Michl Juli kitárulkozott: drámai vallomás a Reménytelenül főszereplőjétől

Egy film, amely nem csupán bemutat, de szembesít – és nem engedi, hogy érintetlenül távozzunk a nézőtérről. A Reménytelenül című alkotás tatai közönségtalálkozóján jártunk, ahol nemcsak a vásznon láttuk viszont a mély érzelmeket, hanem a vetítés utáni beszélgetés során is.

A József Attiláról szóló film főszereplője, a tatai születésű Michl Juli, és férje, a film rendezője, Rózsa Gábor válaszoltak a közönség kérdéseire, és számos kulisszatitkot is megosztottak a forgatásról – őszintén, tabuk nélkül, lenyűgöző nyitottsággal. Már az is lenyűgöző, hogy a teljes filmet mindössze tíz nap alatt forgatták le – ez elképesztő tempónak számít, főleg egy ilyen érzékeny témákat boncolgató, mélylélektani dráma esetében.

A Reménytelenül üzenetei: 

A rendező elmondta, hogy három kulcstémát kívántak hangsúlyozni a filmben:
Először is Gyömrői Edit személyiségén keresztül egy erős, önálló nő karakterét, aki a húszas-harmincas évek férfiak uralta világában is helyt tudott állni – nem csupán nőként, de pszichoanalitikusként is. A vásznon több jelenet is ennek a méltó ábrázolását adta, árnyaltan, mégis határozottan.

Másodszor a film érzékenyen és bátran foglalkozik a mentális betegségek tabujával. Michl Juli megrendítő őszinteséggel osztotta meg a nézőkkel, hogy a forgatás előtt és alatt, ő maga is pánikrohamokkal küzdött, de pszichológusa segítségével sikerült ezeket leküzdenie, és immár fél éve tünetmentes. 
– Azért mondom el ezt, mert beszélni kell róla. Fontos, hogy támogassuk azokat, akiknek segítségre van szükségük – mondta a színésznő.

A harmadik kiemelt szál maga József Attila költészete, élete és személyisége, ahogyan azt talán még sosem láthattuk. A rendező elárulta, hogy a pszichoanalízis során feltárt személyiség mélységei nemcsak meglepőek, de olykor félelmetesek is voltak – és ezek a rétegek új értelmet adnak a költő műveinek.

A gyász és a harag ihlette

A film egyik legmegrázóbb jelenetében József Attila az éjszaka közepén ront rá terapeutájára, Gyömrői Editre – a felismeréssel: anyja, az őt gyermekkorában bántalmazó asszony lehet mentális betegsége forrása. Miután távozik, a folyosón összerogyva megírja a Mama című verset. „Már egy hete csak a mamára gondolok mindig, meg-megállva” – idézi a sorokat a film, teljesen új értelmet adva az anyák napi szavalatok ikonikus szövegének. A jelenet dermesztő – hiszen a vers ihletője nem nosztalgia, hanem gyász, trauma és harag. 

A közönség soraiból volt, aki a film elementáris erejű zenéjét és képi világát a Joker című alkotáshoz hasonlította. Mások kíváncsian kérdezték, forgattak-e tatai helyszínen – s bár sokan felfedezni vélték a Cseke-tó ösvényeit egy jelenetben, a stáb bevallotta: az valójában egy budapesti park volt.

Tyúk a víztározóban 

És hogy ne csak a fájdalmas témák kerüljenek elő, egy kedves, mulatságos kulisszatitkot is megosztottak az alkotók. A költő lelki vívódásainak egyik helyszíne egy budapesti víztározó volt, ami a Brutalista című filmből is ismerős lehet már a nézőnek. A hatalmas építményt a forgatás idejére, némi egyeztetés és persze némi pénz fejében leengedték. A csapatnak néhány órája volt csak, hogy felvegye a jeleneteket, mielőtt újratöltötték a medencét – természetesen fertőtlenítés után.

Az egyik jelenethez egy tyúkra volt szükség – és míg a rendező kezdetben úgy gondolta, hogy falusi gyerekként elég lesz kölcsönkérnie egyet a nagymamájától, a producer hatására mégis állatkoordinátort hívtak. Szerencsére. A profi „filmsztár-tyúk” ugyanis jutalomfalatokért cserébe nyugodtan tűrte a kamerákat, míg egy mezei baromfi vélhetően rémülten menekült volna a sötét teremben – egy egész stáb üldözte volna pánikszerűen.
A Reménytelenül nem csupán film, hanem élmény. Egy közös szembenézés, egy kollektív terápia – és közben egy alkotói csapat, amely szívét-lelkét beletette ebbe a tíz napba. József Attila, Gyömrői Edit és a kimondatlan érzések világa most újra él – őszintén, bátor szavakkal, finoman és mélyen.