Újrahasznosítás mesterfokon: Wattacsiga életre kelti a porfogókat

A Tatai Sokadalomban jártunkban-keltünkben észrevettük a Wattacsigát. Feltűnő színeivel és érdekes nevével kilógott a sorból, így nem volt nehéz észrevenni az ékszeres standot. Most megtudtuk, hogy miért lett a Wattacsiga és, hogyan készülnek az ékszerek újrahasznosított tárgyak felhasználásával.

Újrahasznosított tárgyak: így lesz ékszer a porfogóból

— 2023-ban kezdtem ékszerkészítéssel foglalkozni. Ez még egy nagyon kísérleti projekt, egyelőre keresem a helyemet. Elég sok kísérleti darabom is van. Látszik is rajtuk. A két év alatt egész jól sikerült felfuttatni magam, ismeretséget szerezni. Már hívnak is vásárba, ami nagyon jó érzés. 

- mondta nevetgélve a Wattacsiga megálmodója, Kiss Katalin.

— De azért aranyosak voltak, hogy gondoltak rám, és ez jó érzéssel töltött el engem. Nagyon kicsiben kezdődött az egész, először csak helyi piacokra, vásárokra jártunk. Próbáltam az interneten hirdetni magamat, ami nem is ment olyan rosszul. Remélem, ebben az évben már kifizeti magát a vállalkozásom. Három évet adtam ennek, mondván ennyi idő alatt csak meglátszik van-e értelme egyáltalán csinálni ezt. Jelenleg felfelé ível minden, úgyhogy nagyon remélem, hogy jól zárom ezt az évet, mert ez vízválasztó lesz.

Kiss Katalin azt is elmondta, honnan jött a nem mindennapi neve a vállalkozásának.

—Amikor elkezdtem csinálni az ékszereket, többnyire csak gyapjúm és csigáim voltak kéznél.  A csiga pedig  a fejlődés és a folyamatos növekedés szimbóluma. Szóval miért ne lehetnék én is csiga? Reméltem hogy ez szerencsehozó név lesz. Szóval azért választottam a Wattacsiga nevet, mert kerek, puha és ezer színű nyomot hagy. Persze W-vel, mert az menőbb mint a szimpla. 

—Rengetegféle alapanyagból csinálok ékszert. Próbálok újrahasznosított és természetes anyagokat használni.  

• Például törött üvegekből is dolgozom. 
• Ami gyurmából készül, azt én saját magam főzöm kukoricakeményítőből, és akrillal megfestem. 
• Kis játékoktól elkezdve mindenféléből, üvegekből, régi könyvekből, matricákból, képeslapokból csinálok ékszert, ez mind egyedi. Nem nagyon lehet kétszer megcsinálni ugyanazt belőlük.

Portálunk megkérdezte az ékszerkészítőtől azt is, hogy mi inspirálja az alkotásra.

— Az elégedettség inspirál. Imádom látni, mikor valakinek tetszik, amit csinálok. Olyan jó érzés, mikor jönnek vissza és mondják, hogy itt viselték, ott viselték. Csináltam Van Gogh-os nyakláncot, amit felvettek, mikor mentek a Van Gogh kiállításra, és küldtek róla képet. Jó volt ezt látni. Az elkészítésük két módon történik: vagy megjelenik egy kép a fejemben, amit azonnal megcsinálok, vagy sokat gondolkodok rajta, hogy milyen legyen a következő darab, és megcsinálom.Van az a fajta, amire rég óta vágyok: a tündérfülbevalókat például gyerekkorom óta imádom, akkor még olyan anyagból csináltuk, ami reggelre megfogta a fülünket. Az összes többi pedig olyan, hogy reggel felkelek és kitalálom, hogy például csinálok egy medúzát. Nagyon sok kagylót kaptam, a család is gyűjtött nekem, de én is magamnak, illetve szereztem régi ablakdíszeket, volt aki odaadta nekem, mert azt mondta nem tud mit kezdeni már vele, csak porosodik otthon. 

A gyöngyök is nagyon sokszor régi ékszerekből vannak lebontva. Olyan is van, amit műkörmöstől kaptam, amit ő már nem tudott felhasználni és nem vettek meg, az nekem kiváló alapanyag. Swarovski kristályokat is kaptam így.