcolnod és megtartanod. Többször is előfordul, hogy egy játékvezető arrogánsan viselkedik, amikor nem biztos magában, ezt mindenképpen kerülni kell. Egy játékvezetőnek akkor is tisztelettudóan kell viselkednie, amikor hibás döntést hoz. Természetesen nem erre törekszünk, de mi is emberek vagyunk, hibázunk. Ez a pálya megedzi a jellemet, de úgy gondolom, aki alázattal, odaadással végzi a munkáját, az nem ütközhet szakmai akadályokba.

F. V.: – Ahogyan a világhírű olasz játékvezető, Roberto Rosetti mondta egyszer, a játékvezetés az élet iskolája. Sokan 14 évesen kezdik a pályát, és már ilyen fiatalon döntéseket kell hozniuk náluk sokszor jóval idősebb sportemberek között. Aki ezt bírja hosszabb távon, azt megedzi ez a pálya. A felelősségünkkel járó tudat sokat adott a karakterünknek, bár nem tagadom, aki erre a pályára adja a fejét, az valamilyen szinten mazochista...