„Nagy dolog az életemben” - a válogatottság a cél a tatabányai vízipóló világbajnokoknak

Kronológiai sorrendben először a 13 éves koráig Tatabányán játszó Kővári Zoltán-tanítvány, Nagy Ákos szerzett vb-aranyat, mégpedig augusztus 19-én Szerbiában, az U18-as világbajnokság belgrádi döntőjében. Igaz, már a KSI pólósaként. Borbély Sándor, Gebauer Lajos tanítványa, a Tatabányai Vízmű SE kapusa a görögországi U16-os vb-n volt a győztes nemzeti csapat tagja. Ugyancsak világbajnoki címet ünnepelhetett Görögországban az U16-os női válogatott tagjaként Sóti Lili és Zantleitner Helga, akik edzőjük, Zantleitner Krisztina nyomdokain haladva érték el ezt a szép sikert. Mindkét csapatunk szombaton szerzett világbajnoki címet. 

A négy játékosban még az is közös, hogy mindannyian a rendező ország válogatottját legyőző csapat tagjai voltak a világbajnoki fináléban, ami külön emeli a győzelmük „fényét”. Belgrádban az U18-as magyar együttes Szerbiát utasította maga mögé a döntőben, és büntetőkkel szerezte meg az első helyet (16-15). Az U16-os fiúcsapat a görögöket verte Voloszban 11-10-re, míg a hölgyek 10-6-os, magabiztos győzelmet arattak ugyancsak a görög válogatott ellen Larisszában. A négy fiatal, tehetséges vízipólóssal egyebek mellett erről is beszélgettünk, illetve arról, miként élték meg a sikert. 

Nagy Ákos: – Egy kemény és nehéz felkészülést követően a világbajnokságon beleadtunk apait-anyait. A szemünk előtt ott lebegett a világbajnoki cím megszerzése, ami végül a csapategységnek és a töretlen győzni akarásunknak volt köszönhető. A nagy vízválasztót a horvátok legyőzése jelentette a csoportkörben. Úgy gondoltuk, hogy ezek után már nem lehet baj. Igaz, a finálét ötméteresekkel nyertük, ám ez is csak annak a csapatnak jön össze, amelyik ennyire akarja a sikert. 

Ákos elmondta, hogy most a klubjával, az OB I.-be feljutott KSI-vel akar eredményesen szerepelni, illetve a felnőtt válogatottság is ott lebeg a szeme előtt. Szeretné stabilizálni a helyét a nemzeti együttesben, amelyben egyszer már szerephez is jutott. 

Borbély Sándor: – Már két éve tagja vagyok a korosztályos válogatottnak, de ez a mostani vb-győzelem nagyon nagy dolog az életemben. A vb-n a szerbek elleni elődöntő tűnt számomra a legkeményebbnek, hiszen háromgólos hátrányból felállva, végül büntetőkkel jutottunk a fináléba. A döntőben viszont nagyjából sikerült azt megvalósítania a társaságnak, amit az edzőink kértek tőlünk, ezért tudtuk megszerezni az aranyérmet. 

Sándor, aki például az olaszok elleni meccsen 81 százalékos hatékonysággal védett, a jövőjét egyelőre Tatabányán tervezi, és továbbra is keményen készül a klubjában, hogy a következő világversenyeken is számítson rá a válogatott szakvezetése. 

Zantleitner Helga: – A világbajnokságon talán nem is a döntő volt a legkeményebb, hanem a hollandok elleni negyed-, illetve a spanyolokkal szembeni elődöntő. Ezeket a mérkőzéseket „csak” három, illetve egy góllal tudtuk megnyerni. 

Sóti Lili: – Bevallom, számítottunk erre a sikerre, hiszen a héthetes edzőtáborozás során csak erre készültünk. A vb-n pedig nagyon egyben volt már a csapat. 

Zantleitner Helga: – Nem nagyon hallottuk egymást a döntőben, hiszen mintegy ezerötszázan drukkoltak a házigazda görögöknek, de szerencsére sikerült kizárnunk a külső körülményeket. Így viszonylag magabiztosan nyertünk. 

Lili és Helga is kiemelte, hogy továbbra is szeretnének a korosztályos válogatottakban szerepelni, illetve minél többet játszani a TVSE Vízilabda Kft. felnőtt OB I.-es együttesében, valamint a jövő évi korcsoportos Európa-bajnokságon részt vevő csapatba is be akarnak kerülni. A végső cél persze a felnőttválogatottság elérése...