Író-költő

2022.10.02. 11:29

„A művész rettentő hiú és hisztérikus fajta” – Kenyát is meghódítja Tata díszpolgára

Zsúfolt és sikeres. Így lehet jellemezni Turczi István író, költő, egyetemi tanár idei évét. Tata díszpolgárával beszélgettünk, aki a napokban vett át egy rangos nemzetközi irodalmi díjat.

Mórocz Károly

Turczi István következő könyve angol-szuahéli nyelven fog megjelenni, Kenyában

Forrás: Beküldött

– Hogyan zajlott a Nyitott könyv nemzetközi irodalmi nagydíj átadása, átvétele?

– Egy szabadkai műfordító, Fehér Illés önszorgalomból elkezdte fordítani a verseimet. A szerb irodalmi lapok nagyon jól fogadták, ezért belefogott egy komplett kötetem, az Üresség lefordításába. Ez az 1100 soros, négy zenei tételre épülő jambikus versfolyam, egyetlen hosszú sóhaj ezután Praznina címmel kétnyelvű kiadásban meg is jelent a Nova Poetika belgrádi kiadónál tavaly ősszel. Idén májusban váratlanul érkezett hozzám egy hivatalos levél a Boszniai Szerb Írószövetség elnökétől, miszerint egy nemzetközi szűri döntése alapján idén én kapom a köztársaság legmagasabb rangú művészeti elismerését, a Nyitott Könyv Nemzetközi Irodalmi Nagydíjat. Az értékelés szerint az Üresség a XX. század egyik legjelentősebb költője, T. S. Eliot Négy kvartett című híres könyvének magasságába vezeti az olvasót… Elállt a lélegzetem ekkora dicséret olvastán. A nagydíjat a Boszniai Szerb Köztársaság fővárosában, Banja Lukán, a csodálatos Báni Palotában adták át. A korábban irodalmi Nobel-díjra jelölt orosz Vjacseszláv Kuprijanov is ebben részesült néhány éve. Kaptam egy hatalmas méretű diplomát, a híres szerb szobrásznő Sonja Bikic névre szóló kerámiáját és a Szerb Írószövetség tiszteletbeli tagjává választottak. 

Jövőre visszavárnak a szerb nyelven díszkiadásban megjelenő válogatott versgyűjteményem bemutatójára. Megvallom, ennek örültem a legjobban. 

Az irodalmi nagydíj átadásának napján vette át miniszterelnökünk a szerb államfőtől a legmagasabb állami kitüntetést Belgrádban. Másnap reggel élő televíziós beszélgetésre hívtak, amelyen a szerb műsorvezető nemes egyszerűséggel csak „magyar napok”-nak nevezte a két párhuzamos eseményt. Hazudnék, ha azt mondanám, nem töltött el büszkeséggel, hogy magyar vagyok.

– Az eddigi rangos elismerései miért jelentettek mérföldköveket az életében?
– A művész rettentő hiú és hisztérikus fajta, a tolerálhatónál gyakran érzékenyebb a külvilág pozitív vagy negatív visszajelzéseire. Nyilván én sem vagyok kivétel. Az elmúlt két évtizedben, amióta szinte évről évre újabb elismeréseket kapok, sokat változott a viszonyom ezek megítéléséhez. Megtanultam különbséget tenni díj és díj között, és azt is, hogy a szakmai, olykor szakmapolitikai megerősítések mellett legalább olyan fontos a közönség, az olvasók figyelme és szeretete. 

A legnagyobb díj sem ér sokat, ha nem társul a vele együtt élő és lélegző, őt legjobban ismerő közösségek megerősítésével. 

Szerkesztőként, irodalomszervezőként, egyetemi oktatóként, és kuratóriumok, bizottságok tagjaként folyamatosan igyekszem támogatni például a feltörekvő, tehetséges fiatalokat. Kapni jó, de adni még jobb. Az új nemzedékeknek igenis szükségük van olyan elődökre, akiknek életstratégiája példaként szolgálhat nekik. Drámaian felgyorsult világunkban szellemi és erkölcsi iránytű nélkül egyre nehezebb eligazodni. Minden egyes díj, kitüntetés inkább megerősítés, egyfajta szakmai injekció volt és maradt a pályámon, mintsem mérföldkő. Mérföldkőnek a Parnasszus költészeti folyóirat megalapítását és 27 éve tartó fenntartását tekintem, vagy olyan könyveim megjelenését, mint első kötetem, a Segédmúzsák fekete lakkcipőben, később a Mennyei egyetem, vagy az Üresség, a Deodatus illetve fordításaim közül I. B. Singer: A Moszkát család című nagyregénye vagy az Utazás törölve című válogatott versfordítás-gyűjteményem. 

– Szülővárosa, Tata díszpolgára. Bujkál ehhez kapcsolódóan valamiféle megfelelési kényszer?
– Miért bujkálna? Sokkal tartozom a szülővárosomnak, és több évtizede azon vagyok, hogy ebből minél többet vissza tudjak adni. Itt nőttem fel, itt jártam iskolákba, még itt éltem, amikor az első verseim megjelentek a tatabányai Új Forrásban. Az első könyvem megjelenése, 1985 óta nem volt olyan év, amikor ne hívtak volna legalább egyszer könyvbemutatóra, író-olvasó találkozóra, kulturális eseményre. És a gyökerek szüleim és nagyszüleim halála óta sem lazultak, sőt. A tájat, az épületeket, utcákat, az emberek arcát magamban hordozom, és ez már nem is fog változni, amíg élek. Egyik alapmunkám, a Deodatus – a férfi és egy város tört.én.elme, ennek az érzelmi és szellemi kötődésnek, a valahová tartozásnak a szépirodalmi dokumentuma. Az elmúlt két év minden hónapjában volt/van jelenésem a városban. Másfél évig Zene és szöveg címmel előadásokat, beszélgetéseket tartottunk Tatán. 

Mindig más zenészbarátokat vittem magammal, csak a példa kedvéért Sziámi, Gerendás mellett olyan új zenekarok frontembereit, szövegíróit, mint a Lóci játszik, a Blahalouisiana, a Ricsárdgír, a Csaknekedkislány zenekarok. Alighogy véget ért, elindult a Tatai Kanapé zenés beszélgetőest-sorozatom. 

Az országosan ismert Szekeres Adrien, Hevesi Tamás, Takács Nikolasz vagy Csuja Imre mellett mindig a régióhoz, városhoz kötődő tehetséget, ismert embert szólítok színpadra. Legutóbb Kamocsay Ákos borász volt a vendégem. Win-win helyzet volt, mindenki jól járt. Mi meghívtuk őt beszélgetni, ő utána meghívta a közönséget egy-egy pohár borra. Több, mint kétszázan voltak, el is fogyott a bor! Év végéig folytatjuk, Sasvári Sándor, Tolcsvay László és Karácsony János neve garancia. Év végéig folytatjuk, Sasvári Sándor, Tolcsvay László és Karácsony János neve garancia a teltházra.

– A könyvei közül több megjelent külföldön is. Melyek kiadására a legbüszkébb?
– Picassótól egyszer megkérdezték, melyik a kedvenc saját festménye. Azt válaszolta, a következő. Így vagyok ezzel magam is. A következő, idegen nyelven megjelenő könyvem címe: Pahali Fulani Budapest. Ez szuahéli nyelven azt jelenti: Valahol messze Budapest. A Kiptrech Nemzetközi Fesztiválon mutatják be októberben, Kenya fővárosában. Kétnyelvű lesz, angol-szuahéli, mert a Kanadában megjelent és az Amazon jóvoltából világszerte megvásárolható angol nyelvű könyvem alapján készült. Izgatottan várom az utazást. Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen eddig több mint 20 nyelvre fordították a verseimet, és önálló könyvem jelent meg az angol mellett spanyol, francia, német, norvég, albán, török, román, szerb, héber, mandarin és hindi nyelven. Ez nem csak az én személyes sikerem, hanem a magyar irodalomé is.

– Nagyon sokat utazik. Az élményeit beépíti az írásaiba?
– Valóban sűrű ez az év is. Októberben szinte csak néhány napot töltök itthon, Kenya után jön a születésnapom pár szép programmal, ezután nem sokkal a Költők Világkongresszusa egyik alelnökeként Ecuadorba repülök. Ez a világ legnagyobb irodalmi szervezete, idén lettem 2. alelnök. Lesz ott egy nemzetközi költői verseny is, felkértek az angol nyelvű szekció zsűrielnöki feladatára. Ez egy pénzdíjas verseny, öt világrész költőinek angol nyelven írt verseit bíráljuk el. Piszok nagy meló lesz, de valamit valamiért. Minden valódi élmény beépül az ember idegrendszerébe, és direkt módon, vagy áttételesen, új versek formájában visszakerül a szellemi körforgásba. A tapasztalat olyan, mint a vérkeringés: átjárja egész testünket, és ott zubog, ott pulzál bennünk az időnk végezetéig.

Költőfejedelmekkel lehet kártyázni

Júniusban, a Könyvhétre jelent meg Vásárhelyi Antal képzőművésszel közösen a Kettős látás című albumunk. Ez úgy született, hogy sok évvel ezelőtt kaptam tőle 13 színes képet, amire írtam 13 verset, majd én adtam neki 13 másik verset, amire ő készített 13 másik képet. Ugyancsak a Könyvhétre jött ki kedves skót költőm, Edwin Morgan verseiből összeállított fordításkötetem. Szeptember végén, október elején a Budapesti Könyvfesztiválon debütálok, mint játéktervező. Költőfejedelmek című irodalmi kártyajátékom, és a hozzá írt kis könyvem mutatkozik be. Egy nagy asztalnál fogok ülni, és akinek kedve támad kártyázni velünk egyet, megteheti. Nem pénzben játszunk, hiszen Ady, Dante, vagy Shakespeare könnyedén megkopasztana bármelyikünket. A Könyvfesztivál számomra legfontosabb pillanata az új verseimet tartalmazó gyönyörű könyv bemutatója és dedikálása lesz október 1-jén, szombaton 18 órától a Millenáris Parkban, a Scolar Kiadó standjánál. Az a címe, hogy Reggelre megöregszünk. Kiadóm figyelmessége ez a díszkiadású, elegáns könyv a 65. születésnapomra. 

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kemma.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kemma.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában