Ezer szállal kötődik Tatabányához és a bányászathoz Ladányi András

A 77 éves, eddig 65 könyvet író András ezer szállal kötődik Tatabányához. Sok egykori bányászpajtása él itt, és sajnos, egyre többen vannak, akik egy másik világban, másik dimenzióban találkoznak egymással. Szorgos-gondos krónikása a fekete gyémánt felszínre hozóinak az egykori vájár, a Bányamunkás főszerkesztője. 

Eddig 13 könyvet írt a megyei, főleg tatabányai bányász pajtásainak életét, sorsát felidézve. Ezek a következők: Omlásban rekedt sikoly – Műszak-váltás: Bányászsorsok az EU-csatlakozás küszöbén – A Dorogi Szénbányák Vállalat története 1981–2004 – Tatabányai eocén bányászok: Mányi bánya az Eocén-tengerben – Harc a bányászokért – Harc a bányászatért – Bányász a történelemben – Toborzó – Tóni, a bányász-vezető (Schalkhammer Antal koszorúi) – Rokkantprés – „Bányász vagyok…” (Egykori vájártanulók vallomásai) – Bányászok – Hetven és küzdelem és siker. 

Tatabányán, a Széchenyi Művelődési Házban Pál Béla barátja, egykori katonatársa – aki a bányában villanyszerelő, aknásztechnikus volt, majd a Mányi Bányaüzem szakszervezeti elnöke 1998-ig, a nyugdíjba vonulásáig – beszélgetett Ladányi Andrással egy író-olvasó találkozón. Először az Öngyilok című könyv került szóba. 

Az író felesége, Tünde halála után három évvel, Tünde napján követni szerette volna őt egy másik dimenzióba. Az égiek úgy akarták, hogy maradjon a Földön. Pál Béla ezt mondta-írta: 

„Hihetetlen jó, hogy élsz, és megmaradtál barátnak. Még sok könyvet, hosszú életet és emberhez méltó halált kívánok neked! Magadra is gondolj! Maradjon meg misztikus kapcsolatod a feleségeddel, Tündével! Kísérje minden cselekedetedet a bányászköszöntésben megfogalmazott Jó szerencse!”

Ladányi András barátsága több mint fél évszázados volt Wágner Ferenccel, a Dorogi Szénbányák szakszervezeti bizottsága titkárával, amit az Emlékszel, Feri? című írásában elevenít fel. 

„Mozgalmas és megrendítő időszak volt ez a bányászatban. Eocén- és Liász-programok, majd a bányák csődeljárása, felszámolása. Bányásznapok, kongresszusok hol izzó, hol elkeseredett hangulata. Tárgyalások, demonstrációk, sztrájkok időszaka volt, s te mindig az élvonalban küzdöttél a bányászatért, a bányászokért. Emlékszel? A BDSZ-ben sokan nem szerettek, mert megalkuvásmentesen képviselted a bányászokat, köztük a dorogi bányászokat. Huszonhat évig ellenszélben, megalkuvásmentesen, de eredményesen irányítottad a dorogi bányászszakszervezetet. ... Gyilkos kór támadott meg. Ezt már nem tudtad kivédeni.” 

Lezárásként Sebestyén Lajos bányászköltő verséből idézek: „Hol van már az a hang, hova rezgett? / Mikor az Eocén gyúrt, vad erővel, / kínban dermedő, iszonyú hegyeket, hogy hánytorgott, remegett ez e föld.” 

A hang, a szó, a kép Ladányi Andrásnál van, aki megosztja olvasóival. Több ezer oldalt írt már a bányászokról a most 77. születésnapját ünneplő író, költő, fotóművész, szerkesztő. Remélhetően marad vele a jó egészség, a jó szerencse, és születnek még emlékezések a különleges emberekről.