A Covid-19 megakadályozta a tatabányai Kiprich József meglepetését

Huszonöt éve, 1985-ben távozott a tatabányai támadó Hollandiából, ezért a Feyenoord meglepetést szervezett volna, ám a vírushelyzet átírta a terveket. A személyes köszöntés helyett egy negyvenoldalas kiadvánnyal készültek, amiben felidézték Kipirch József legnagyobb pillanatait a klub színeiben, és a hat szezon alatt volt is miről megemlékezni.

„Az első nagy élmény az első bajnoki volt, hiszen félbeszakadt – kezdte Kiprich József. – Otthon égtünk 2-1-re, és a 70. percben befutottak a szurkolók a pályára. Egy tégla szállt a bokám mellett, így aztán én is elkezdtem futni... Ez volt az első stadionbeli élményem Hollandiában.”

A kilencvenes években jóval nehezebb volt a légiósok élete, mint mostanában, hiszen internet sem volt, valamint a klubok tolmácsot sem tudtak biztosítani a külföldről érkezőknek. Kiprich a kezdeti nehézségekről is beszámolt.

„Egy kicsit beszéltem németül, a némethez valamennyire hasonlít a holland nyelv, de így is nehéz volt. A holland nyelv borzasztó, hörögnek, hadarnak, de aztán előbb-utóbb bele lehet rázódni. Ott éltem velük, így hamar megtanultam hollandul. Azóta persze már egy kicsit felejtettem belőle...” Berne van Leeuwen a Feyenoord törzsszurkolója egy könyvet is írt a tatabányai varázslóról. Ebben az időszakban a holland első ligában futballozó játékosok igazi sztárok voltak. Itt játszott Erwin Koeman, Frank Rij­kaard és Edwin van der Sar is, de egy magyar, egészen pontosan tatabányai fiatal is a legjobbak között volt. „Igazán egyedi karakter volt, főleg a megjelenése miatt.

Amikor megláttad, azt gondoltad, hogy csak egy átlagos srác közülünk. Hétköznapi ember volt, mindenféle sztárallűr nélkül. Ezt a rotterdami szurkolók nagyra értékelték” – kezdte a holland szurkoló, aki könyvet írt Kiprichről. Kiprich érkezésekor a Feyenoord rossz helyzetben volt, a kiesés ellen küzdöttek, végül a 11. pozícióban végeztek. Ezt követően azonban eljött az aranykor, hiszen négy kupagyőzelem és egy bajnoki cím is összejött a csapatnak, ebben pedig elévülhetetlen érdemei voltak Jozef „Kipricsnek”.

„Azt, ami ott történt, soha nem felejtem el. Rögtön kivittek minket a Városházára, ahol 150.000 ember várt ránk, óriási hangulat volt. Tele volt a stadion is, a szurkolók kivetítőkön nézték a Groningen elleni mérkőzést, majd a találkozó után hatalmas fieszta várt ránk – idézte fel a bajnoki cím utáni ünneplést Kiprich József.1995-ben a támadó elhagyta Hollandiát, és Ciprusra igazolt, ahol rögtön bajnok és gólkirály volt – csakúgy, mint előtte Hollandiában. A rotterdami szurkolók azonban nagyon bíztak benne, hogy sikerül visszacsábítani kedvencüket a csapathoz, ezért elkezdték a szurkolók a saját kezükbe venni az irányítást, és gyűjtést szerveztek, hogy vissza tudják vásárolni kedvencüket.

„Az emberek elkezdtek pénzt gyűjteni, hogy ki tudják vásárolni Kiprichet a szerződéséből.

A szurkolók adományvonalakat létesítettek, és a saját pénzüket tették az ügy mögé, hogy József visszatérjen. Molinókat feszítettek ki a stadionba, minden erejükkel azon voltak, hogy visszacsábítsák Kiprichet – idézte fel a távozása utáni éveket a holland író, Berne van Leeu­wen. Hozzátette: „Korábban voltam Tatabányán, és hamar megértettem, hogy Kip­rich miért szeretett annyira nálunk. Tatabánya nem egy puccos város, hanem kemény munkások élnek ott, és nem hordják fenn az orrukat. Büszkék arra, amit elértek. Pont olyanok, mint mi hollandok.”

Még huszonöt év távlatában is rajonganak Kiprichért a holland szurkolók, hiszen szinte minden évben Tatabányára látogatnak, hogy felkeressék a korábbi gólkirályukat. „Szinte minden nyáron megkeresnek a holland szurkolók. Tatabánya környékén van két holland falu is, és itt töltik a nyaralásukat. Hol egy ABC-ben, vagy egy kocsmában kérdezik meg, hol találnak meg. Ilyenkor aztán iszunk egy sört vagy egy kávét, beszélgetünk a régi időkről, és természetesen aláírást is kérnek” – zárta szavait Kiprich József.