Idén a hullámzó teljesítmény volt az állandó a Kék Tigrisek játékában

A Tatabánya tizenhat győzelem és három döntetlen mellett hétszer hagyta el vesztesen a küzdőteret, és 35 pontot szerezve állhatott fel a képzeletbeli dobogó harmadik fokára. A Bányász idei sikerének a „titka” az volt, hogy ugyan viszonylag sokat hibázott, de közvetlen ellenlábasai is, valamint a riválisokkal szembeni mérlege a Tigriseknek volt legjobb.

A csapatot irányító Dragan Djukics jobb keze Sibalin Jakab edző volt, aki jócskán kivette a részét a munkából, a „bronzmedál” kovácsolásából. Vele beszélgettünk kendőzetlenül a 2023-24-es szezon sikereiről és kudarcairól.

– A klubok, a magyar bajnokságban, reális célként, a Szeged és Veszprém mögötti helyekről „tárgyalhatnak” – mondta a szakember. – Mi is a harmadik helyben gondolkodtunk, amelyet tavaly és idén is sikerült megszereznünk. Higgyék el, sok gárda cserélne velünk. Ezért a bronzért küzdött az FTC, a Csurgó, a Balatonfüred. Most azokat az egyesületeket említettem, akik hasonló kondíciókkal rendelkeznek, mint a Tatabánya. Egyébként nekik is tényleges esélyük volt az éremszerzésre, mert mi sokat hibáztunk ebben a menetelésben. A kisiklásainkat azonban nem tudták ellenfeleink kihasználni, mivel ők még többet rontottak, így összességében az a társaság végzett előrébb, amelyik kevesebbet bakizott.

Az őszi szezon hajrájában, amikor menesztették a Tatabánya trénerét, Tombor Csabát, két forduló erejéig Sibalin Jakab és Cristian Ugalde, a Bányász rutinos szélsője irányította a kék-fehéreket.

– Az edzőváltás idején harmadik volt az együttes, és ezt végül is sikerült megőriznünk – emelte ki Sibalin Jakab. – A Magyar Kupával már kicsit más a helyzet. A négyes finálétól az a Dabas ütött el minket, amelyiket egy héttel a kupameccs előtti bajnokin, az otthonában öt góllal vertünk. Mi tagadás, ez fájó vereség volt, hiszen úgy terveztük, hogy a kupában és ott leszünk a final fourban. Hasonlóan jártunk az EHF Európa Ligával is, ahol szerettünk volna a csoportunkból továbbjutni. A portugál Sporting jobb csapat volt, mint a miénk,

mégis itthon le tudtuk győzni őket, a román Constanta viszont kifogott rajtunk. Végül az döntőnek bizonyult, hogy a saját csarnokunkban alul maradtunk velük szemben.

Ebben az idényben, a Tatabánya játékában, ami „állandónak” bizonyult, az a hullámzó teljesítmény volt. Néhány meglepő hazai vereség, és nem is a „nagyok” ellen vagy a zakók mértéke, illetve módja mindenképpen elgondolkodtatta a szakmabelieket. Erre pedig az sem jelenthet mentséget, hogy a náluk jóval erősebb és gazdagabb Szeged is bukott, úgymond kisebb csapat ellen.

– Mind az őszre, mind a tavaszi folytatásra leginkább jellemző, hogy nem voltak vagy csak elenyésző számban olyan mérkőzések, amelyet eleve lefutottnak lehetett tekinteni – hangsúlyozta beszélgetőpartnerünk. – Sajnos, a saját szereplésünkből is tudok példákat mondani. A Csurgó, valamint a Gyöngyös tatabányai győzelme, továbbá a komlói vereségünk mind-mind ebbe a kategóriába tartoznak. Emellett persze négy pontból hármat megszereztünk a legnagyobb riválisunktól, a Ferencvárostól, aminek hatványozott jelentősége lett. Négyből négyet pedig a Füredtől. De lásd, a Szeged ellen hazai környezetben csúsztunk szét, mégpedig nagyon. Közben meg, a Telekom Veszprém ellen karnyújtásnyira voltunk a bravúrtól. Ami becsülendő a társaságban, hogy ezekből a mélyütésekből is talpra álltunk, és a hátralévő bajnoki találkozókon már nem hibáztunk.

Sibalin Jakabnak nem kenyere a panaszkodás, de azért néhány tényt mégis felsorolt a tisztánlátás érdekében. Ezek sorába tartozik a decemberi edzőcsere. Obradovics – családi okok miatti – távozása. Dissinger érkezése. Az irányító, Josip Peric sérülése, ami miatt egy szezont kihagyott. Petar Topic, a válogatott beálló műtétje okán volt egy fél idény keresztül maródi. De túl gyakran volt sérült Juhász Ádám vagy Győri Mátyás is. Ez egy olyan alakulatnál, ahol 20-25-ös a játékoskeret nem jelent akkora gondot. Viszont a Tatabánya, a hiányzói nem igazán tudta pótolni, emiatt sokszor szenvedett.

– Úgy gondolom, a rajtunk kívülálló okokból adódó nehézségeket is átvészeltük – összegezte az elmondottakat Sibalin edző. – Sorsdöntőnek bizonyultak a szurkolóink is ebben az eredményben, mert ők jóban, rosszban kitartottak mellettünk. Itthon és idegenben egyaránt. Az FTC, a Balatonfüred vagy a Csurgó pályáján is otthon érezhettük magunkat. Ők mindig megtolták az akadozó szekerünket. Köszönet érte!