Szív és lélek nélkül nem szabad tenni semmit

A tanárnőtől megtudtuk, hogy a Kis Langallik Néptánccsoport próbájára érkeztünk, mert október 27-én Budapesten versenyeznek majd, novemberben pedig Tatán is.

A lelkes kis közösségnek jelenleg csaknem 30 tagja van, de vezetőjük a Hangfestő Alapfokú Művészeti Iskola pedagógusaként összességében 70-75 diákkal foglalkozik. Nemcsak a művelődési házban, hanem Ászáron, Császáron és a Petőfi Sándor Általános Iskolában is.

Kiderült, ő maga viszonylag későn, harmadik gyermekének a megszületése után, több mint harmincévesen kezdett el táncolni. Tette ezt azért, mert mindig is vallotta, hogy a tanulás vagy munka mellett kell még valami mást is csinálni. Tizenhat esztendős koráig Almásfüzitőn élt, ahol oszlopos tagja volt az ATSC ifjúsági röplabda csapatának, kézilabdázott, kosarazott, focizott, de mindezek mellett rendszeresen atletizált is.

Amikor a középiskola második osztályába járt, családjuk Vérteskethelyre költözött, s onnantól kezdve ingázott új lakóhelye és a tatabányai Árpád Gimnázium között, ahol óvónői képesítést is szerzett. Akkor nem gondolta, hogy idővel táncoktató lesz. Ráadásul olyan, aki nem csak a koreográfiák elsajátítására ösztönzi tanulóit, hanem egy általános életérzésre is megtanítja őket. Ennek pedig az a lényege, hogy szív és lélek nélkül nem szabad tenni semmit. A táncpróbákon és az előadásokon kívül máshol sem, mást sem.

Ez a szemlélet bizonyára hozzájárult ahhoz is, hogy már többször szerepeltek a Fölszállott a páva elnevezésű tehetségkutató versenyen a kisebb langallikosok szintén, s mindig eljutottak a középdöntőig, ami két-három évi együttműködés után nagyon szép eredménynek számít. A csoport tagjai ugyanis gyakran cserélődnek. Ám amíg együtt vannak, nem csak magyar táncokat tanulnak, hanem más nemzetekét szintén. Ennek köszönhetően többször felléptek már a Komáromi Lovas Színház különböző előadásain is. Palásti