2025.04.13. 22:58
Erdély titkai bőrbe varrva – különleges szakmai úton jártak a tatai tanárok
Tíznapos erdélyi tanulmányúton vettek részt tatai pedagógusok. A tatai diákotthon tanárai autentikus bőrműves mesterektől tanultak, élő hagyományokat ismertek meg, és szívükbe zárták a csángó világot. A megszerzett tudást nemcsak tanítják majd – hanem tovább is örökítik.
Nem mindennapi szakmai élménnyel gazdagodtak a tatai diákotthon pedagógusai: hatan vehettek részt egy különleges, tíznapos erdélyi tanulmányúton az Erasmus program támogatásával. A „Múlt csodái – a jövő lehetőségei” című projekt célja az volt, hogy a Bőrtárgykészítő szakképzés oktatói első kézből ismerkedhessenek meg olyan hagyományos bőrműves technológiákkal, amelyek ott még élnek és generációról generációra öröklődnek.

Fotó: beküldött
A tanulmányút már az első nap különleges eseménnyel kezdődött: a résztvevők partnerintézményük, az ARTERA Alapítvány fennállásának 25. évfordulóját ünnepelték. Az alapítvány Székelyföld értékeinek, kézműves hagyományainak megőrzését tűzte ki célul – így kiváló helyszínként szolgált a szakmai program indításához.
A tatai diákotthonban is őrzik a hagyományt
A második nap útjuk a gyimesi tájakra, a mélyen vallásos és hagyományőrző csángó közösségek földjére vezetett, ahol olyan mesterekkel találkoztak, akik még szüleiktől, nagyszüleiktől tanulták a mesterség fortélyait. Hidegségben Bartos Béla bácsi mutatta be, hogyan dolgozza fel a juhbőrt teljesen hagyományos módszerekkel: a patakban történő mosástól a csávázáson át a kézi puhításig minden lépés kézzel történik. Az így elkészült bőr az alapja azoknak a díszes csángó mellényeknek, amelyeket menye, Bartos Enikő hímez ki szebbnél szebb motívumokkal.
A következő szakmai állomás Székelyudvarhely volt, ahol Szász Judit bőrműves mester tartott mesterkurzust a résztvevőknek. Az erdélyi szironyozott tüsző – egy bőrszállal hímzett, széles bőröv – készítésének lépéseit tanulhatták meg a jelenlévők, miközben a mester történetein keresztül a régi idők mesterségének mindennapjai is életre keltek. A tatai Új Úti Diákotthon tanárai ellátogattak a hímzőasszonyok műhelyébe is. A finom, szimbolikus minták nemcsak kézügyességet, hanem türelmet és hagyománytiszteletet is igényeltek – ezek az órák valódi szakmai kincseknek bizonyultak. Természetesen a tíz nap során a szakmai programokon kívül is bőven adódott lehetőség feltöltődésre.
Tovább adják a tudást
A tanárok ellátogattak a csíksomlyói kegytemplomba, túráztak a Hargita erdeiben, megcsodálták a Gyilkos-tavat, és felkeresték azokat a mestereket, barátokat, akikkel korábbi szakmai útjaik során ismerkedtek meg. A tanulmányút célja, hogy az erdélyi tapasztalatokat beépítsék a tatai intézmény szakképzési programjába. Az elsajátított módszerek, technikák és történetek nemcsak a tanórai gyakorlatot gazdagítják, hanem inspirációt adhatnak a jövő kézműves generációjának is. A résztvevők olyan tudással, tapasztalattal és inspirációval tértek haza, amely nemcsak a tanórákon kamatoztatható, de emberileg is gazdagabbá tette őket. Erdély öröksége – akár egy kézzel varrt csángó mellény – most már örökre velük marad.