élmény

2021.06.23. 09:13

A magyar sereg jött, látott és megfogta a francia sztárokat a Puskásban (videók, fotók)

Mostantól június 19. új nemzeti ünnepként kerül be a naptárba, legalábbis a magyar szurkolók körében biztosan. A világbajnok franciák elleni bravúrt a helyszínen átélni olyan élmény volt, amely aligha lesz még egyszer az életemben.

Krupánszki Máté

Már a Keletiben, a vonatról leszállva zúgott a „Ria-Ria-Hungária”, mindenütt piros mezes és fekete pólós drukkerek igyekeztek a Hősök terére, hogy a szerte a világon elhíresült magyar vonulással jussanak el a Puskásba.

Mi is feltankoltunk vízzel és elindultunk a térre. Útközben könnyen kitalálható volt, hogy hol kapható hideg sör, mert azokon a helyeken a drukkerek becsülettel álltak sorba. Közben már messziről hallani lehetett, hogy nem járunk távol, mert az ultrák megafonjából már zúgtak a drukkereket tüzelő rigmusok. Alig, hogy elvegyültünk a Hősök terén a forgatagban, azon kaptuk magunkat, hogy egy emberként megindul a tömeg. A levegőt a füstgránátok különféle színei azonnal beborították, és a durranó pirotechnikai eszközök is robbantak szép számmal. Szó szerint olyan volt, mint a középkorban egy háború előtti pillanat, amikor már kész a rohamra a hadsereg.

Még a franciáknak is annyira tetszett, hogy az út széléről többen telefont ragadtak, hogy megörökítsék a látványt, sőt, volt olyan is, aki élőben jelentkezett be és közvetítette a történéseket. Ameddig a szem ellátott, csak az egy hatalmas oszlopként mozgó magyar hadat lehetett látni, leírhatatlan érzés volt. Abban a mámoros hangulatban még a rekkenő hőség is elviselhetőbb volt.

A bejutás a stadionba gyors és zökkenőmentes volt, bár meglepett, hogy a fémdetektoros kapun átérve a biztonságiak nem motoztak meg, így nem is csoda, hogy a füstgránátokból is jutott be bőven. Már a stadiont és a környezetét látni is eszméletlen volt. Aztán ami a kezdősípszó után történt, az szó szerint 2 óra hidegrázás volt. Ha belegondolok, még most is libabőrös leszek. Amikor több mint 50 ezer magyar szájából zúg a Himnusz, abba az ember szíve is beleremeg. Olyan volt az atmoszféra, hogy ha megállították volna a pesti közlekedést, még kilométerekre is hallani lehetett volna.

A szurkolók megállás nélkül, teli torokból buzdították a csapatot. Úgy fociztunk, hogy az nem csak minket, de leginkább a franciákat lepte meg. Aztán eljött az a pillanat, aminek a képe örökre beleégett a retinámba. Már Sallai passza után is állva rázta mindenki a korlátot, de mikor Fiola lövése után megrezdült a háló, felrobbant a stadion. Ölelkeztünk, ugráltunk, ordibáltunk miközben a szívünk a torkunkban dobogott, a pulzusunk pedig az eget verdeste. A vizek, sörök repkedtek mindenfelé. A félidőben a büfék előtt, de még a WC-n is zúgtak a rigmusok, egy pillanatra mindenki elfelejthette az összes gondját.

Hiába egyenlítettek a franciák, ott több mint 50 ezer ember támadt és védekezett együtt a csapattal. Azon a napon megmutattuk, hogy szívvel is lehet kompenzálni a tudást. Soha életemben nem énekeltem olyan büszkén a Himnuszt, mint a lefújást követően a csapattal. A magyar válogatott újra olyan élménnyel ajándékozott meg, amit még évtizedek múltán is emlegetni fogok. Ezt egyszer mindenkinek át kell élnie a Puskásban, mert ez nem csak a fociról szól, ez életérzés.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kemma.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában