2021.07.30. 20:05
A szovjet turbó és a régi buszvég is lencsevégre került a tatabányai táborban
A város rég elfeledett helyeinek felkutatása mellett komoly szakmai beszélgetések is jellemzik az idén huszonkettedik alkalommal megszervezett Kép-Szín-Tér Fotóművészeti Tábort. A csoportot elkísértük a szovjet turbóig.
A tábor tagjai a szovjet turbónak nevezett omladozó létesítménynél
Forrás: Kép-Szín-Tér
Hetesi strand, szovjet turbó, Zsdánov, Hatostelep, régi buszvégállomás. Elveszett, elfelejtett terek a városban, amelyek fontos helyszínei voltak a huszonkettedik alkalommal megszervezett fotóművészeti tábornak. Délelőttönként fényképezőgépekkel felfegyverzett társaság kutatta azt, ami még a korabeli Tatabánya épített örökségéből megmaradt, délutánonként a skanzenben elemezték a képeket, s folytattak szakmai egyeztetéseket. A téma a múlt és a jelen ábrázolása.
A fényképezőgépek folyamatosan kattogtak. Akkor is, amikor a tábor alapítója, a csoport leköszönő vezetője, Dallos István fény- és gondolatartista személyes élményeit osztotta meg a hallgatósággal. A hallottak és a látottak alapján az idősíkok összefolytak a fényképészek előtt, miközben a jelen rögzített pillanatai megtöltötték a gépek memóriáját. Például a strand 1964-es főbejárata előtt. Kihallatszott a gyerekek csivitelése, s közben István a csaknem száz évvel ezelőtt épült létesítmény történetéből emelt ki néhány pillanatot.
A szén határozott meg mindent. A fekete gyémántból csaknem száz év alatt 200 millió tonnát hoztak a felszínre – mesélte. Elhaladtunk a jól körbekerített KÓTA, azaz bányászati kutató állomás mellett, s egy rövid erdei sétával elértünk a szovjet turbónak nevezett kompresszorházig.
Többszintes hatalmas betonváz meredt ránk. A beomlott falak mellett körben hulladék. A belső, még ép falakon kifakult, trágár üzenetek, nem messze tőle élénk színű graffitik. A múlt és a hátborzongató jelen. István mellett egy másik idős férfi, aki valamikor még dolgozott is itt, mesél az épületről: 1939-ben építették. Semmi köze a szovjetekhez, hiszen német és magyar berendezésekkel működtették, ám úgy sivított, mint a katyusa (szovjet rakéta-sorozatvető), innen kapta a nevét. A hetvenes évek végén már nem üzemelt.
A látvány engem is magával ragad. Kattognak a gépek, s a lehangoló környezetből előkerül a Neoton 1986-os albumának borítója is: Minek ez a cirkusz?
Dallos István átadta a stafétabotot
Az egy hétig tartó fotóművészeti tábor idén rendhagyó módon indult a skanzenben: Dallos István fény- és gondolatartista, a tábor alapítója kitűzte a Kép-Szín-Tér zászlaját a Hangfürdő oldalára.
Ezt követően megköszönve az elmúlt huszonkét évet, átadta a stafétabotot utódjának. Edelmayer Zsolt vette át a feladatot, a tennivalókat, s ismertette a tervezett programokat, amelyek között szerepeltek elveszett helyek, de a fotósok bepillantást nyerhettek a színház kulisszái mögé is.