Könyve mellé derűt is hozott magával Ördögh Ottó a könyvtárba

Szülei ugyancsak fontos szerepet kapnak a kötetben, mindezek mellett a szerző az élet nagy kérdéseit is boncolgatja a regény lapjain. A résztvevők együtt utazhattak Ördögh Ottóval a múltba. A nevetés mellett néha könny szökött a szemekbe: főként, amikor a szülők elvesztésére terelődött a szó.

Turi Miklós könyvtáros bevezetőjében arról beszélt, Ördögh Ottó eleinte humoros könyveket írt, majd derűs, meditatív, elmélkedőbb irányba indult.

Ördögh Ottó ezt követően azt idézte fel, humorista pályafutása alatt mindig üresnek érezte magát, amikor lejött a színpadról. Mint mondta, bár nincs bennük sok közös, Marilyn Monroe is azért lett öngyilkos, mert mindenfajta szerepet eljátszott, de belül nem tudta, kicsoda.

– Azt vettem észre magamon, hogy amikor írok, mindig feltöltődöm. Azt is mondhatnám, az életem első felében mindig kiürültem, a másodikban pedig feltöltődtem.

Azzal viccelődött, a humorista énje a következőképp mutatná be könyvét: ez a kötet címlapja, ez a hátlapja, ez pedig a gerince. Meg is volt a könyvbemutató! Ehelyett azonban öninterjú formájában beszélt a Szőnyi fúgáról, olyan kérdésekre válaszolva, amelyeket szerinte a szülei feltettek volna neki.

Sokat mesélt szüleiről, akiknek elvesztését tizenkét év alatt tudta feldolgozni, ennyi esztendő után érezte úgy, hogy örömmel tud rájuk gondolni, nem szomorodik el. Már csak azért sem, mert úgy gondolja, ott vannak vele.

– Anya mindig azt mondta: húzd ki magad, álljál egyenesen! Akkor nagyon idegesített, de azóta már tudom, milyen fontos egyenesnek maradni. Mindig igyekszem gerincesen viselkedni, valamikor sikerül, valamikor nem. Nehéz az élet. Anyukám gútai volt, akikre jellemző, hogy vizet isznak és vizet prédikálnak. Apukám bort is ivott, vizet is prédikált, bár utóbbit nem igazán tette. Tőle tanultam az édes apacsendet, míg anyukámtól az édes anyanyelvet. Ő mindig olyan intelligensen beszélt, pedig hat elemit végzett. Apa vidám, jámbor, csöndes ember volt. Anya mindig azt mondta: apád vidáman megy tönkre!

A regény megszületésének gondolatáról úgy fogalmazott, akármerre járt Budapesten, mindenről Szőny jutott eszébe: ha a kutya ugatott, szőnyi kutya volt, ha avart égettek, szőnyi avar volt. Úgy gondolta, ez azt jelenti, vissza kell költöznie szülőhelyére, de ma már tudja, a lelke szólalt meg, azt jelezve, írja meg Szőny regényét.

Hozzátette, a regénynek két íve van, a gyermekkori történetei és Szőny történelme együtt alkotja, mintegy katedrálisablakként összeérve. Ezt az ablakot világítja be a fény, amellyel a könyvet írta.

– A regényben nincs ellentét, feszültség, pedig mindig lejárt a pincébe, anyu bezárta a pincét, kivágatta a szőlőt, voltak hatalmas veszekedések – mutatott rá a szerző. – De ez úgy van leírva, hogy összekapcsolódik a szőnyi békével. Szüleim derűjére példa az is, mikor nyolcvan körüliek voltak. Anya bejött a nyári konyhába és azt mondta, vd, apa pedig azt válaszolta, vá. Kérdeztem tőlük, mi ez a jelbeszéd? Apa azt felelte, anyád azt mondta, vaddisznó, én meg azt, vadállat. Ezzel ők elintézték a korábban három napig tartó csetepatét.

Hangsúlyozta, a szüleitől kapott derű segített neki abban, ne ítélkezzen senki felett, mert mindenkinek megvan a maga „fénytörése”. Elmesélte azt is, édesanyja egy napon azt mondta neki: kisfiam, neked jó itt Szőnyben, de neked több kell. Ördögh Ottó úgy érzi, Szőnynél jobbat ugyan nem talált, de talált sajátot.

A Szőnyi fúga kedvelőinek jó hír, hogy nem kell elbúcsúzniuk egyelőre a Nefelejcs utcától. A regényből kimaradt szösszenetekből ugyanis könyv készült, Nefelejcs utca 1. címmel, amely kiadás előtt áll.