„Esik eső karikára” – a betiltott Kossuth-nóta esztergomi legendája

Elkészült az esztergomi Sic Transit Folk Műhely legújabb " target="_blank" rel="noopener nofollow">dala, amely a Kossuth Lajos azt üzente című torborzódal. Nem volt véletlen a választásuk, az 1848-as forradalom 170. évfordulója adta az apropót, valamint az, hogy tudomásuk szerint a nóta egy strófája annak idején Esztergomban született. Ennek a történetnek jártunk utána, és egy sokoldalú zenész-tanítót is találtunk.

Ahogy a Sic Transit írja, a dal egyik versszaka 1848. október 10-én született meg Esztergomban. Egészen pontosan ez a strófa:

„Esik eső karikára,

Kossuth Lajos kalapjára.

Valahány csepp esik rája,

Annyi áldás szálljon rája!

Éljen a magyar szabadság! Éljen a haza!”

Mint írják, Kossuth Lajos aznap este 6 órakor érkezett egy honvéddandár kíséretében Esztergomba, és miután a hajóból kiszállt, Palkovics Károllyal és Besze Jánossal az élen az esztergomi nemzetőrök, valamint a helyiek nagy örömmel fogadták és égő fáklyákkal kísérte a Fürdő-szállóba. A nép sűrűn vette körül a szállót, lelkesen éltette a haza atyját és helyéről akkor sem mozdult, amikor az eső megeredt. És ekkor született meg az esztergomi nép ajkán a Kossuth-nóta rögtönzött strófája.

Az esztergomi látogatásról egy 1952-es kötetben is találunk utalást, ugyanis a Kossuth Lajos összes munkái című sorozat 13. kötetében cikkeket is összegyűjtöttek, amelyek kapcsolódnak az államférfihez. A forradalom és szabadságharc hivatalos lapja, a Közlöny így írt az esztergomi látogatás előtti hangulatról: „a hon emberét tisztelők serege érkezésének feszült kebellel nézett elébe”. A tömeg pedig bizony nem volt kicsi: a  helyi és megyei nemzetőrök, mintegy másfélezren fegyverrel és zene kísérettel nyomultak a Duna-partra, Besze János őrnagy vezérlete alatt, de ott volt az érseki mesterképezde ötvenkét növendékei is, ahogy lovas önkéntesek is.

„5 óra után megdördültek a várfoki ágyuk, jelt adandók a fellobogozott gőzös közeledtéről, és 6 órakor a népnek harsány éljenzései közt közénk lépett Kossuth Lajos, a hon kedveltje, hol őt Andrássy Mihály első alispánunk s a város főpolgármestere derék szózattal igaz szívvel üdvözlék, s ő a lángnyelvű, ki ide sem jött örvendeni, hanem harczra lelkesíteni, szokott erély-, szívély- és hatállyal viszonzá azt, egyetértés és lankadatlan honszerelemre híván fel a harczszomjas népet, és a benne honszerelmet és polgári erényeket koszorúkkal kitüntetett lelkes honleányokat, egyszersmind kedvesen köszönvén meg az iránta kijelentett magasztos figyelmet”

Az biztos, hogy zenei kíséret volt, és az is, hogy vihar is.

„...megzendült az ég is – való hát, hogy Kossuth villámokkal jár! – és lőn iszonyú égi háború, vidéken a sűrűn zuhanó mennykövek gyujtottak, a város pedig nagyszerűn ki lőn világítva égi tűz és házi tüzek által”.

Sajnos ez a cikk nem írt a toborzódalról, és arról sem, hogy új változatban hangzott el, de Juhász Katalin az esztergomi látogatáshoz képest körülbelül egy hónappal korábbra teszi. Tanulmányában arról ír, hogy a toborzó dalok közül legnépszerűbb a jól ismert Kossuth-nóta, amelynek több száz szövegváltozata és jó néhány dallamváltozata ismert, és a keletkezéséhez számos legenda fűződik, pontos dátumát azonban ma sem ismerjük. A legvalószínűbbnek tűnik 1848 szeptembere, amikor Kossuth nevezetes alföldi toborzókörútján szónoklataival buzdította a népet a harcra. Jókai Mór szerint a szónoklatokra a ceglédi, nagykőrösi és kecskeméti nép „mindnyájan el fogunk menni” felkiáltással válaszolt.

Juhász viszont arról is ír, ami alapján simán elképzelhető, hogy a nóta egyik versszaka akár Esztergomban is születhetett: a régebbi gyűjtésekben igen gazdag a refrének formai változatossága is. Nem csoda, hogy nem lehetett eltörölni a szabadságharc leverése után sem, pedig a hatalom megpróbálta: betiltották (csakúgy, mint a Rákóczi- és a Klapka-indulót), azonban titokban, vagy semmitmondó szövegekre továbbra is énekelték az emberek.

http://coub.com/view/152c37

Mindenesetre a szerző tekintetében is több verzió áll rendelkezésünkre: egyes vélemények szerint a dallam Balkányi Szabó Lajos nótaszerző szerzeménye, mások szerint Egressy Bénié, és Balkányi Szabó Lajos csak a szövegíró, de van, aki Hulényi Ferenchez köti. Utóbbi név egyébként ismét esztergomi kötődést erősíti, ugyanis a sokoldalú zenész, karnagy és tanító Esztergomban élt. A helyi belvárosi temető ötödik parcellájában nyugszik. Cs. Nagy Lajos a 24 Óra 2004. március 13-i számában is erről a keletkezéstörténetről írt.

1981-ben is írt erről a Dolgozók Lapjában Cs. Nagy, kiemelve, hogy Hulényi egy akkor népszerű virágének motívumai alapján írta át és énekeltette az esztergomiakkal, hogy esik eső karikára... a következő képen balra az 1981-es, jobbra a 2004-es cikkek ominózus részleteit olvashatják el.

Zsilinszky Mihály is Esztergomhoz köti a nóta keletkezését az általa szerkesztett, a kiegyezés után megjelent kötetben. Ő arról írt, hogy az Esik eső karikára szövegváltozat a Duna-parti városban született, miután esni kezdett az eső Kossuth megérkezésekor.

.