84 évesen is tele van tervekkel az olasz-horvát származású helytörténész

– Olvasmányos helytörténet?

– Igen, a Tájak – Korok – Múzeumok sorozatban már jelent meg egy dolgozatom Majkról: a mostani megjelenést az tette időszerűvé, hogy felújították a kamalduli remeteséghez tartozó épületeket, a cellaházakat, a refektóriumot, amelyben eredeti állapotában maradtak meg a falfestmények és a bútorok, legalábbis egy részük. A másik ok a remeteséget építtető Esterházy család vadászkastélyának igen igényes felújítása, a környezet rendezése volt. A kis kötetben kitértem arra is, kik voltak a kamalduliak, hogyan kerültek Majkra, és kiknek is köszönhető az, hogy ilyen impozáns épületegyüttes egyáltalán elkészülhetett. A majki építkezés tervét Franz Anton Pilgram bécsi építész készítette el, aki haláláig, 1761-ig felügyelte az építkezést. Utána az Esterházyak építésze, Fellner Jakab folytatta a munkát. A kamalduliak azonban nem sokáig élvezhették a remeteélet előnyeit, nem örülhettek sokáig az otthonuknak és templomuknak: II. József 1782-ben ezt a rendet is feloszlatta.

– Az Esterházyak hogyan kerültek bele a helyi történelembe?

– A főúri család több hullámban is telepítette be népességet a háborús időkben elpusztult települések helyére. A remeteség építéséhez az egyházi személyek mellett több korabeli birtokos is hozzájárult, a legtöbbet azonban az Esterházyak tettek a terület fellendítéséért, újranépesítéséért. Egy irodalmi adalék: Majkról az egyik leghitelesebb forrás Esterházy Péter író volt, akinek a Harmonia Caelestis című művében megelevenedik Majk története is.

– A sorozatban más helytörténeti munkái is megjelentek. Mely települések múltját dolgozta fel?

– A sokféle tudás vitt a helytörténeti kalandozások felé. Vértesszőlős és Várgesztes története nagyon izgalmas, a múltbeli események mellett az építészeti öröksége is figyelemre méltó. Most Oroszlány történetét dolgozom, és szeretném, ha sikerülne megmutatnom, hogy miként kell egy település monográfiáját olvasmányosan, ugyanakkor érdekesen feldolgozni. Már a Vértes neve is vitákra adhat okot, hiszen sokféle teória létezik az elnevezéssel kapcsolatban. Van szerző, aki úgy véli, hogy a mocsaras, lápis területet jelentő „fert” tőből eredeztethető név szlovák! Hát ez nagy tévedés! A népszerű legenda szerint a Vértes a német támadók eldobált fegyverei és vértjei okán kapta ezt a nevet. De akkor hogyan tudtak volna kitörni a nyugati határon lévő védgyűrűből? A bánhidai csata helyszínére is sokféle magyarázat született, de Vékony Gábor, majd Cseh Julianna és Pál Gabriella ásatásai is igazolják, hogy itt is voltak komoly építmények, sőt, Tatabánya és Vértesszőlő határában találták meg a korabeli mészbetétes kultúra népességét. Még egy adalék: az autópálya építésekor több száz lótetemre bukkantak: ezek nem a csatára utalnak?

Érdekes neve is őrzi származását

Rabazzi Stepancsics Gusztáv nevének különös hangzása is érdekes. Az egykori tanár, helytörténész mesélőkedve újabb lendületet kap: – Apám olasz útlevelében úgy van a nevem, hogy Rabazzi Stefano. Mivel a család olasz és horvát gyökerekkel bír, neveztek úgy is, hogy István fia István, vagyis horvátul Stepancsics. Horvát és olasz rokonaim egy része ma is ott él él Istriában, és egymás ellenében büszkélkednek azzal, hogy milyen mély kulturális gyökerekkel rendelkeznek.

A történelem és földrajz szakos tanár évtizedeken át dolgozott iskolákban. S mi vitte a helytörténeti érdeklődés felé? Jó tanárai, professzorai voltak az Apáczai Csere János Főiskolán annak idején: ott a földrajz tanulása mellett az elnevezések etimológiájával is érdemben foglalkoztak. Tanított Vértesszőlősön, Tatabányán, a Kertvárosi Általános Iskolában, ahol 17 évig igazgatóskodott is. Több mint két évtizedig a Közművelődés Háza munkatársa is volt, rádiózott, közben a Tájak – Korok – Múzeumok sorozatnak írta tanulmányait és fotózott. Mint vallja, bár néhány hét múlva lesz 84 éves, de még tele van tervekkel…