akrobatikus mozdulatok

2020.01.17. 20:00

A bokodi művészi kerékpáros két keréken varázsolja el a világot

A 20 éve kerekező Schön Martin fiatalon mert nagyot álmodni, amelynek eredményeként tavaly negyedikként végzett a művészkerékpár világbajnokságon.

Krupánszki Máté

Forrás: Beküldött

Kerékpározni valljuk be őszintén nem nagy ördöngösség. Vannak azonban olyanok, akik azon felül, hogy néha tekerik a kerékpárt, felállva a kormányon egyensúlyoznak vagy éppen a vázon kézen állva róják a köröket. Ők igazi zsonglőrök, művészek méghozzá művészi kerékpárosok, akik járgányukon különféle akrobatikus mozdulatokat mutatnak be. Ilyen versenyző a bokodi Schön Martin is, aki az országban sportága egyik legjobbjának számít, de nem csak hazánkat, a nagyvilágot is meghódította már lélegzetelállító mutatványaival.

Martin elárulta, hogy már óvodás korában is inkább a kézen állás, spárgázás és a mászókák világa érdekelte. Mindig vonzották a különleges mozgásformák, illetve nagyon szeretett kísérletezni a különféle egyensúlyi helyzetekkel. Ekkor már sejthető volt, hogy ha sport, akkor ilyen irányú az érdeklődés. Mint mondja azonban az, hogy a művészkerékpározással kapcsolatba kerülhetett az egy óriási véletlennek köszönhető csupán.

– Nyolcéves voltam, amikor az országban összesen három művészikerékpár-egyesület működött. Én a bokodi általános iskolában éppen harmadik osztályos voltam, amikor a baji egyesület sportolói eljöttek bemutatót tartani, ami után ki is lehetett próbálni a bicikliket. Elsőre úgy megtetszett, hogy tudtam, én ezt csinálni akarom. A bajiak hagytak is ott nekünk 3 kerékpárt, amivel az akkori testnevelő tanárom Lovrity Ingrid megkezdte az edzéseket. Néhány hónap múlva egy egykori versenyző édesanyja, Szűcsné Vida Edit vette át az edzői szerepet – meséli Martin.

Martin már akkor tudta, hogy megtalálta a számára ideális sportot. Kerek 20 esztendeje tart ez a nagy szerelem. A kezdeti sikerek még inkább lelkesítették. Az eredményeket azonban nem a helyezésekben mérte, hiszen kezdetben nagyon kevesen űzték ezt a sportot, így vetélytársból sem akadt sok. Sokkal inkább az mutatta meg az igazi sikert és fejlődést, ha újabb és egyre nehezebb elemeket tudott megtanulni, amely a kívülállók számára is szembetűnő volt. Martin számára a nehézségek később kezdődtek, ugyanis ő nagyot álmodott, amelyhez az itthoni edzők már nem tudtak felkészülést nyújtani.

– A nehézségek nálam később jelentkeztek, akkor, amikor már olyan nehéz elemek tanulásához értem el, amiben hazai edzők már nem tudtak segíteni. Így ezeknek a nagy részét egyedül tanultam meg. Rengeteg gyakorlás, esés és fáradság árán – mondja.

Laikusként nehéz elképzelni egy művészikerékpár-edzést, az viszont mindenki számára egyértelmű, hogy kezdőként nem pattanunk azonnal bringára és kezdünk percek múltán bűvészkedni két keréken. Ezzel Martin is egyetért és szemlélteti, hogy a legjobbaknak is évek kellenek egy-egy elem elsajátításához.

– Ahhoz, hogy valaki kormányon tudjon állni, még a legtehetségesebb gyerekek esetén is 2-3 év gyakorlás szükséges. Vannak olyan elemek, amiket bárki elsőre végre tud hajtani, ezeket tanítjuk az első edzéseken. Ebből gyorsan van sikerélmény és lelkesedés, de az elemek nehézsége, valamint a megtanulásukhoz szükséges idő egyre nő. Így később a kitartás és a szorgalom lehet meghatározója a sikerességnek – meséli.

Martin elmondása szerint a sportág az egyensúlyon és a koncentráción alapszik. Mindegyik jól fejleszthető, de az fog eljutni magasabb szintre, aki ezekben a képességekben már gyerekként átlag felettinek számít. A két nagy ellenség a félelem és a figyelmetlenség. Meg kell tapasztalni, hogy milyen érzés egy olyan kerékpárt tekerni, amin nincs fék, viszont örökhajtós. Van olyan edző is, aki a gyereket már az első néhány edzésen felállítja a bicikli tetejére, hogy kiderüljön fél-e. Ebben a sportban az életkor is mérvadó, hiszen aki 18 évesen akar nekifogni, az nem számíthat nagyobb sikerekre.

– Azt azért le kell szögezni, hogy ez egy olyan sport, ahol egy nagy nemzetközi sikerhez legalább 8-10 év gyakorlás kell, mert olyan sok és olyan nehéz mozdulatot kell elsajátítani, ami nem megy rövidebb idő alatt. A mozgástanulásnak megvan a szenzitív időszaka, tehát aki például 16-18 évesen vagy még később kezdi el, az már ne várjon nagy csodát – mondja a profi kerékpáros.

Az adottságok mellett a művészkerékpár lelke és központi eleme maga az eszköz, a kerékpár, amelyről első ránézésre is észrevehető, hogy eltér az átlagos utcai biciklitől.

– A hétköznapi biciklihez képest a legalapvetőbb különbség az, hogy nincsen rajta fék, sem váltó, viszont örökhajtós, így a tekerés erősségével szabályozzuk, hogy gyorsabban vagy lassabban menjünk, vagy éppen elinduljunk hátrafelé. Szembetűnő különbség a kormány és a nyereg kialakítása, aminek azért van más alakja, hogy különböző módokon rá lehessen állni. A gumi pedig olyan lágy tömlő gumi, hogy a lakkozott parkettán sem csúszik meg – mondja Martin.

Mindezek tekintetében elképzelhetjük mekkora energiát, koncentrációt, gyakorlást és tudást igényel egy versenyen történő részvétel, ahol számtalan szakmai elvárásnak és szabálynak kell megfelelni a siker eléréséhez.

– Nemzetközi versenyeken a szabvány pályaméret egy 11x14 méteres felület, aminek a közepén még 3 különböző méretű kör; fél, 4 és 8 méter átmérőjű; is fel van festve. A zsűri a műkorcsolyához hasonlóan egymás után szólítja a versenyzőket a pályára, ahol minden kűrre legfeljebb 5 perc áll rendelkezésre. Korosztálytól és versenyszámtól függően változó, de például felnőtt egyéniben maximum 30 elemből álló gyakorlatsort lehet bemutatni, amit a pontozóbíróknak előre le kell adni – meséli a rutinos versenyző.

Bár a kép nem adja vissza, de Martin itt épp hátrafelé hajtja a kerékpárt (Fotó: Beküldött)

Mint mondja az elemeket egy szabálykönyvből választják ki, ahol pontos leírás van arról, hogy mit hogyan kell végrehajtani. A cél az, hogy a gyakorlatsor minél magasabb értékű elemekből álljon össze. Minél több pontja van valakinek, annál nehezebb elemeket kell még megtanulnia, hogy ezt tovább tudja növelni. A zsűri figyeli az elemek technikailag helyes végrehajtását, illetve a kivitelezést. Az elemek sorrendje sem mindegy, úgy kell bemutatni azokat, ahogyan előre leadták a bíróknak.

Martin tizenhatszoros magyar bajnokként rutinos és profi versenyzőnek számít, így nem igazán lehet zavarba hozni a szigorú versenykörülmények között sem. Büszke az első magyar bajnoki címére is, azonban számára az első igazán nagy eredmény a 2013-as világbajnokságon elért 5. hely, ugyanis akkor a kilencedik helyről sikerült magát felküzdenie. A legnagyobb diadalt pedig a tavalyi, 2019-es világbajnokság hozta el számára, ahol a negyedik helyet sikerült megszereznie.

– Nem mondom, hogy várható volt a 2019-es vb 4. helyezésem, de azért volt előszele. A világkupa-sorozatban négy fordulón háromszor is megvertem az előző év vb 4. helyezettjét. Ez elég önbizalmat adott nekem ahhoz, hogy tudjam, hogy ez a világbajnokságon is sikerülhet. Végül valóban összejött, ezzel elérve legjobb egyéni teljesítményemet – meséli büszkén Martin.

A bokodi zsonglőr edzői pályafutását is elindította már. Jelenleg 13 utánpótláspalántát edz, akikben kivétel nélkül nagy lehetőséget és sikeres jövőt lát. Edzői filozófiája, hogy fontos a célok megfogalmazása, azonban még fontosabb, hogy mit kap a gyermek az odafelé vezető úton, hiszen a személyiségükben bekövetkező pozitív változások az életük végéig elkísérik őket.

Sikeres pályafutásában pedig a legdédelgetettebb jövőbeli cél nem is lehet más, minthogy a világbajnoki 5. és 4. helyezés után csillogó érmet akasszanak a nyakába. Martin szerint az érem elérése olyan nehéz, hogy aki csak szeretné, az csak álmodozni fog róla. Akarni kell és tenni érte.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kemma.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában