Tényleg baj, ha toporzékol? – Egy pszichológus tanácsai a boldog gyermekért

Az egyik Facebookon terjedő infografika szerint a boldog gyermek hangos, folyton kérdez, sosem nyugszik, sőt néha toporzékol, és a világért se szeretne egyedül aludni. Kovács Orsolyát, az észak-komáromi Selye János Gimnázium egykori tanulóját, ma fővárosi pszichológust kérdeztük meg, mennyi ebből az igazság.

– A gyerekek különféle vérmérsékletűek, temperamentumúak, így van, aki alkatilag is kevésbé nyitott vagy felszabadult, mint mások  – szögezi le Kovács Orsolya.  – Ugyanakkor a szülő túlzottan büntető, vagy a szeretetet megvonó nevelési elvei is szorongást keltenek, amely megnyilvánulhat a gyermek visszahúzódó, merev magatartásában. A boldog gyermek valóban meg tudja élni a szabadságot, önmaga és más iránt érzett érzései széles skálán mozognak, és bátran ki is fejezi őket, ha nem fél a következményektől  – teszi hozzá a szakember.

Ne tiltsuk a rosszkedvet!

A pszichológus azt is elmondta, mennyit árhatunk azzal, ha nem engedjük, hogy bizonyos érzelmeket megéljen a kicsi.

– A családok egy részében le van tiltva a düh vagy a szomorúság kifejezése, ami arra tanítja a gyermeket, hogy ezek az érzések nem helyénvalóak. Ez eredményezheti azt, hogy a gyerek önmaga felé fordítja haragját vagy negatív érzéseit, ami lelki sérüléseket okoz számára. Ha a gyermek ösztönös érzései el vannak fogadva, és a szülők megfelelő keretek között reagálják le őket, az a boldogság érzésének megélését is megkönnyíti.

A szakember szerint ugyanennyire fontos az is, hogy engedjük nekik felfedezni a világot, hiszen a velük született kíváncsiság és játékigény kielégítése nagyon fontos a kiegyensúlyozott felnőttéválás szempontjából. Ezzel nemcsak a világ dolgait ismerik meg, de a saját érzéseiket is ilyen formában tudják feldolgozni.

– Egy boldog gyermek nem fél újra és újra felhívni magára szülei figyelmét, hiszen vágyik a pozitív visszajelzésekre, ami mentén önértékelése kialakul és stabilizálódik. Ez nem azt jelenti, hogy negatív visszacsatolásokat nem tud befogadni, sőt egy pozitív énképpel rendelkező, azaz boldog gyermek azt helyén tudja kezelni, ha ebben szülei is segítik – mondta el a pszichológus.

Az együtt-, illetve különalvás is nagy dilemma sok szülő számára. Kovács Orsolya szerint kamaszkorig teljesen normális, ha a kisgyermek nem szeret egyedül aludni.

– A keleti kultúrákban ez nem is szokás. A nyugati kultúrában az önállóság nagy érték, ezért minél korábban elkezdik erre nevelni a gyerekeket is. Ugyanakkor egy gyermek még nem képes az önálló érzelemszabályozásra, ebben – főképp a csecsemőknél –, a szülők felelőssége mérvadó. Az édesanya vagy édesapa közelsége természetes nyugtató, a félelmek elleni ellenszer. Emellett az érintés, a bújás elemi erejű igény az emberek életében, ami ráadásul a biztonságos kötődés kialakulásának is az egyik fontos csatornája. A gyermek altatása, elalvás körüli rituálé kialakítása minezt jól segítő folyamatok – tanácsolja a pszichológus.

(Borítókép: Shutterstock)