Ilyen évadot kíván Tatabányának és a Jászainak Crespo Rodrigo

– Örültek a lehetőségnek, hogy az egyik legnagyobb színházi eseményt rendezhették meg?

– Majdnem egy évvel ezelőtt jött a felkérés, miszerint nálunk rendeznék meg az évadnyitót. Eddig mindig nagyobb színházakban tartották az eseményt. Mivel nagy feladatot ró ez a kiválasztott intézményre, kértünk egy kis gondolkodási időt, aztán boldogan mondtunk igent. Jó, hogy a mi színházunkat választották ki, örültünk, hogy megmutathattuk a Jászait a szakma szereplőinek.

– Mit vár a következő évadtól?

– Szeretnénk, hogy minél többen járjanak hozzánk színházba, de az első és legfontosabb feladatunk: kiváló előadásokat bemutatni. Vidéki, kiemelt intézményként minden műfajban meg kell tudnunk felelni. Klasszikus, modern és zenés darabokkal is készülünk. Tatabányán a nézőink ezt el is várják, örülnek, ha minden bemutató más.

– Milyen előadásokkal várják a közönséget?

– Klasszikus tragédiánk a Macbeth, a Vadászjelenetek Alsó-Bajorországból pedig kortárs darab. Műsorra tűzünk zenés vígjátékot, az Anconai szerelmeseket, ezt követi egy lírai komédia, azaz Molnár Ferenc Az üvegcipő című műve. Az évad második felében játsszuk a Švejket és lesz egy kortárs darabunk, tele humorral és érzelemmel, A kutya különös esete az éjszakában címmel. Amilyen „komoran” kezdődik az évad, úgy fényesedik ki a végére. Elsőként a „Vadászjeleneteket” láthatja a közönség. Fontosnak tartjuk, amiről szól. Adott egy kisváros a háború után, ahol mindenki figyel mindenkit. Látszólag idilli környezet, a felszín alatt mégis iszonyú mély problémákkal. A darab elsősorban arra hívja fel a figyelmet, hogy milyen lényeges, hogy mennyire vagyunk toleránsak és hogy ítélünk meg másokat. Ezekről nem árt újra és újra beszélni!

– Mivel lehet a gyerekeket bevonzani a színházba?

– A gyerekek a legőszintébb közönség. Lesz bábszínház, balett, A kis herceg, Vitéz László, Janikovszky Éva, Makrancos Kata Junior és a Valahol Európában című musical is. Célunk, az első színházi élmény olyan legyen, hogy a gyerekek „színházfogyasztók” legyenek életük végéig, természetes legyen számukra, hogy színházba is lehet járni, nem csak moziba. Iskolák, óvodák gyakran jönnek, családok együtt viszont ritkábban, pedig meghatározó lenne, hogy a kicsik tudjanak beszélni a látottakról a szüleikkel.

– Népszerű volt az Így szerettek ők sorozat...

– Idén is folytatjuk, először Molnár Ferenccel foglalkozunk majd, de megyünk tovább: jön Márai Sándor, Ady Endre, József Attila és még sokan mások. A nézők nagyon szerették ezt a programot, délutáni előadásokat is tartottunk a gimnazistáknak. Jó érzés, hogy ilyen sokaknak jelent még valamit a költészet.

– Ha az évad végén beszélgetnénk, mivel lenne elégedett?

– Jó lenne, ha egy olyan évad lenne mögöttünk, amelyben mindenki örömét lelte, a fáradtság ellenére is. Örülnék, ha a nézőink azt mondanák, ez egy szuper évad volt és mindenki talált kedvére való előadást. Szeretném, ha még nagyobb anyagi biztonságban lehetnénk, ha több mindenre tudnánk költeni akár a darabok, a fizetések kapcsán. A szakmán belüli pozitív visszajelzések is nélkülözhetetlenek. Azt kívánom, legyen sok előadásunk, jó nagy tapsunk és játsszunk együtt sokat a közönséggel!

A szakmai konferenciáról, a kritikákról és a színházi munkáról

– Milyen témákat vitattak meg a szakmai konferencián?

– Ezeken elsősorban a színházakon belüli témafelvetéseket beszéljük meg évről évre. Szó volt a színházi profil- és karakterépítésről, de azt is megvitattuk, művész, vagy menedzserigazgató tudja-e hatékonyan vezetni a színházat. A beszélgetés során a résztvevők nem az egyik, vagy a másik alternatíva mellett tették végül le a voksot, úgy vélték, a lényeg, hogy az igazgató elhivatott, tehetséges személy legyen, megfelelő tanácsadói körrel. Amikor igazgatónak pályáztam, mindig hangsúlyoztam, ez nem egy személyről szóló történet. A döntéseket nekem kell meghoznom, de ezt komoly háttérmunka előzi meg. Ha az ember színházat vezet, teljesen kitölti az életét, nem stresszmentes, de sokrétű és izgalmas feladat. Az egyik legszebb része életemnek, hogy itt lehetek és ezzel foglalkozhatok.

– Szóba került a háttérszakmák és a kritika helyzete is…

– Előbbi húsba vágó, nehéz kérdés, amire gyorsan megoldást kéne találni, méghozzá ágazati szinten. Ha valaki a Facebookot pörgeti, folyamatosan látja, hogy minden színház munkatársakat keres, a lehető legkülönbözőbb pozíciókra. Ezek pedig mind speciális szaktudást igénylő szakmák. A munkaidő-beosztás is eltérő a megszokottól, mert mi akkor is dolgozunk, amikor mások pihennek. Ugyan nyáron sokkal könnyebb az élet, de minden hétvégénket itt töltjük, rapszodikus a munka mennyisége is. A színházak költségvetése általában nem teszi lehetővé, hogy a piaci értelemben véve megfelelő béreket adhassunk. Ugyan a színházigazgatók mindent elkövetnek, hogy megtartsák a jó munkaerőt, de így nehéz. Tatabányán is munkaerőhiány van, kellékest, világosítót és hangosítót is keresünk. A kialakult helyzeten politikai akarat nélkül nem fogunk tudni változtatni. De hogy a kérdése második felére válaszoljak, a kritikákról összességében elmondható, hogy ezeket elsősorban a szakma olvassa, a közönség többnyire nem emiatt jár, vagy nem jár színházba. A lényeg, hogy megalapozott, szakmailag elfogadható kritikák szülessenek.