Madarász Gergely az edzéseket segíti, de a játékra is készen áll

– Váratlanul érte a hír, hogy Nagy Zoltán kapitány behívta a válogatottba? 

– Másfél hete tudtam meg, hogy a kapitány számít rám, akkor éppen Antalyában versenyeztem. Nagyon örültem neki, hiszen a válogatottság nagy megtiszteltetés számomra. Fel is dobott a meghívás, talán ennek is köszönhető, hogy döntőig jutottam Törökországban.

– A finálé másnapján pedig már a válogatottal tartott Tatabányára...

– Az ugyancsak versenyről érkező Marozsán Fábiánnal hétfőn reggel csatlakoztam a többiekhez. A Tatabányára érkezést követően már edzettük is.

– Önt elsősorban a felkészülés segítése miatt hívta be a kapitány Fajta Péter helyére. Mi a feladata?

– Én vagyok a válogatott egyetlen balkezes játékosa, így a franciák balkezesei elleni játékot gyakorolják velem a többiek. Bár kicsi a valószínűsége annak, hogy én is pályára léphetek a franciák ellen, de készen állok, ha szükség lesz rám. 

– Milyennek találja a Multifunkcionális Sportcsarnokot?

– Gyönyörű a létesítmény, a körülmények minden igényünket kielégítik.

–  Hogyan alakult a programjuk a mérkőzést megelőző napokban?

– A tatai szálláshelyünkről délelőttönként jöttünk Tatabányára, napi két edzést követően utaztunk vissza. A teniszedzések mellett többek között kondizás, regeneráció és gyógytorna is szerepelt a programban, a szabadidőnkben kártyázunk, társasozunk. Jó a hangulat a csapaton belül.

– Hétfőn Bajon is jártak.

– A helyi teniszklub fogadott minket egy közönségtalálkozóra, amely nagy élmény volt számunkra. Örömteli volt látni, hogy a kisebb településeken is ilyen élénk klubélet folyik. 

– Kevesen mondhatják el magukról, hogy száz százalékos a mérlegük a Davis-kupában...

– 2014-ben három meccset játszottam a válogatottban Szegeden, mindet megnyertem. Akkor én voltam a második számú játékos a csapatban, Fucsovics Marci az első.

– Ilyen jó kezdés után miért nem jött a folytatás?

– Még abban az évben az Egyesült Államokba, a Purdue Egyetemre mentem pénzügyet tanulni és teniszezni. A heti 6-10 edzés, a mérkőzések és a tanulás mellett másra nemigen jutottom időm.

– Milyen az amerikai egyetemi bajnokság?

– Nagyon színvonalas, a világranglista élmezőnyébe tartozó játékosok közül sokan megfordultak ott, például a francia válogatottal jelenleg Tatabányán tartózkodó Arthur Rinderknech is. Egy időben teniszeztünk az egyetemi bajnokságban, bár egymás ellen nem játszottunk. 2019-ben tértem haza, azóta visszatértem a profi teniszhez.

– Nemrég megsérült a jobb csuklója, így több, mint 100 helyet esett vissza a világranglistán, ahol jelenleg az 549. Mik a további céljai?

– A csuklóm már rendbe jött, így újra a játékra tudok koncentrálni és remélem, hogy innen már felfelé vezet az út. Most szeretnék minél több pontot szerezni a challenger-versenyeken, hogy eljuthassak a Grand Slam-tornák selejtezőiig. A végső célom az első száz, egy-két év alatt összejöhet.

– A tenisz köztudottan drága sportág. Meg lehet élni belőle azon a szinten, ahol ön jelenleg játszik?

– Az top 100-as játékosok egész életükre bebiztosíthatják magukat anyagilag, de még az 500-ik hely környékén is meg lehet élni a teniszből. Persze ezen a szinten már nagyon meg kell gondolni, hogy hogyan osztja be a pénzét az ember.

– Ön hogyan oldja meg?

– Ami a versenyzést illeti, három-négy hónapra tervezek előre. Szinte minden ügyem magam intézem, bár az edzőm, Tóth Gábor János is segít, sokat köszönhetek neki. A tornák mellett különböző csapatbajnokságokban is játszottam, illetve játszom, így például Csehországban, Franciaországban, Iránban vagy Németországban. Legközelebb Szerbiába megyek. Az itt keresett pénzek jelenleg még elengedhetetlenek számomra a tornák díjazásai mellett.

– Mit vár a franciák elleni meccstől?

– Természetesen győzelmet!