Elhunyt Kiss Antal, Tatabánya olimpiai ezüstérmes gyaloglója

A magyar gyaloglósport mindmáig legkiemelkedőbb alakja a tatabányai színekben olimpiai ezüstérmet szerző Kiss Antal. Sportberkekben – a korára való tekintettel és természetesen a legnagyobb tisztelettel – egy ideje mindenki csak Anti bának szólította az 85. életévét decemberben betöltő mestert.

Most azonban a gyaloglóbajnok, a kiváló sportember, a remek edző és ember – lehet, hogy ez utóbbival kellett volna kezdeni – „elgyalogolt” közülünk. Ma kaptuk a hírt, hogy Kiss Antal eltávozott az élők sorából. A magyar atlétika gyászol, hiszen egy legendás alakját veszítette el.

Még emlékszem az első beszélgetésünkre, amikor egy „mesét” szerettem volna megfejteni. Miként lett az 1968-as, mexikóvárosi olimpián ötven kilométeres gyaloglásban ezüstérmes, amikor húsz kilométeren számítottak tőle kiugró eredményre? Ő szerényen csak annyit mondott, hogy a rövidebb távon nem sikerült jó eredményt elérnie, ezért benevezett a hosszabbik gyaloglószámra is… Napjainkban ez már elképzelhetetlen lenne.

Aktív sportpályafutását követően szinte egyenes út vitte az edzősködésig, hiszen tapasztalata, tudása, felkészültsége és emberi hozzáállása erre predesztinálták. Aztán a Kiss Antal-féle műhelyből is egyre-másra kerültek ki a remek gyaloglók. Elég, ha csak a fedett pályás Európa-bajnoki bronzérmes Urbanik Sándor vagy a hatszoros magyar bajnok Füsti Edina nevét említjük.

Sajnos Anti bá’ keze alól újabb reménységek már nem kerülhetnek ki. Bár gyanítom, fentről azért figyeli az utódai munkáját, a gyaloglópalánták szárnybontogatásait…