Élményeikről vallottak a nemzet sportolói Tardoson

A Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesületének (HMSE) két tagja Dr. Faragó Tamás olimpiai bajnok, világbajnok és kétszeres Európa-bajnok vízilabdázó, valamint Vaskuti István olimpiai bajnok, tízszeres világbajnok kenus, a Nemzet Sportolói vendégeskedtek Tardoson a közelmúltban. 

A találkozó helyi szervezője, Csabán Tibor a Kemma.hu kérdésére elmondta, hogy két éve találkozott a sportlegendáink közösségi oldalával, amelyen bejegyzéseket látott arról, hogy járják az országot motivációs előadásokkal, élménybeszámolókkal. Felvette a kapcsolatot a HMSE elnökével és ennek eredményeként 2022. októberében Nagy Tímea párbajtőrvívó és Jónyer István asztaliteniszező már jártak a településen. 

A nemzet sportolói Tardosan jártak

A mostani beszélgetés előtt még mindenki megtapogathatta, akár meg is rághatta Faragó Tamás, vagyis Tonó olimpiai aranyérmét. A köszöntést követő 100 percben sok mindent megtudhattak a jelenlévők a két bajnokról, bajnoktól. 

– Nem tudom eldönteni, hogy a vízilabda választott engem vagy én a vízilabdát. Úgy mentem az uszodába, hogy nemcsak olimpiai bajnok leszek, hanem én leszek a világ legjobbja, bár ez nem egy különlegesség, hiszen aki Magyarországon a legjobb vízilabdában, az a világ legjobbja is egyben – emlékezett vissza Tonó, aki elárulta, hogy a szüleinek volt egy kis motorcsónakja, édesapja unokatestvére pedig kenuzott, így ismerkedett meg a Dunával és innen már egyenes út vezetett a csónakházba.

– tette hozzá a világbajnok vízilabdázó. A sportolók arról is beszéltek, hogy immár edzőként mire a legbüszkébbek. 

– Az olimpiai- és világ- és Európa-bajnokok mellett arra, amikor a korábbi tanítványok a gyermekeiket hozzák hozzám – mondta István, aki azt is elmesélte, hogy hogyan ismerkedett meg Wichmann Tamással, a kilencszeres kenuvilágbajnokkal.

– Gyerekként a Dunaparton fociztunk és beleesett a vízbe a labdám. Éppen Tamás volt ott, aki akkor már a sportág ismert alakja volt, Európa-bajnokságot nyert. Nekem fogalmam sem volt róla, kicsoda, csupán sietve megkértem: hozza már ki a vízbe esett labdámat. Wichmann rám nézett, majd a dörmögő hangján csak annyit mondott:

– Végül természetesen segített, megmenekült a labdám. Később barátság lett ebből az ismeretségből – mesélte István.

Faragó arról is beszélt, hogy az egyetemen számított-e, hogy válogatott sportolók.

– Az én időmben nem kivételeztek az egyetemen a válogatott tagokkal. Az egyik vizsgám után megkérdezték a vizsgáztatót, hogy milyen volt Faragó, azt válaszolta, többet tudott, mint amennyit ő előzetesen gondolt, míg kevesebbet, mint amennyit Faragó gondolt – nevetett a vízilabdázó a kedves emléken. 

A két közvetlen sportember még sok kérdésre válaszolt. Hallhattak a jelenlévők sztorikat - többek között - sikerekről, edzői ars poeticáról, sok-sok munkáról, múltról, jelenről. Dedikálás és a fotózás zárta a jó hangulatú motivációs előadást.