Az ideges direktor esete a hétpróbás virágszálakkal és a szerelmes „ibolyával” (Fotók)

A Mocsai Pajtaszínház társulata újabb darabot vitt színre az Azaumi perpatvar után. Az idén a magyar költészet napjához, illetve a helyi ünnepséghez kapcsolódva mutatták be új darabjukat, az Ibolyát, amely az énekelt verseket követően nagy sikert aratott a művelődési házban.

Az alaptörténet a színház világába kalauzol el minket, bemutatva az idegbeteg, szerepért bármire képes „színésznőcskék” felajánlkozásait, és a fordulatot, amelyet egy szerepcsere okoz. Molnár Ferenc vígjátékát Szűcs József rendezte, de a társulat mellett természetesen ott volt Gábor Klára is, aki igazi primadonnaként meg is jelent a színen, nem kis derültséget okozva a nézők soraiban.

Nálánál több humoros fordulatot tartogatott például Kovács Réka, aki a szende szűz karakteréből egy másodperc alatt változott át vérmes némberré, hogy kikezdjen a direktorral. Egyed Gábor (akit már a Párbaj Istennel című darabban is dicsértünk), persze egyik sokkból esik a másikba, tombol, aztán a zeneszerzővel (Gábor Csaba) szerepet cserél.

A széplányokra kacsintgató házas komponista meg akarja mutatni, hogy lehet szépen, kedvesen is bánni a színházhoz jelentkező lányokkal, míg a direktor, aki azért bunkó, hogy ne kezdjenek ki vele a nőcskék, felveszi a mindenes Skultéti „szerepét”. Ettől persze nem lesz kedvesebb, a csere pedig további bonyodalmakat szül, főleg, amikor megjelenik a színen a hétpróbás virágszálak közötti ártatlan Ibolya (Varga Orsolya). A zeneszerző (akit a lány direktornak néz) persze elgyengül, és már-már belefeledkezne a jelentkező bájaiba, miközben a direktor (akit a lány a hatalom nélküli, egyszerű, szegény kis Skultétinek néz), egyre többször zavarja meg az idillt. Ami igazából nem is idill, hiszen zeneszerzőnket idősebb neje várja haza, a lány meg úgy érzi, csapdába esett, hiszen, ahogy magáról is mondja:

„Illatos, mezei ibolyának látszom, de ha erkölcsileg megszagó'sz, rágyüssz, hogy igazgyöngy vagyok”

A Varga-Egyed-Gábor trió nagyon jól működött együtt a színpadon. Gábor Csabának elhittem a széplányoktól „elgyengülő” karaktert, Varga Orsolya úgy kokettált, flörtölt Skultétivel, hogy azt tanítani kellene, Egyed Gábor pedig remekül hozta a gyenge színécsnőcskék felajánlkozásaitól ideggyenge direktort, akinek azért mégiscsak lágy a szíve.

Ott volt a kémia hármójuk között, de nem mehetünk el szó nélkül persze Mózes Krisztina, Hörömpöli Erika Széplaki Krisztina alakítása mellett. No meg persze az inasén, akinek rezignáltságát Tóth Attila hozta remekül. Ő mindig csak tette a dolgát, ezzel újabb komikus fordulatokat hozva, vagy épp a maga eszköztelenségével kiemelve egy-egy jelenet, hír abszurditását.

Jól összerakott darabot láthattunk. A minimalista díszletek között a helyzetkomikumokra helyezték a hangsúlyt, láthatóan jól irányította a szereplőket Szűcs József, mind abban, hogy egymással hogy játszanak, mind abban, hogy a nézőknek. A könnyed, szórakoztató vígjáték a premier után reméljük több helyen is megmutatja majd a hétpróbás virágszálak, az ideges direktor, no meg az ibolya és a zeneszerző kacagtató történetét.