interjú

2017.11.15. 20:00

Mácsai: „Ha valaki megkapja a Terápia főszerepét, az játssza el és köszönje meg!”

Az első két évad nagy sikere után folytatódik az utóbbi idők egyik legütősebb magyar sorozata, a Terápia. A forgatáson a főszereplő pszichológust alakító Mácsai Pállal beszélgettünk lélekről, filmről és színházról.

Takács Zoltán

– A Terápia 35 része nyolcszáz oldalnyi szöveg. Ennek tekintélyes részét kell a főszereplőnek megtanulnia, ráadásul kétnaponta forgatnak le egy részt. Mennyire fáradt?

– Meglehetősen, de egy színész ne sajnáltassa magát. A felvetés olyan, mintha azt kérdeznénk egy maratoni futótól a 40. kilométer környékén, hogy miként érzi magát. Kit érdekel? Magánügye. Az a színész pedig legyen boldog, aki egy ilyen szerepet játszhat, a többi a magánügye. Ez ennek a szakmának a velejárója, így aki erről nyávog, az legalábbis illetlen.

– Van valamiféle speciális szövegtanulási módszere?

– Nincs, csak annyi, hogy tanulni kell és kész. Két héttel az adott forgatási nap előtt veszem kézbe a szövegkönyvet és koncentráltan tanulom. Amikor közeledik egy forgatási nap, akkor egyre sűrűbben veszem elő a szöveget, míg utolsó este már csak azzal foglalkozom. Erre fél órám van általában, hiszen este a színházban játszom és azért éjfélkor jó ágyba kerülni, mert másnap reggel hatkor kezdődik a következő nap.

Mácsai Pál színész, rendező, igazgató. 1961-ben született Budapesten, 1984-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán színészként, 1990-ben rendezőként. A Pinceszínház, a Nemzeti Színház, a Madách Színház tagja volt. 2001-ben lett a Madách Kamara művészeti vezetője. 2010 óta a már Örkény István nevét viselő színház ügyvezető igazgatója. Főbb díjai: Jászai Mari-díj (1991), érdemes művész (2008), Magyar Érdemrend tisztikeresztje (2013), Kossuth-díj (2014).

– Ez a tempó egy hétköznapi ember számára azért nem könnyen elképzelhető.

– Egyetértek. Inkább olyan, mint amikor egy sportoló alárendel mindent az edzésnek és a versenynek. Ha nem fegyelmezetten végzi valaki, akkor nincs esélye a jó eredményre. Az én meccsem két pályán zajlik. Az egyik a színházban, a másik a forgatáson és mindkét helyen száz százalékot kell nyújtani.

Az én meccsem két pályán zajlik – vallja Mácsai
Fotós: Kallus György

– Másként dolgozik most, mint az első epizódoknál?

– Rutinosabb lettem. Az első évadban rájöttem a saját tempómra. Ha valaki 250 napot ül egy székben öt év alatt a kamerák kereszttüzében, az kiismeri, hogy miként működik egy ilyen helyzetben. Talán az előző évadhoz viszonyítva az a különbség, hogy ezt télen vesszük fel, amazt nyáron rögzítettük, így akkor alig volt színház.

„De ezt is hagyjuk, mert ha valaki megkapja a Terápia főszerepét, az játssza el, köszönje meg, a többi csak nyávogás.”

– Ez a szerep azért nem lehet teljesen idegen, mert ha jól tudom, tanult pszichológiát.

– Esztétika szakra jártam és ott valóban volt pszichológia, de külön ilyen szakon nem tanultam. A színészet pszichológiájáról akartam írni a doktorit, amit aztán végül mégsem írtam meg, mert jött az Örkény Színház igazgatói kihívása.

– A néző mégis szereti valamilyen szinten azonosítani a színészt a karakterével, akit játszik. Dargay András pszichológusból mennyi Mácsai Pál színész, színházigazgató?

– Jó kérdés, csak megválaszolhatatlan. Minden színészi alakításban ez az arány tökéletesen különböző és közben tökéletesen azonos. Nem lehet megkülönböztetni, hogy mennyi az ember privát énje és mennyi az, amit a szerep hív hozzá. A víz két egységnyi hidrogén és egy egységnyi oxigén, de amikor az ember mosakszik, akkor ennek túlzott jelentősége nincs. Olyan ez, mint amikor a gyerek indiánosat játszik, de senki meg nem mondja, hogy mennyi belőle az indián és mennyi Kovács Lacika.

– És ha Kovács Lacika ismer egy indiánt? Tehát volt mintája a pszichológus alakjának megformálásához?

– Nem volt és nem is volt szükség rá. A forgatókönyv elég támpontot ad ehhez a szerephez. Az biztos, hogy az életvezetési stratégiám más, mint az általam megformált pszichológusé. Én eldöntő és cselekvő alkat vagyok. A kételkedés és önelemzés is jellemző rám, de biztosan nem ilyen pszichológus lennék, mint Dargay András. Játékosabb, humorosabb lennék. Például ha érezhető valamiféle irónia olykor a sorozat főszereplőjénél, azt nem a forgatókönyv adja.

– A Terápia sikere talán abban van, hogy számos problémára rávilágít a néző életéből, környezetéből is. Mácsai Pál számára volt olyan szituáció, amiben a saját életére ismert?

– A saját életem eseményeihez nem volt köthető egy jelenet sem, de a környezeteméhez igen. Aki egy intézményt vezet, az sokszor kerül olyan helyzetbe, hogy valakivel le kell ülni megbeszélni, hogy egy-egy cselekedetnek mi volt a motivációja. Ebből a szempontból is sokat tanultam ebből a sorozatból. Én általában hebrencs vagyok, de megtanultam, hogy sokszor jobb a nyugalom, ehhez kell hagyni beszélni a partnert.

„A víz két egységnyi hidrogén és egy egységnyi oxigén, de amikor az ember mosakszik, akkor ennek túlzott jelentősége nincs”

– Akkor mégiscsak valamilyen szinten pszichológus, hiszen színházigazgatóként az érzékeny színészek esetében annak kell lennie...

– A színész csak annyira érzékeny, mint mindenki más, akinek a szakmája lelki dolgokkal is összefügg. De én nem vagyok pszichológus. Tudatosan hárítom ezt, mert állandó késztetés van, hogy össze legyek kenve egy pszichológussal. Annyira vagyok az, mint amennyire egy színész meghal, ha lelövik a színpadon.

– Ismét új partnerei vannak az előző évadhoz képest. Többek között együtt játszik Udvaros Dorottyával, Balsai Mónikával, Schell Judittal is. Milyen a közös munka kémiája?

– Baromi jó színészekkel játszhatok, akik végtelenül profik. Így hát nem tudok olyasféle kémiáról beszámolni, ami ne lenne mindig kiszámíthatóan jó. Az egyik legnagyobb öröm és kitüntetés ebben a sorozatban az, hogy mind a három évadban kiváló színészekkel dolgozhattam együtt.

– Így van ez az Örkény Színházban is, ahol valami egészen újat és sikereset hozott létre az elmúlt évtizedben. Meg sem fordult a fejében, hogy a legutóbbi választáskor esetleg nem kezdhet bele az újabb ötéves ciklusába?

– Biztos voltam a folytatásban, több okból is. Egyrészt én voltam az egyetlen pályázó, másrészt minden mutatónk kiváló. Harmadrészt harmonikus a viszonyom a fenntartóval is, ami a nyugodt munka egyik alapfeltétele. S ami még talán ennél is fontosabb, hogy a színház belső állapota, amit sem a néző, sem a kultúrpolitika nem ismer, az is rendben van.

– Mi inspirálta a folytatásra? Hova juthat még el ez a színház?

– Az inspirált, hogy sok minden jó dolog történt, de ez még egyáltalán nem az a szint, amivel teljesen meg volnék elégedve. Nehéz ezt konkrétan megfogalmazni, de egészen biztos, hogy van még hova fejlődni az előadásainkban, a repertoárban, a játékmódunkban, a merészségben és a kidolgozottságban is. Nagyon fontos volt, hogy legyen egy stúdiószínházunk is.

– Az Örkény Színház egyik nagy erősségének azt tartják, hogy még a klasszikus előadásaiban is nagyon közérthetően reflektál a mára. Tudatos törekvés ez a színdaraboknál?

– Ez az egyik törekvés. Minden darab kortárs volt egyszer, csak közben eltelt egy kis idő. Tehát úgy kell felfogni minden művet, mintha azt egy kortárs szerző írta volna. Ha így olvassuk, akkor egyből észrevehető a kapcsolat a jelenkorral.

– Melyek azok a darabok, amelyek már az eddigi években is elérték azt a szintet, amelyre az előbb célzott?

– Nehéz így kiemelni előadásokat hetven bemutatóból. Talán a számomra legkedvesebbek: Az Arab éjszaka, a Hamlet, a Peer Gynt, az Anyám tyúkja és a Finito.

– Nem klasszikus színházi előadás, de ide kívánkozik még az egyszemélyes Örkény-estje, az Azt meséld el Pista, amit talán a legtöbben láttak országszerte. Már több mint 20 éve megy, töretlen sikerrel. Mi a titok?

– Nincs titok. A darab sikere abban áll, hogy a szöveg remek és időtálló. Örkény mindig időszerű.

– Mi lesz a következő munkája, ha befejezi a Terápia forgatását?

– Majd egy német filmben játszom, aminek az a címe, hogy Auf Wiedersehen Deutschland. Arról szól, hogy a háború utáni Berlinben miként próbálnak pénzt szerezni az emberek, hogy leléphessenek Amerikába. Kellett egy magyar színész, aki tud németül. Ez én voltam a castingon az egyik szerepre. Izgalmas feladat, hiszen a téma ellenére ez egy komédia lesz.

A forgatáson készült riport a november 16-i 24 Órában olvasható.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kemma.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában