Lélekvándorlás máglyatűzben és szent folyóban +videó

Az idén 75 esztendős Tóth Tihamér Jenő operatőrt, film- és adásrendezőt 2008-ban Magyar Köztársasági ezüst érdemkereszttel tüntették ki; 2012-ben, New Yorkban pedig elnyerte az Independent World Film Festival fődíját a Self Made Shaman című filmjével. Az oroszlányi tévé indulásakor annak stúdióvezetője volt. 2002-ben az évfordulóját ünneplő Lengyel József Gimnázium ünnepségén egy különös találkozás a hinduizmus, a buddhizmus és a lélekvándorlás felé fordította az érdeklődését. Kalandos utazásokat tett Tibetbe, Indiába és Nepálba. A Nepálban látottakról rendkívüli rövidfilmet készített.

– A szünetben egyszer csak bemutatkozott a hangmérnök azzal, hogy őt Varga Attilának hívják, s elmondta, hogy buddhistaként egy csoporttal önköltséges zarándokútra készül Tibetbe, Indiába és Nepálba – meséli –, én meg csak néztem rá, miközben ő beszélt azokról a távoli tájakról és az ottani mítoszokról – teszi hozzá. Majd Attila megkérdezte, hogy velük tartanék-e operatőrként. Hát velük mentem. 120 kazettányi videót vettem fel.

Nincs lélekvándorlás a pusztítás istene nélkül

Három kazettányi anyagból készült „A földi lét utolsó állomása, Pashupati – halottégetés” című 23 perces kisfilm, amely júliusban a Kincsek-völgyében tartott Elvonulás című rendezvényen dupla vastapsot kapott. Pashupati több ezer éves város Nepálban. A város Shiva isten egyik jelzőjéről kapta a nevét. Shiva a hindu szentháromság harmadik tagja, aki az élet teremtéssel kezdődő, és egy ideig fenntartott állapotát a pusztulással teszi körforgássá, a reinkarnáció elengedhetetlen mozzanataként. Pashupatiban, a Bagmati folyó partján levő templom az ország legszentebb helye, s környéke a holtak égetésének misztikus központja – az indiai Varanasihoz hasonlóan.

A film elején hangzik el: 

A várost belengi az égett testek édeskés szaga. Az élet és a halál elválaszthatatlanságát jelképezheti, hogy iskola áll a folyó mentén sorakozó kőtalapzatú hamvasztóhelyek mellett, melyeken máglyák lobognak és füstölögnek. Az iskolások is láthatják a zsugorodó hullákat, s a máglyákból olykor kihulló végtagokat.

Az égetőmesterek a hamvakat és az égett fát a szent folyóba söprik.

Árusok és szolgáltatók sokasága szakosodott a hindu gyászolók és az általuk megrendelt halottégetés körüli teendőkre – ideértve az indiai papokat és égetőmestereket is.

Elárulta végül a filmes, aki a vallását tekintve katolikus, hogy Pashupati miért különleges számára:

Lélekvándorlás kontra környezetvédelem

2009-ben, hét évvel Tóth Tihamér Jenő nepáli halottégetésről szóló filmjének elkészülte után a BBC arról írt, hogy a nepáli hatóságok már három évtizede megpróbálták a halottégető máglyákat elektromos krematóriumokra váltani, de a szándékuk elakadt a hindu hívők ellenállásában. Azt is írta, hogy a hagyományos halottégetés a Katmandu-völgy erdeinek jelentős irtásával és rengeteg füsttel jár, ugyanakkor a holttestek nem mindig égnek el teljesen. Egy halottégetés akár öt mázsa fa eltüzelésével és 3-4 órás égetéssel is járhat. A krematórium ezzel szemben 45-60 perc alatt tökéletesen hamvaszt el egy holttestet.

A The Rising Nepal 2024 júliusában arról számolt be, hogy 2016-tól kettő, 2021-től pedig már három krematórium áll rendelkezésre. Némely krematórium szolgáltatásai a nap 24 órájában igénybe vehetők, de sajnos a többség még a hagyományos máglyát választja. Az utóbbi egyéves időszakban 11 746 holttestet vittek a földi létük utolsó állomásaként Pashupatiba, s ebből 7023-at szabadtéri máglyákban, 3233-at pedig krematóriumban égettek el. 1441 gyermeket a dzsungelben temettek el.