Retró fotók: ilyen volt a régi Tatabánya, mielőtt Tatabánya lett

1947-ben Tatabánya még nem volt egységes város, hanem négy különálló település: Alsógalla, Felsőgalla, Bánhida és a bányatelep – saját intézményekkel, hagyományokkal és közösségi élettel rendelkeztek. Ezek a falvak nemcsak térben, hanem kulturálisan is elkülönültek egymástól: saját iskolájuk volt a gyerekeknek, saját kocsmájuk a férfiaknak, saját templomuk, hagyományaik, nyelvjárásuk, ünnepeik. Mai múltidézőnkben a régi Tatabányát vesszük górcső alá.

Múltidéző: A szén köré épült élet

A régi Tatabánya korábban négy önálló községként működött: Alsógalla, Felsőgalla, Bánhida és a későbbi bányásztelep, amelyeket 1947. október 1-jén egyesítettek Tatabánya néven. A bányászat megjelenése radikálisan átalakította a falvak életét: német és szlovák településtörténeti vonatkozások mellé épültek fel a hatalmas bányaüzemek, aknák, csillézőtelepek.

A régi Tatabánya közösségei: települések története

Bánhida
Bánhida már 1288-ban említésre került, középkori váras hely volt, és Árpád seregei állítólag Szvatopluk felett arattak itt győzelmet – innen ered a város fölött álló Turul-szobor. Az 1720-1730-as évektől szlovák katolikus családok költöztek ide Esterházy József gróf hívására. A község függetlenségét 1947-ben elvesztette, amikor Tatabánya része lett.

Alsógalla, Felsőgalla
Alsógalla és Felsőgalla neve már 1251-ben szerepelt oklevelekben, később Esterházy-kori telepítések révén váltak nemzetiségileg vegyessé. A második világháborúban különösen Felsőgallán súlyosak voltak az iratvesztések: a szovjet katonák 1944-45-ben lakossági illetve hivatalos iratokat rongáltak meg.

Bányatelep: az ipari világ szimbóluma
Nem klasszikus falu, hanem az 1890-es évektől épült fel a Tatabányai Szénbányák köré. Munkáslakótelepek, szolgálati lakások, kaszárnyajellegű barakkok jellemezték. Itt épült meg a Tatabányai Kaszinó, a munkásotthon, kultúrház, a Máv-állomás, és a különböző aknák. Nincs klasszikus faluidentitása, de erős bányászközösségi összetartás alakult ki, saját hagyományokkal, mint páldául a bányásznap vagy a zászlófelvonás.

A szlovák és német etnikai telepítés generációkon átívelő hatása máig érzékelhető a közösségi életben. 
A négy falu összefonódása 1947-ben időkép volt a modern iparváltozás előtt: ekkor formálódott a városi identitás.