Nem csak Fortunában bízik a Black Jack

– Mikor kezdődtek az új lemez munkálatai?

Kristóf Milán: – A zenekar első időszaka egy ötéves periódust ölel fel, azt zárta le az első album, a Múlik 2015-ben. Az azóta eltelt idő alatt írtuk meg az új lemez anyagát. Egy kicsit haragosabb, mérgesebb lett a hangzásvilág, de maga a zene szerintem dallamosabb lett. Tőlünk eddig nem volt megszokott ez a hangzás, a lemezbemutató koncertünkön is rengeteg meglepődött arcot láttunk.

Kerekes Laci: – Keményebb a lemez az elődjénél, mert mélyebbre hangoltuk a hangszereinket, sőt, egy dalnál a héthúros gitár is előkerült.

– Hol vettétek fel az albumot?

K.M.: – Az Ecseri Vasmű Stúdióban, akárcsak az első lemezt, és ezúttal is Weisz Kicsi (a Zorall és a Kalapács zenekarok gitárosa – B. B.) irányította a melót.

K.L.: – A hangszerelésnél és a vokáloknál, dallamoknál nagyon sokat segített Kicsi. Szerettük volna, ha jobban bele tud folyni a munkába, és kvázi producerként tudja jegyezni a lemezt, de sajnos már így is kicsúsztunk az időből...

K.M.: – Nem vagyunk főállású muzsikusok, mindannyian dolgozunk a Black Jack mellett. Ugyanakkor egy zenész számára a határidő a leginspirálóbb, de valamikor ezt nem könnyű tartani. A lemezkészítés olyan, mint egy családi ház építése: sosincs készen. (mosolyog) Elkészülni nem lehet vele, csak befejezni, de utána is mindig lehetne még mit ácsolni, alakítgatni rajta. Minden lemez egy akkori állapot, olyan, mint egy fénykép. Az az ideális, ha az ember az élet minden területén folyamatosan fejlődik, és ha kicsit megpróbálja a saját árnyékát túllépni. A mi szánk íze jó a lemez után, és pozitív visszajelzéseket kaptunk rá. Laci csinált egy jó kis beharangozó klipet, és az ősz folyamán készítünk egy másodikat is a Hagyj élni című dalra, amit profi klipnek szánunk. Úgy vettük észre, hogy ezt a dalt veszik a legjobban az emberek a bulikon.

– Ha jól tudom, sikerült megállapodnotok egy menedzsmenttel.

K.M.: – Igen, a Grund Recordsszal, azon belül Zigány Orsolyával egyeztünk meg. Sok jó bandájuk van, többek között a Rómeó Vérzik ügyeit is ők intézik, és Orsi szervezi a Sex Action koncertjeit is.

K.L.: – Amit a magunk erejéből el tudtunk érni, azt elértük, ez volt tehát a következő logikus lépés. Megvárjuk, mit hoz az elkövetkező egy év. Ősszel nem is lesz annyi bulink, mint szokott, inkább a jövő év tavaszát és nyarát tervezzük megnyomni. Szeretnénk egy lemezre összegyűjteni a két eddigi albumunkon szereplő saját számokat is, és így megjelentetni. Ez talán tavaszra realizálódhat. Az első lemez dalait talán újra is maszterelnénk, és hozzácsapnánk az egészhez egy bónusznótát is.

– A mellékletes megjelenésen nem gondolkoztok, mint például az Ideas?

K.L.: – A lemezeink a Grund Records égisze alatt jönnének ki. Gondolkoztunk azon, hogy a két lemezen szereplő saját dalokat mellékletes formában kiadni, de mindenki tudja, hogy elég húzós anyagi vonzata van az egésznek. Azt a pénzt lehet, hogy érdemesebb lenne klipekbe forgatni.

K.M.: – A mostani zenekarok nagy hátránya, egyben nagy előnye is a Youtube. Itt nagyon sok zene elérhető, túl sok is. Nehéz kitűnni... Viszont ez a Facebookkal együtt egy csatorna, ahol, ha valaki akarja, okosan-ügyesen tudja menedzselni magát.

K.L.: – A jó zene mindig megtalálta az utat az emberekhez, csak mások lettek a szokások, amikhez alkalmazkodni kell. Ha egy zenekar végzi a dolgát, dalokat ír és koncertezik, nem biztos, hogy marad idő/energia ezeket a csatornákat megtalálni és népszerűsíteni, ehhez jó egy menedzsment például. A piac viszont már nem képes olyan sok jó zenét felvenni, mint amennyi van, és ezek mellett nyilván rengeteg kevésbé jó zenekar is felbukkan, akik ugyanúgy mozgolódnak, próbálnak betörni.

K.M.: – Az ördög mindig a részletekben van. Nem elég megírni egy dalt, azt valahogy köntösbe kell öltöztetni, különben a közönség kimegy a teremből. Az ember lemegy egy ígéretesnek tűnő csapat koncertjére, és csalódik: nem jó a hang, nem szólnak jól, bénák, káromkodnak a színpadon, satöbbi... És már el is ment a kedve attól, hogy új bandákat fedezzen fel! Emiatt nem fog koncertekre járni, és más zenekarok közönsége is elvész.

K.L.: – De mostanában tendenciának látom, hogy kezdenek ismét koncertekre járni az emberek. Rengeteg szórakozóhely biztosít minőségi hang-és fénytechnikát, és sokkal több szakember van, akik ezeket kezelni tudják. Ha te mint zenész odateszed magad, akkor nagy baj nem lehet. Már csak arra kéne rávenni az embereket, hogy nézzék meg a kisebb zenekarokat is! Pedig tíz esetből talán hatszor jobb is az előzenekar, mint a főcsapat. Nagyon sok nagyobb együttesnél az a legfőbb szempont, hogy a tervezett előzenekar mennyivel száll be a turnéba. Így aztán, mivel hangosítóként is dolgozom, rengeteg olyan esetet láttam már, hogy egy előzenekar nem behozta a közönséget, hanem elzavarta.

– Nektek is volt ilyen periódusotok?

K.L.: – Szénégető Ricsi, az esztergomi Sportalshow koncertszervezője a mai napig elmondja nekünk, hogy az első pár koncertünkön mennyire nem tartott minket jónak. (nevet) Aztán látott pár évvel később, és állítása szerint mintha nem is ugyanaz a zenekar lettünk volna. A sok koncert a Zorallal nagyon sokat segített ilyen szempontból, és sokat számít az, amikor többek véleménye szerint is kézzelfogható a fejlődés egy-két éven belül. Ricsi is elmondta, mi a jó, mi a rossz, mi pedig megfogadtuk az építő kritikát, és rengeteget sikerült fejlődnünk. De az első egy-két év minden zenekar számára az útkereséssel telik.

K.M.: – Egy nagyobb zenekarral való turné, mint amilyen nekünk volt a Zorall-túra, nagyon jó iskola. Ott az ember igazán belecsöppen a velejébe! Megesett, hogy heti 2-3 koncertünk volt. És ott aztán mindent megtapasztaltunk. Lényegében a koncertjeid előtt 10 perc alatt kell fel kell építened a komplett felszerelésedet, hogy jól is szóljon, üzembiztos is legyen, utána pedig nagyjából ugyanennyi idő alatt kell szétszedni az egészet. Ott aztán nincs vakarózás, pörögni kell. Általában a zenekarok elég kevés átszerelési időt kapnak, mert ha a koncertlátogatónak félórát kell várnia a következő bandáig, nagy rá a sansz, hogy elmegy sörözni, haverkodni, és nem is jön vissza. Mi egyébként nagyon sokat köszönhetünk Várhegyi Balázsnak, aki már két éve hangosítja a zenekart a koncerteken. Ő a Dirty Dogsszal dolgozott sokáig, és azóta tovább is képezte magát hivatásos hangmesterré. És itt kell megemlíteni azokat a cimborákat is, akik sokszor jönnek nekünk segíteni pakolni, roadolni.

– Manapság nem szokványos, hogy hét éve változatlan felállásban zenéltek...

K.M.: – Igen, ezen mindenki meglepődik. Nemigen fordult még elő, hogy valamit nem tudtunk megbeszélni. Két és fél éven át turnéztunk a Zorallal, és azon a körúton szinte többet láttuk egymást, mint a családunkat, szóval a feloldhatatlan konfliktusok ezalatt kibuktak volna.

K.L.: – Azt tudni kell, hogy noha a zenekar mind a négy tagja különböző zenei ízléssel rendelkezik, szinte alig szoktunk vitázni a számok összerakása során. Az első lemeznél hallható, hogy milyen zenéket hallgattunk akkoriban, az újon pedig érződik, hogy mennyit fejlődött a zenei ízlésünk. Engem is teljesen más zenék érdekelnek például, mint 6-7 évvel ezelőtt.

– Milyen zenéket hallgattok mostanság?

K.L.: – Nekem most a Rómeó Vérzik új lemeze tetszik nagyon. Így, hogy közös ügynökségnél vagyunk, talán még egy közös turné is összejöhet. Én nagyon örülnék neki. A magyarok közül bejön még az Asphalt Horsemen, a The Joystix és az Ozone Mama, a külföldi bandák közül pedig a Five Finger Death Punch és a Black Stone Cherry a favorit. De nagyon szeretem a modernebb southern rockos vonalat is.

K.M.: – Én mindent meghallgatok, ami szembejön. Szeretem az igényes popzenét is például. Szerintem egy zenész számára az a legnagyobb hátrány, ha beskatulyázza magát azon belül, amit hallgat. Ha csak egyféle zenére figyel valaki, beszűkíti a saját lehetőségeit. Azért jó mindenféle zenét hallgatni, mert abból egyedi dolgok születhetnek. A legújabb kedvencem a Toska elnevezésű brit formáció, ők gitárgazdag, instrumentális, kicsit borultabb zenét játszanak. De bírom a Totót és a Pink Floydot is, ezek örök darabok. Ha magyar kedvencet kéne megneveznem, a Quimby-t mondanám. Szerintem az a zenekar egy külön bolygó, szövegileg egy teljesen más világ. Nagyon szeretem Kiss Tibi gitárjátékát, a sajátos szövegvilágát, de minden tag vérprofi a hangszerén.

– Mik a közelebbi terveitek?

K.L.: – Idén is sikerült bekerülnünk fesztiválokra, de még mindig nem annyira, mint szerettünk volna. Játszhattunk hazai pályán a Víz Zene Virágon és a Tatabányai Sörfesztiválon, voltunk Erdélyben és Abdán egy motoros találkozón, valamint ott leszünk a Zorall Sörolimpián is. Nem titkolt álmunk, hogy bejussunk nagyobb fesztiválokra is, mondjuk a VOLT-ra vagy a Rockmaratonra. Ez igazi előrelépés lenne, de nagyon nehéz is egyben.

K.M.: – Júliusban egy kicsit pihenősebbre vettük koncertfronton, mert készülünk az Elvis Emlékestre, ami az Agorában lesz szeptember végén. Több zenekar fog majd fellépni, mindannyian átgyúrjuk kicsit a dalokat a saját szánk íze szerint. Tavaly már felléphettünk a Queen Emlékesten is. Ezúttal öt dalt választottunk ki, a Jailhouse Rockot, a Tutti-Fruttit, a Burning Low-t, a Viva Las Vegast és a Blue Suede Shoest.

K.L.: – Az Elvis-emlékest nagyon fontos számunkra, jó kezdeményezésnek tartjuk. Október 6-án lesz a 7. szülinapi bulink – noha a hivatalos születésnap nyáron van, mindig őszre toljuk, mert nyáron nem nagyon van lehetőség klubkoncertekre. Karácsony és szilveszter között pedig a Sing-Sing turnéján veszünk részt. Bízunk abban, hogy minél hamarabb elkészül az új klip is. Ha annak a munkálatait befejeztük, nekiállunk kidolgozni az újabb ötleteinket. Addigra talán sikerül feltöltődni a nyár hátralévő részében.

– Milyen műsorra számíthat, aki ellátogat egy őszi Black Jack-koncertre?

K.L.: – Szeretnénk mind a hat új dalt műsorra tűzni, de ez függ attól is, hogy mennyi időt tölthetünk a színpadon. Nehéz kérdés, jól fel kell építeni a műsort, már csak az új hangolásból fakadó gitárcserék miatt is. Az előző lemezről három dalt biztos előkapunk a bulikon.

K.M.: – Bár nagyon szeretjük a feldolgozásainkat is, inkább a saját dalokra szeretnénk helyezni a hangsúlyt. Kajálja a nép, ismerik a nótákat, de azok a dalok nem mi vagyunk. Persze belevittük magunkat is, mert azért átgyúrtuk a számokat, de jobban szeretnénk saját magunkat megvalósítani.

K.L.: – Az első két lemezünkre felkerült minden, ami a tarsolyunkban volt, szóval még nem tudjuk, milyen irányba megyünk majd el a hármas anyagon. Tiszta lappal fogunk nekiállni a munkának.