Elindultak a K2 csúcsára a magyar hegymászók

Szilárd és Dávid július 21-én hajnalban indult felfelé, hogy táborról táborra haladva elérjék a Himalája K2 elnevezésű, 8611 méteres csúcsát. Az előzetes terveknek megfelelően a körülbelül 5 ezer méteren álló alaptáborból el is érték a kettes tábort. Az éjszakát is ott töltötték, hogy onnan induljanak tovább a hármas táborba. Mint arról korábban írtunk, a magyar mászók magassági teherhordók és oxigénpalack nélkül szeretnék megmászni a világ legveszélyesebb nyolcezresének tartott hegycsúcsot. Expedíciójuk június elején indult, azóta több akklimatizációs túrán is tettek, hogy szervezetük felkészüljön az emberfeletti terhelésre.

– Ahogy Kurt Diemberger is írta, a K2 nem mindennapi hegy. Harmadik éve vagyok itt. Utoljára 2016-ban, Dáviddal próbálkoztunk A hegyek Hegyén! Boldog vagyok, hogy újra együtt vagyunk itt! Nem hasonlítható egyik másik csúcshoz sem. Chogori. Minden nap ámulatba ejtesz. A Feleségemmel érzek így – írta Szilárd azelőtt, hogy nekivágtak volna a csúcsmászásnak. Hozzátette: egy ekkora hegyre felpillantva az ember apró ponttá válik.

„Semmik vagyunk. Szélben tovaszálló hópihék.”

Szilárd szerint expedíciójuk, az első pillanattól kezdve – onnantól, hogy annak idején kimondták, hogy visszatérnek ide – tökéletes volt.

– A felkészülési időszak, a háttércsapatunk szíve és lelke, minden energiája, az expedíciót támogató partnereink hite és segítőkészsége. Szerencsések vagyunk! Az utazás kezdete, az akklimatizáció, az alaptábor, a körülmények és a mászás, megintcsak azt mondom, nem csupán minden a tervek szerint alakult eddig, de bizony kiváltságosnak érzem magam: ezek az élmények, ezek a találkozások; és akkor még nem is beszéltem Rólatok, akik követik a történetünket! Mennyi pozitív energia! Mennyi hit és emberség! Tudnotok kell, hogy hálásak vagyunk minden lelkesítő szóért – részletezte

– Éjfélkor elindulunk. A következő napok mindent eldöntenek. Nehéz leírni ezt az állapotot. Nem tudom, az űrhajósok hogy érezhetnek kilövés előtt, de így látom most magunkat is: Dávid és én és persze mászók egy maroknyi csoportja, mintha a Holdra tartanánk. Nem tudhatom, mi fog történni. Azt sem, hogy valójában mit várok, mit fogok kapni mindettől: hiszen ha a teljességről akarnék beszélni, akkor a Feleségem és a Kisfiam emlegetném. Remélem, hozok Nektek is valamit odefentről – érzékenyült el a volt esztergomi főiskolás.