Anna Rómában: így látja az olaszokat a tatabányai lány

Mórocz Anna elárulta, mi volt neki furcsa, amikor Olaszországba ért, de arról is mesélt, mi a különbség Tatabánya és Róma, a magyarok és az olaszok között.

kemma.hu

A közelmúltban a Tatabányán élő Eleonora osztotta meg velünk, hogyan is látja a magyarokat és a tatabányaiakat, Tatabányát, tízes listája pedig megihlette a tatabányai Mórocz Annát is, aki egyébként épp Rómában él. Ő is megosztotta velünk, milyen tapasztalatokat szerzett Olaszországban, milyen arcát mutatta neki Róma.

Lássuk az ő 10 pontját!

Az olaszok is nagyon barátságos nép! Ami elsőre meglepő volt, hogy folyton társalgást kezdeményeznek egymással, függetlenül attól hogy épp boltban, az orvosnál, vagy a zebránál ácsorgunk. Szokatlan, de pozitív élmény!

A környezetről: nos, Tatabánya illetve Magyarország után itt jóval kevesebb zöld övezet van ( természetesen a Olaszország éghajlatnak köszönhetően), de ezt ellensúlyozzák a gyönyörű parkok, villák, mint például a Villa Borghese, amit a nyári forróságban sok turista és a helyiek is felkeresnek. A belvárosban szinte minden sarkon található egy-egy utcai kút, azaz „nasone” (szó szerint nagy orr), így szerencsére hidratáltak maradhat mindenki!

A lakásokkal kapcsolatban: itt bent nem veszik le a cipőt! Amikor először jöttem ide, csodálkoztak hogy mit „flamingóskodom” az előszobában és próbalom magamról lehámozni a cipőt, hát menjek csak beljebb nyugodtan! Azt hittem csak udvariaskodnak, de aztán láttam hogy később sem került le róluk a lábbeli. Az is igaz, hogy mindenhol padló van, szőnyeg csak a hálószobában esetleg, oda meg már tényleg nem cipőben megy az ember.

A Villa Borghese Róma egyik ikonikus pontja
Forrás: Shutterstock

A napi rutin: valóban feltűnően más mint otthon, ha a reggeli nem is annyira, de az ebéd és a vacsora időpontja SZENT. Az ételekhez, étkezésekhez eleve máshogy állnak hozzá az olaszok, mint mi otthon, és ha ezt nem tartjuk tiszteletben, sok kérdő tekintetre, értetlenkedésre számíthatunk.

Bekiabálások a moziban: Eleonora a vastapsot említette, nekem viszont meg furcsább volt, mikor moziba mentünk egy vígjátékot nézni és a közönség egy-egy jelenetnél teljesen természetesen bekiabált például olyanokat, hogy „Na, azt megnéznem!” vagy „Aha, persze!”. Vagy mikor egy jó fizikumú férfi szereplő levette a pólóját, hogy megmentsen egy vízbe esett lányt, a női nézők ujjongásban törtek ki, a látványt ünnepelve. Érdekes volt. :)

Itt szerencsémre az életkor tényleg nem annyira lényeges. Az itteniek mosolygósak, fiatalosak; úgy testben, mint lélekben. Mondjuk eleve mások a tradícióik: összerezzennek, mikor megtudjak, hogy 19 évesen költöztem el először otthonról (albérletbe, nem véglegesen). A helyi fiatalok általában az egyetem elvégzése után hagyják el a családi fészket. Már ha...

Az olasz hangerő azért erősen elnyomja a magyart. Legalábbis amihez mi hozza vagyunk szokva. Egy családi beszélgetés vagy egy éttermi társalgás veszekedésnek is tűnhet, ha az ember meg nem ismeri a nyelvet.

Ha megtudják, hogy magyar vagyok, általában a beszélgetés zsákutcába ér. :) Nincs reakció. Nem tudnak sokat az országunkról, talán a fővarost megemlítik. Budapestet. Vagy épp Bukarestet...

Nagyon szeretem az olasz nyelvet! Rengeteg akcentus van, sokszor nem csak régiónkent változik, hanem szinte városonként. Egy pár mondat után felismerik, hogy a beszélgetőpartner szardiniai, bolognai vagy Szicíliából származik-e. Elképesztő!

Itt is nagyon tisztelik a tradíciókat, de máshogy, mint mi. Sokkal inkább a mindennapi életben, a gondolkodásban van jelen. A gesztikulációkat mar én is menthetetlenül átvettem például :)

+1: A máshogy gondolkodásnak tökéletes példája: Róma és a közlekedés. Én nagyon szeretek vezetni, de eddig még nem vettem rá magam, hogy itt a volán mögé üljek. Persze, ha égne a ház megtenném, de mondjuk úgy, hogy itt dzsungelszabályok érvényesülnek. Index? Lámpa? Csak javaslat, nem kötelező... :)