Tűéles pontossággal mutatja be a Szentföld kettősségét

– Szentföldi tablót állított össze fotókon. Hogy születek ezek az alkotások?

– Információbiztonsággal foglalkozom, de édesapám jóvoltából már gyermekkoromban magával ragadott a fotózás varázslatos világa. A kezembe nyomott egy gépet, megismerkedtem a fotózás alapjaival, aztán a kezdeti érdeklődés egyre komolyabbá vált. Tíz éve már kiállításokon is bemutatom utazásaimon készített képeimet. Egy éve a Szentföldet, a három vallás találkozópontjában fekvő Jeruzsálemet fedeztem fel: egy életre meghatározó élmény számomra az a helyszín, az az atmoszféra, ami a kövekből, az épületekből, az ott élő emberekből árad!

– Mi volt a mostani kiállítás koncepciója?

– Igyekeztem személyessé tenni azokat a drámai élményeket, amelyeknek részese lehettem a néhány nap alatt. Szuggesztív hatású fotók sikerültek, és úgy érzem, sikerült bemutatni a Szentföld talán kevésbé ismert templomait, szentélyeit, azt a környezetet, ahol a zsidó, a keresztény és iszlám vallás alapjai megfogantak. A nagy múltú, szent épületek ma is a legimpozánsabb látnivalók közé tartoznak. Megörökítettem Jeruzsálemet és a környék több települését, a sziklába vájt házakat és szentélyeket, azokat az útvonalakat, amelyeken már ezer évekkel ezelőtt a vallásalapítók és követőik jártak.

Kisgyermek mellett gépfegyver – ez a kettősség is jellemző

Solymos Ákos a fotózásra mindig készen áll: szereti megörökíteni a dolgokat maga körül és nem sajnálja az időt, fáradtságot ezek rendszerezésére sem. Meg is osztja képeit azokkal, akik felhasználhatják és „közkinccsé” tehetik: a Szentföldön készült képeket, a kollázsokat is, átadta például az észak-komáromi Selye János egyetem tanárának is, hogy készülő könyvéhez válogathasson a fotókból. A fotózás mára a hobbinál többet jelent Solymos Ákos életében: a tájfotózás mellett szívesen készít portrékat, dokumentumfotókat is, amelyek jellemzőek egy-egy helyszínre. A Kemma.hu-n is rendszeresen megjelennek fotói Nap képe rovatunkban. A Szentföldről készült fotók között finom drámaiság jellemzi azt a felvételt, amelyen egy kisgyermek ül egy erkélyen a ragyogó, békés napsütésben, a távolban szépen zöldellő olajfák: a gyermek mellett pedig egy gépfegyver. Mindkettő jellemzi a Szentföldet: a kép ezt éles pontossággal mutatja be.

– Mekkora anyagból kellett kiválasztani a „legjobb” fotókat?

– A Szentföldön három géppel 96 gigabájtnyi anyagot készítettem, hónapokig tartott ezek rendszerezése, archiválása. Ráadásul valamennyi képet kiegészítő információkkal, történelmi magyarázatokkal láttam el a közösségi oldalamon is. A több száz fotóból csaknem 40 látható a mostani kiállításon: ezeket igyekeztem úgy bemutatni a megnyitón, hogy érzékeltessem, milyen gazdagságról, milyen egyetemes örökségről van szó, amit legalább egyszer mindenkinek látni kellene!

– Merrefelé járt fotózni?

– Gyakran utazom, elsősorban Európában, részben a munkám miatt, de gyakran szervezünk családi utakat is. Németország és Ausztria a megunhatatlan célpont: ide bármikor szívesen „átruccanok”! Most Angliába szeretnénk eljutni szervezett úton, ahol London belvárosa és a környék látnivalóit örökíteném meg, úgy, ahogy én látom őket. Útjaimról mindig bőséges képanyaggal térek haza és ezekből már több válogatást be is mutattam az Agorában és másutt. Kedvenc fotótémáim közé tartozik a Vértes és a Gerecse megörökítése: terveim között szerepel, hogy ezt ismét bemutassam, fotókon is érzékeltetve az idő múlását, a táj változásait. Ez éppen a közelsége és ismertsége miatt nagy kihívás!

– Milyen géppel, technikával dolgozik szívesen?

– A digitális technikát szeretem a legjobban, ráadásul Canon-párti vagyok, ami számomra sok lehetőséget jelent a megfelelő képminőség elérésében. Emellett természetesen sokat dolgoztam analóg gépekkel is, mára egész komoly „gyűjteményem” van ilyen gépekből is, de ma már ritkábban használom ezeket. Ha nagyobb utazást, fotózást tervezek, több géppel kelek útra…