Beró László: „Teljes gőzzel teszem, amit szeretek”

– A legtöbben történelem-angol szakos középiskolai tanárként ismerik. Miért döntött a közéleti szerepvállalás mellett?

– Nagyon szeretek tanítani, ugyanakkor kutatóként a diktatúrák és demokráciák működésével, elsődlegesen a nácizmussal és a holokauszttal foglalkozom. Így nyilván a közélet sem áll távol tőlem. Komolyabban azonban csak 2009 környékén került szóba, hogy aktívabbá kellene válnom a helyi politikában. Arra gondoltam, ha már ezt tanítom, akkor a gyakorlatban is lássam, hogyan működik az önkormányzatiság valójában. Ezért indultam el a 2010-es választásokon és a legtöbb szavazattal be is kerültem a képviselő-testületbe.

– Mikor merült fel, hogy polgármesterként folytassa?

– A 2014-es választások után Karánsebesy Lukács polgármester egészségi állapota folyamatosan romlott. Megbeszéltük, ha úgy alakul, akkor át kell vennem a település irányítását. Tehát 2014 őszétől kezdtem el készülni a feladatra, polgármester barátaimtól tapasztalatokat gyűjteni. Úgy gondolom, hogy 2015 januárjától készen álltam a kihívásra.

– Hogyan egyezteti össze ezt a munkát a tanári pályával? Tanít még?

– Az elmúlt négy hónap nagyon kemény volt. Március 1-jétől kellett átvennem a település irányítását, akkor még teljes állású tanárként, ötvenöt érettségiző tanítvánnyal, ráadásul akkor végeztem a szakvizsgámat is. A diplomamunkámat már megírtam előre, mert tudtam, hogy milyen időszak vár rám. Azonban szeretem a kihívásokat. Világossá vált, ha bírtam tripla terheléssel azt a négy hónapot, akkor a két tevékenység nyugodtan mehet eztán is párhuzamosan. Soha nem hagyom abba a tanítást, mert ez a hivatásom, de csökken az óraszámom, így minden nap bent leszek a hivatalban. Lesz, amikor egész napot, lesz, amikor csak felet, de mindig itt leszek.

– Hogyan élte meg a kampány időszakát?

– Szerintem jól. Itt nőttem fel, nagyon sokan ismernek. A másik településrészen viszont kevésbé, ezért sokszor mentem és beszélgettem a lakosokkal, és ez talán jól esett mindenkinek. Nekem is, hiszen sokat tanultam. Szándékosan írtam, hogy „Találjuk ki a jövő Almásfüzitőjét”, mert úgy gondolom, hogy ha egy helyen élünk, akkor együtt döntsünk közös jövőnkről.

Beró László 1965. május 1-én született. Középiskolai tanári diplomáját a Janus Pannonius Tudományegyetemen szerezte, valamint nemrég szakvizsgázott a győri Széchenyi István egyetemen, mint mentor pedagógus. Szabadidejében szeret zoológiával és etológiával foglalkozni – különösen nagy érdeklődést mutat a nagymacskák iránt, emellett pedig imád főzni.

– Mi változik a településen? Mik a jövőbeni tervek?

– Hála a munkatársaimnak, megállás nélkül pályázunk és elég gyakran nyerünk is, így a munka folyamatosan zajlik, és ennek köszönhetően látványosak lesznek a változások is. Első lépésként mindkét településrész központjában ingyen WIFI-elérhetőséget építünk ki. Ezt követően felújítjuk az egészségház melletti játszóteret és a kosárlabdapályát. És talán legfontosabb, hogy sokkal hatékonyabbá és gyorsabbá tesszük a lakosság folyamatos tájékoztatását. Zajlik tovább a tavasszal elkezdett fásítás és a parkosítás: tavasszal ültetünk, ősszel pedig kivágjuk az öreg, veszélyes fákat. Emellett mindkét településrészen megoldást keresek munkatársaimmal bekerített kutyafuttató létrehozására. A Duna-part további fejlesztése is előkelő helyen szerepel terveim között: további padok, asztalok, kiépített tűzrakóhelyek. Nagyságrendekkel több eseményt tervezünk a másik településrészre és számos közös program indul ősztől.

– Milyen a légkör a hivatalban?

– Nagyon szerencsés polgármester vagyok, mert munkámat és a képviselő-testület munkáját egy kiváló jegyző által vezetett hivatal segíti. A munkatársaim nagy szakmai rutinnal, kifogástalanul végzik munkájukat. Az önkormányzat intézményvezetői szintén pótolhatatlanok, hihetetlen jó az együttműködésünk. Azt mondják, azért szeretnek velem dolgozni, mert hagyom őket dolgozni.

– Ha változtathatna valamit az életén – akár visszamenőleg – mi lenne az?

– Semmin nem változtatnék. Szerencsés vagyok, mert mindig azt csinálhattam, amiben örömömet leltem. Készen soha semmit nem kaptam, mindenért meg kellett küzdenem, és mindenből képes vagyok tanulni. A kudarcokból főleg.

– Ha mégis egy napra valaki más lehetne, ki lenne?

– Nyitnék egy magánállatkertet, kizárólag nagymacskákkal, és a közepén élnék.