Az Andok mélyén küzdött a mélyszegénység ellen a magyar család - videón az élmények

Az Inka Birodalom és az Andok több mint 3000 méteres magasságába eljutni bárkinek hatalmas élmény lehet. A Bakonyi-család eljutott és nyolc évig ott is élt, életüket a legszegényebbeknek szentelve, misszionáriusként. 

Bakonyi Gábor és Melinda az esztergomi bazilikánál szervezett Egyházi Közösségek Napján képviselték a missziós tevékenység elindítóját, Harmadik Világ Szegényeinek Szolgái Missziós Mozgalmat.

Magyar misszionáriusok 3400 méter magasban

Az inkák fővárosa mai napig misztikus hely, az ott élő őslakosok a XXI. században is tartják ősi hitüket. Az inkák leszármazottjának tartják magukat és a Földanyát tisztelik, több más istenség mellett. Ebbe a többistenhitű világban kell megtalálnia az utat katolikus misszionáriusoknak, hogy bizalmat nyerjenek a helyiek részéről. 

A mozgalom alapítója, Giovanni Salerno atya '80-as évekbeli tevékenysége óta tevékenykedik Cuzcóban a mozgalom. Magyarországon is van tagozata, amelyet épp esztergomi ferences diákok alapítottak. A magyar tagozathoz csatlakozott sok évvel ezelőtt Bakonyi Gábor is. A családapa és felesége az esztergomi rendezvényen képviselték a mozgalmat. Itt beszélgettünk a férjjel, ahol a standjot a különböző Peruból kapott tárgyak díszítették, így egy lámaszőrből készült takaró.

- Nyugodt családi hátterem van, közgazdász diplomám van - mégsem találtam a helyem. A szakma nem vonzott, kerestem valamit. A legsötétebb időszakomból a hit és az ige hozott ki, 21 évesen keresztelkedtem meg - mesélte Gábor legbensőbb útját. A misszióval nyolcadik kerületi roma fiatalok felkarolásában működött közre, amelyet sikertörténetként élt meg.

Később, feleségével és (akkor még csak két) gyerekeikkel, hátrahagyva itthoni életüket nekivágtak a kalandnak és a kihívásnak: Cuzcóba mentek a misszióval, amely papokból, lelkészekből, nővérekből és családokból állt. A bevonás és oktatás alapú segítség az életük mindennapjává vált - egy teljesen más világban. A misszió nem csak ételt oszt a szegényeknek, hanem igyekeznek útmutatást is adni, oktatással.

- A misszionárius ugyanazt csinálj, mint évszázadokkal ezelőtt: elviszi az igét. Mi oda megyünk, ahová más nem: elmegyünk az aszfalton túlra. Cuzcó hegyei közé, 3400 méteres magasságba, ahová már a turisták nem mennek fel. A családunk minden tagja életvitelszerűen együttműködött az ottaniakkal. A misszió szegény gyermekek bentlakásos oktatását, segítését etetését, vállalja, saját iskolát működtet. 

Bizonyos időszakonként az Andok legmagasabb hegyi falucskáiba mennek fel, ott hittant oktatunk s anyagi segítséget nyújtunk. 

– A senki földjére látogatunk el hetente. Itt a gyerekek órákat gyalogolnak, veszélyes környezetben, hogy iskolába járjanak -részletezte Gábor. 

Nem koedukált iskolák, nemek szerint osztott feladatok

Az iskola egyébként nem koedukált, így a misszionáriusok is nemek szerint osztják fel a munkát: a férfiak tanítanak a fiúiskolában, illetve szakképzőbe, a nők, asszonyok a lányiskolában oktatnak, gyógyításban vesznek részét.

Mint Gábor hozzátette: az oktatás és a nevelés a keresztény tanítások alapján működik. Kérdésünkre, hogy hogyan lehet egy alapvetően hiedelmekkel teli világba a monoteista keresztény tanítást bevinni, a válasza egyszerű: a latin-amerikaiak alapvetően nyitott szívűek. Ám Gábor szerint nagyon fontos ugyanakkor, hogy hitelesen tudja bemutatni az ember a hitét.

A misszionárius az ott uralkodó állapotokról szólva elmondta: döbbenetes állapotok uralkodnak Cuzco ezen részein, a legszegényebb negyedeiben. 

- Mindennapos a családon belüli erőszak, verik a gyermekeiket. Az alkoholizmus döbbenetes méreteket ölt. Szinte mindenből alkoholt készítenek, és az utcán fetrengenek részegen. Emellett a betegségek, sokszor a gyermekéhezés is jelen van - sorolta Gábor, aki úgy véli: a legfogékonyabb, 10-12 éves korú gyerekeken keresztül lehet a következő generáció szemlélet módját, kilátásait javítani. 

Teszik mindent a vallás nyelvén, amellyel reményt és útmutatást kívánnak átadni. 

- Úgy vélem, meg kell találnia mindenkinek a célját az életben. Ezeknek a gyerekeknek a jobb élet reményé kell nyújtani, oktatással és a belső hitükkel. Nekünk, itt élő, jómódú embereknek pedig figyelni kell az elesettekre. Van ott dolgunk bőven - tette hozzá.

A misszionárius további élményeiről, gondolatairól a vele készített videó interjúban hallhatnak többet olvasóink. Az ott készült fotók is láthatóak.