Ambrus Lajos író a földhöz való viszonyáról is vallott a tatabányai rezervátumban

Ambrus Lajos Gyulán született. Mesélt az örökségről, amelyet szülei, nagyszülei hagytak rá: a kertről, a munkáról, amelyet annak megművelése jelentett. Felvillantott az alföld az 50–es években, az elveszett múlt, az útkeresés. Elvették a földeket, ellehetetlenítették az iparosokat. Szülei tisztviselők voltak, s szőlőjük maradt, amelyet próbáltak művelni. Neki is sokat kellett dolgoznia, amit fiatalként nem nagyon szeretett. Sokkal inkább ment volna zenésztársaihoz, akikkel megalakították a Zörgő Csontok elnevezésű együttest. 

Az egyetemi évei kapcsán beszélt az akkori rendszerről. Az oktatókról, akik között voltak zsenik, és olyanok is, akik jelentéseket készítettek. A kollégium olyan volt, mint egy katonai kiképzőtábor: százan aludtak egy légtérben. Ám ebben a közegben is szólt a Szabad Európa Rádió, s a megannyi poloska ellenére voltak komoly, világmegváltó gondolatok.  

A szőlőművelés kapcsán beszélt a hazai gyümölcstermesztésről. Hazánk gyönyörű tájain kimagasló volt a mezőgazdasági tevékenység. Szinte mindenhol volt szőlő, s ebben hatalmas eredményeket értek el a baji gazdák. Az elmúlt száz évben azonban sajnos eltűntek a fürtökben gazdag szőlőtőkék. Ambrus Lajos kiemelte: sehol a világon nem volt akkora mértékű a szőlőirtás, mint hazánkban. A magyar falu azóta is keresi a helyét. Eltűntek a vincellérek is. Nem véletlen, hogy a hetvenes évekre a hazai borok minősége jelentősen leromlott. 

– Vissza kell térni a földhöz! Művelni kell azt – mondta a költő, aki jelenleg is sokat dolgozik Vas megyei birtokán, Berzsenyi Dániel szülőhelyén,  Egyházashetyén. Felesége révén kerültek az ország másik végébe, s szerettek bele az akkor lepusztult állapotban lévő parasztházba. Ma már megannyi őshonos gyümölcsfa is található a birtokon, s persze szőlőt is művelnek.

Miközben beszélt az őshonos fajtákról, szóba került Hamvas Béla, Bujdosó Alpár, Kőszegi Lajos. Költők, alkotók, akik ugyanolyan hatással voltak, vannak Ambrus Lajosra, mint a föld, s annak gyümölcsei. Nevéhez fűződik a Nagy almáskönyv is. A négyszáz oldalas, gyönyörűen illusztrált kötet irodalmi nyelvű pomológiai, azaz gyümölcsészeti mű, amely gazdag kultúrtörténeti leírás is egyben.

– A kertben, a szőlőben más dimenzióba kerül az ember. Napszámosként dolgozik, műveli a földet. Kimossa az embert a táj, a sziklák, a vadak látványa, közelsége. S közben születnek a gondolatok  – mondta Ambrus Lajos.