Harmadszor jöttek össze a tatabányai sportlövészek

 A nagy meleg ellenére folyamatosan érkeztek a meghívottak a tatabányai lőtérre, miközben már két bográcsban főtt az ebédre szánt ínycsiklandozó gulyásleves. A rég (vagy nem is olyan rég) látott sporttársak szívélyesen üdvözölték egymást, az anekdoták mellett évtizedes fényképek és újságcikkek jártak kézről kézre. A jó hangulatban zajló találkozó természetesen nem csak a beszélgetésről és az élmények felelevenítéséről szólt, az egykori és jelenlegi sporttársak egy háziverseny keretében tették próbára tudásukat. A rendezvény egyik szervezője, az egyesület korábbi elnöke, Novotni Ferenc (a jelenlegi az eseményen szintén résztvevő Palkó Gábor) invitált beljebb minket, majd gyorsan előkerítette a klub egykori versenyzőjét, Pető Lászlót, aki röviden beavatott minket az egyesület történetébe, majd beszélt a magyar sportlövészet jelenlegi helyzetéről és saját pályafutásáról is, amely a mai napig ezer szállal kötődik szeretett sportágához.

– Az elmúlt években sajnos szinte már csak temetéseken találkoztunk egymással, ezért döntöttünk úgy tavaly tavasszal, hogy szervezünk egy találkozót a régi sporttársak részére. Azóta ez már a harmadik ilyen esemény, a legnagyobb örömünkre mindhárom alkalommal sokan jöttek el, így elmondhatjuk, hogy működik a kezdeményezésünk – tudtuk meg Pető Lászlótól. 

– Az MHSZ Tatabányai Lövészklubot a lőtéravatást követően, 1968-ban alapították, majd a rendszerváltozás idején, 1990-ben szűnt meg. Jogutódja a jelenlegi Tatabánya Városi Lövészklub lett – mondta az egykori sportlövő, aki önironikus bevezető után beszélt saját pályafutásáról. 

– Mivel lusta és pufi gyerek voltam, számomra kézenfekvő volt, hogy kipróbálom a lövészetet, hiszen közel laktunk a tatai, újhegyi lőtérhez. Az edzőm Szabó Sándor volt, akitől nagyon sokat tanultunk. Miután tehetségesnek találtak, 1981-ben Tatabányára kerültem, itt lettem igazolt sportoló. 1987-ben, az egyesület egyetlen válogatottjaként csapatvilágbajnoki címet nyertünk a juniorok között fiú légpisztolyban, Szarajevóban. 1991-ben Budapestre kerültem, egy évvel később részt vettem a barcelonai olimpián, majd 1996-ban Debrecenbe igazoltam. Több országos bajnoki címet nyertem lég-, majd szabadpisztolyban. 2001-ben fejeztem be a pályafutásom, bár 2019-ben részt vettem a nemzetközi szövetség által szervezett World Masters-viadalon Németországban – beszélt karrierjéről az olimpikon, majd rátért a sportág hazai helyzetére.

– 1979-ben, tíz évesen kezdtem lőni, azóta folyamatosan benne vagyok a hazai sportlövő-életben. Sajnos azt látom, hogy hiába sikeres a magyar sportlövészet nemzetközi szinten is, nincs jó háttere. Nincs például tisztességes szakirodalmunk. Én ezen próbáltam változtatni, amikor tavaly ősszel saját kezdeményezésre beindítottam a Sportlövő nevű szaklapot, amelynek tulajdonosa és főszerkesztője is vagyok. Látom a sportág nagy hazai kérdéseit és hiányterületeit, többek között így próbálom felrázni a hazai sportlövő-társadalmat. A visszajelzések eddig pozitívak – mesélt küldetéséről Pető László, aki amellett, hogy ír a sportágról, tevékenyen részt is vesz benne: a Hajdú-Bihar vármegyei szövetség elnöke, számos funkciót tölt be az országos szövetségnél és edzőtáborokat is szervez fiatalok részére. Ha valaki, akkor ő valóban átlátja a magyar sportlövészetet, nem véletlen, hogy Novotni Ferenc éppen hozzá irányított minket...