Barca-meccsel és városnézéssel töltötte a szilvesztert a tatabányai páros

A tatabányai páros első útja természetesen a Nou Campba vezetett, ahol a barcelonai derbit, az FC Barcelona-Espanol mérkőzést tekintették meg, de ezen felül maradt idő a katalán főváros megismerésére is. A találkozó végül 1-1-es döntetlent hozott, ahol a játékvezető, Antonio Mateu Lahoz 14 sárgát és két pirosat osztott ki.

– Hogyan jött az ötlet, hogy Barcelonába utazzatok?
– Nagy futballrajongó vagyok, minden téren. Idén töltöttem a 30. születésnapom, így a menyasszonyom meglepett ezzel az úttal, nem is kicsit. De ha az a kérdés, hogy miért éppen Barcelona, arra összetettebb válaszom lenne. Sokan úgy tekintenek a labdarúgásra, hogy vagy csak a magyar bajnokságot, vagy egy adott külföldit néznek, és ott van egy kedvenc csapatuk. Én ilyen szempontból kicsit más vagyok. Természetesen, válogatott szinten a magyar válogatottnak szurkolok mindenek felett, klub szinten pedig, ha mindenképpen csak egy csapatot lehet megnevezni, akkor a Ferencvárosnak. De rengeteg nagy ligának a bajnokságát is figyelemmel kísérem, nem csak az eredményeket, hanem ahogy tehetem, a meccseket is. Ezeket próbálom mindig szubjektíven nézni, már amennyire persze az ember tud nem elfogult lenni. Így az évek során sok csapat elnyerte a szimpátiámat, több nagy bajnokságból is van 1-1 kedvencem. Ez pedig a spanyol ligában egyértelműen a Barcelona, de talán nemzetközi klubszinten is, mivel a Ferencvárossal azért jelenleg nem tehetőek egy polcra. Így hát az ajándékom maga a meccs megnézése lett volna, de ez társult egy szilveszteri hétvégével is, és véletlenül a névnapom is ekkorra esett, így több legyet üthettünk egy csapásra.

– Milyen volt a labdarúgómérkőzés? Mennyiben volt más a hangulata, mint mondjuk egy magyar válogatott meccsnek?
– A mérkőzéssel kapcsolatban csupán az eredmény, illetve a megkérdőjelezhető bírói döntések kapcsán maradt egy kis hiányérzetem. De ez a játék része, gyakran megesik. A hangulat fantasztikus volt. Ez valamelyest az egész városra is igaz, ahogy azt hallani is sokszor, ott mindenki él-hal a futballért. A szurkolás a B-közép részéről sosem, egyéb helyekről is csak ritkán hagyott alább, a meccs képére való tekintettel. Fiatal, 14-15 éves srácok ültek mögöttünk, de bizonyos esetekben olyan lendülettel ugrottak fel kiáltani, hogy viccen kívül még nyálcseppet is láttunk repülni! De a mérkőzés után két nappal is, egy kis pizzériában ülve, ahol éppen nem volt tömeg, azt véltem hallani, hogy a meccsről beszélget néhány pincér. Ugyan a spanyoltudásom szinte semmi, de a Barca mellett játékos neveket is ki tudtam hámozni, no meg persze a bíróét! A meccsen a hangulat annyira magávalragadó volt, hogy másnap csak úgy észrevettem, hogy különösebb ok nélkül, a nálam jóval kevésbé futballkedvelő menyasszonyom is a Barca indulót dúdolja, mert megtetszett neki, belemászott a fülébe! Egyébként én egy magyar válogatott meccshez hasonlítani vagy mérni nem tudnám. Talán nem is annyira szeretném, mert a magyar válogatott nekem minden futballcsapat felett lesz mindig, ott bennem teljesen más érzések kavarognak, de ez is fantasztikus volt, abszolút egyedi!

– Milyen látványosságokat sikerült megnézni Barcelonában?
– A látványosságot közül, ha nem számoljuk a Camp Nou-t, ami eredeti állapotában már csupán néhány hónapig megtekinthető, akkor ami engem legjobban megfogott, az a Sagrada Familia, azaz a „Szent Család Temploma”.  Lenyűgözően szép és óriási, mindenképpen érdemes megtekinteni. Ezen kívül a La Rambla nevezetű sétálóutcát emelném ki, ahol egy Primark 5, míg egy Barca Store 3 emeletes, de ezeken kívül is rengeteg jó üzlet található a nagyon szép és hosszú utcában. Megnéztük még az Arc de Triomf-ot is, ami egy diadalív, mögötte pálmafákkal, és körülöttük repkedő papagájokkal, ez szintén fantasztikus volt. Még sok helyre szerettünk volna elmenni, viszont sajnos az időnk ennyit engedett. Nem sok maradt kihasználatlanul!

– Mennyire sikerült megismerkedni a helyi kultúrával?
– Arra kevesebb időnk maradt, mivel csupán három éjszakát töltöttünk ott, abból egy nap szinte teljesen a meccsel, illetve a Camp Nou és környékének megtekintésével telt el. De ha a benyomásokra gondolok, amik értek, mindenhol kedvesek voltak velünk. Természetesen nem mindenki volt ránézésre szimpatikus, mondjuk egy metró alagútban, erről előre informáltak is, hogy ott azért vigyázzunk, zsebtolvajok is előfordulhatnak, de ez valamennyire bárhol lehetséges. Szerencsére nekünk semmi gondunk nem volt.

– Sikerült-e bármilyen relikviával, emlékkel gazdagodni Spanyolországból?
– Sikerült, igen, szerencsére. Bár az persze relatív, kinek mi a relikvia, de azért mindamellett, hogy hoztunk 1-1 csekély apróságot a családtagoknak, magunkat is megleptük pár kis emlékkel. Egy-egy aprósággal a Barca boltból, illetve az említett Sagrada familia tempomról egy fémből készült kis dísz-másolatot hoztunk, mert az mindkettőnknek nagyon tetszett.

– Megvan már a következő úti cél?
– Meg bizony. Március 16-a, Puskás Aréna, ahol is a Ferencváros vívja az itthoni meccsét az EL nyolcaddöntőjében!  Messzire mostanában – terveim szerint – nem megyünk, egyéb célokra koncentrálunk inkább.