2022.01.26. 07:00
Nem nevet, szolidarít: a low budget kocasielő esete a visegrádi minigleccseren
Tavaly nappal, ezúttal viszont az esti órákban csatoltam fel léceimet a visegrádi minigleccseren: a távolban pislákoló dunakanyari fények, és csillagos égbolt is elbűvölt. Bár erősen fújt a szélt, megérte Netflixezés helyett a Nagyvillám sípályán tölteni az estét.
Forrás: 24 Óra
Fotó: Walczer Patrik
Nem látok rendesen, minden olyan sárga...
– mondtam, majd azzal a mozdulattal bevágtam a táskámba a síszemüveget, amit még akciósan 1500 forintért vettem egy népszerű üzletben. Társam rögtön meg is jegyezte, hogy vele ellentétben én csak egy low budget, vagyis „kis költségvetésű” síelő vagyok, aki a legolcsóbb felszerelésre utazik.
Különcnek lenni jó. Amíg ő menő overallban, harmincezres szemüvegben és szintén prémium kategóriás sisakban síelt, addig én sima sötétszürke kobakot csatoltam fel a fejemre. Sőt mindezt tetézte, hogy én voltam az egyetlen, aki farmernadrágban bújt bele a síbakancsba, melyhez a könyökömnél megstoppolt télikabát dukált... De hát nem vagyunk egyformák.
Minigleccser a szomszédban
Mivel Komárom-Esztergom megyében nincsen működő hegyi síterep, így az Esztergomtól mintegy félórányira található visegrádi minigleccser mellett döntöttünk, melyből az időjárási körülmények ellenére a karbantartó csapat mindig kihozza a maximumot. Persze lehet fanyalogni azon, hogy a lassabbak is egy perc alatt leérnek a pályára, de ez a hely egy igazi csoda.
Telihold lesz, igen erős már a fény. Az ott a Jupiter, a Szaturnusz pedig már a hegy mögött van
– elemeztem az égboltot, amelyre remek alkalom nyílt, hiszen derült volt az éjszaka. De nem csillagokat jöttem nézni, így a tekintetem inkább a behavazott domboldalra terelődött. A pálya tetejére érve az erős fuvallatok mindig egy kicsit elbizonytalanítottak abban, hogy vajon tényleg le fogok-e jutni a léceken állva.
Változó létszám
– Tizenhét, tizennyolc, tizenkilenc, HÚSZ. Komolyan csak húsz ember van a pályán? – számoltam meg, majd kérdeztem barátomtól, aki már délután 5 óra óta csúszkált.
– Hat körül még jóval többen voltak, a csúcs pedig fél 8-kor volt, azután jöttél te. Pár napja is itt voltam Levivel, akkor rajtunk kívül még egy ember volt a pályán – jegyezte meg Ákos.
A kellően üres terep némileg felbátorított, ám visszanézve a videót, teljesítményemet látva úgy gondoltam, még egy városnéző-kisvonat is lekörözne sebességben. Persze egy óra elteltével a kanyarokat már sokkal ívesebben vettem, de a bukkanókat messziről elkerültem. A következő körben egyszer csak megállt a felvonó, majd elindult és pár másodperc múlva ismét benyomták a STOP-ot. Valaki elesett. Nem nevettem, hisz tavaly még én is ennyire újonc voltam. Most viszont már van annyi ambícióm, hogy legközelebb már egy szlovák síterepet is felkeressek. Igaz, akkor a farmert már otthon hagyom.