2025.06.14. 19:51
Gerecse 50: a magányos hős, az osztálytalálkozó, no meg a strand változat teljesítménytúrája
Április helyett júniusban rajzoltak karikákat a Gerecsébe a teljesítménytúrázók, akik a halasztás miatt az idén nem a sárban, hanem a nyárban vágtak neki a négy távnak. Mi az „ötveneseket” látogattuk meg a Gorba-tető utáni szakaszon, hogy néhány lépés erejéig elkísérve arról faggassuk őket, milyen is a Gerecse 50: az ő Gerecse 50-ük.
Június közepén, amikor az ember már inkább vízpartra vágyik, több ezren húztak túrabakancsot, hogy aztán a Tatabánya szívébe költöztetett versenyközpontból elinduljanak, be egyenesen a Gerecsébe. A 2025-ös Gerecse 50 ismert okokból egy nyári teljesítménytúra lett, ám a tikkasztó hőség ígérete sem tántorította el azokat, akik sokadjára vagy éppen legelőször nekivágtak, hogy aztán ugyanoda visszatérjenek: a Megyeháza térre, egy szép, szintes karikával a hátuk mögött.
Fotó: Hagymási Bence / Forrás: 24 Óra
Az idei Gerecse 50 a magányos hősöké lett. És az összetartó családoké. Azt egymást egész úton cukkoló baráti társaságoké. Az osztálytalálkozójukat ide szervezőké, akik gyaloglás közben a nosztalgia-vonatra is felszálltak együtt. A szerelmespároké, akik a 49. kilométeren is szépnek találták egymás nyűgjeit. A szívükben örök fiatal időseké, akik még mindig bírják. Meg a gyerekeké, akik megmutatták, hogy nem csak a játszótéren, meg az edzésen fáradhatatlanok.
Családi legendák, meg egy fájós kislábujj
A Gorba-tetőn négytagú csapat tart nagy vidáman technikai szünetet, egyikük a kőre ülve szabadul meg a cipőjétől. Egy apa, három fiú: Szabó Imre és fiai, Máté, Péter és Bence. Vecsésről, Ceglédbercelről és Budapestről jöttek. Tavaly már csináltak egy 30-ast, azon felbuzdulva vágtak most neki a nagyobb távnak.
Családi program ez nálunk, mint a Balaton-átúszás. Egy kislábujj fáj most ebben a pillanatban, de hát ez benne van...
– helyzetjelent az apa.
Csúszkál a lábam benne, de még bírom!
– mutat az érintett a cipőjére, de a bátyja is nyugtatja: nincs akkora gáz.
Nincs hát. Amúgy is: nekem kell hisztizni, én vagyok a legkisebb!
– kontráz rá a testvéreire Bence.
Anya-lánya a férfierő után
Zsuzsi és lánya, Kitti anya-lánya párosként vágtak neki a félszáz kilométeres túrának:
Nekem ez már a nyolcadik vagy kilencedik Gerecsém. A lányomnak az első. Tizennyolc éves lett, ez a szülinapi ajándéka
– kacsint a lányára Zsuzsi. A felnőtté válás szimbóluma pedig mégiscsak kellemesebb így, a nyári, de hűvös erdőben, mintha sárban kellene felmászni az emelkedőn.
A barátság nem ismer távoltágot
A Gorba-tető utáni kaptatón a két mosolygós fiatal nő lépéseihez igazítom a sajátomat.
Eszter.
Dorka
– mutatkoznak be egyszerre, és azt is elárulják, hogy Dorka anyukája, aki Eszter barátnője, szintén itt van, csak most lemaradt picit. Nagyon messze laknak egymástól, de ez sosem számított náluk, mint mondják:
A barátság leküzdi a távolságot. Még ezt az ötvenet is.
Fotó: Hagymási Bence / Forrás: 24 Óra
Gerecse 50 kéz a kézben
Attila és Emese kézen fogva gyalogolnak az erdőben. Jó rájuk nézni. Ez az első „Gerecse ötvenük”, de nem tűnnek kezdőknek.
Most kell elkezdeni okosan menni. Az elején, a hűvösben siettünk, és szerintem most jön a neheze, mert fölmelegszik az idő, és még sok van hátra. Eddig jó tempót jöttünk, de ha most ugyanúgy folytatnánk, akkor lehet, hogy elfogynánk a végén
– fejti ki Attila.
Mindenképpen szeretnénk 10 óra alatt megcsinálni. Aztán majd meglátjuk...
– teszi hozzá Emese.
Egy másik vidám pár, Patrik és Angéla is először vannak az 50-es távon, de korábban mentek már „egy fordított harmicast”.
Kicsit aggódtunk, hogy nagyon meleg lesz, ezért készültünk extra hidratálással, de a szervezés nagyszerű, úgyhogy igazából nem nagyon aggódunk amiatt, hogy bármiféle probléma lehet. Szeretjük, hogy ilyen jó idő van, hogy nem kell sárban küzdenünk. Jó a társaság, a nap szép, úgyhogy teljesen elégedettek vagyunk
– mondják.
Osztálytalálkozó: 50 kilométeren
Dávid, Bálint és Peti a budapesti Szent István Gimnáziumból jöttek. Nem ottani diákok már, de a barátságuk nem kopott meg.
Ez a mi 50 kilométeres osztálytalálkozónk
– mondja az egyikük nevetve.
Az első és utolsó Gerecse 50-ünk is egyben... ha egyáltalán végigérünk
– teszi hozzá a volt osztálytárs, de látszik, hogy nem beszél komolyan. Az egyikük cipőt is cserélt már. Törte a lábát, de a hangulatukat ez sem tudta letörni:
Hagymás-tejfölös mogyoróval azért könnyebb az élet.
– fogalmazzák meg a nap életbölcsességét búcsúzóul.
Fotó: Hagymási Bence / Forrás: 24 Óra
Jól bírja, hisz' önkéntes tűzoltó
Nagyobb társaság jön felfelé, egyiküknek be nem áll a szája. Meg is szólítom, hátha így nekem kevesebbet kell beszélnem az emelkedőn. Viczena László a szlovákiai Patról érkezett és hatodjára van a túrán.
A fizikai munkám miatt jól bírom. Asztalos és ács vagyok, meg önkéntes tűzoltó is mellette. Melegebb van, mint szokott, de kibírjuk!
– mondja, és furcsa is lenne mást hallani egy tűzoltó szájából.
Közben Gábor és fia, Ákos is beérnek minket. Komáromban élnek és harmadszorra teljesítenek együtt.
Az elsőn a fiam 12 volt. Most 15. Volt már egy 10 és fél órás és egy 9 és fél órás teljesítésünk, szerintem az idén valahol a kettő között leszünk. Meleg van, más ilyenkor...
– jegyzi meg büszkén az apa. Azt is megtudom tőle, hogy most váltak el a család másik részétől. No, nem komolyan, de ők az idén még csak a 30-as távon mennek.
Érkezik a Gerecse 50 strand verziója
– Veletek mindenképpen szeretnék beszélgetni, mert itt látom a Gerecse 50 strand verzióját megtestesülni. Ennyire meleg van? – szegezem a kérdést egy karakteres és vidám csapatnak. Ádám, Samu, Csanád és Vendel budapestiek, Vendel, aki meztelen felsőtesttel gyalogol a kaptatón, nem jön zavarba:
Eléggé. Áprilisban azért kényelmesebb szokott lenni...
A kérdésre, hogy hányadik Gerecse ötvene ez, azt mondja, már a harmadik.
Nekünk az első, mi még Gerecse-szűzek vagyunk, csak elhozott minket
– vágnak közbe a barátok, mire megkérdezem: és még jóban vagytok? A válasz azonnal jön:
Hát előtte se voltunk jóban, úgyhogy igazából mindegy. Azt szoktunk mondani, hogy csak összefújta a szemetet a szél.
Fotó: Hagymási Bence / Forrás: 24 Óra
Egy büszke apa kíséri a fiát
Egy egészen fiatal túrázóra leszek figyelmes. A mellette gyalogoló édesapához fordulok, de ő egyből a fiára mutat, őt kérdezzem, jobban bírja szusszal is.
Tizenöt vagyok, Ágó Mátyásnak hívnak. Ez az első Gerecse ötvenem, de nem nehéz. Sportolok, és hoztunk csokit meg energiaszeleteket, lesz energia.
Vannak, akik az aranyért jöttek
Középkorú férfipáros érkezik: József és Sándor Pomázról és Kecskédről jöttek, kollégák. Amikor arról kérdezem őket, van-e időtervük, egymást ugratva dől belőlük a szó:
Első Gerecse 50 teljesítménytúránk, de kedden megcsináltuk a 30-ast edzésképpen. Az 50-et igazából csak szintidőn belül szeretnénk.
Jaj, dehogyis! Hát szeretnénk azt az aranyérmet, amit úgy meg lehet harapni!
Magányos hős, együtt az árral
Egy magányos a magányos hős közelít közben szuperhősös technikai felsőben. Balázs az ország másik feléről jött, és részben futva, részben gyalogolva tervez végigmenni.
Ez az első Gerecse 50-em, igazából egyedül szeretek túrázni, most szokatlan is, hogy ennyien vagyunk. De mindenki kedves. Én igyekszem a teljesítésre és befelé koncentrálni. Lassulok már, mert meleg van, meg kerülgetni kell másokat, de kibírom, és amúgy nagyon szép ma az erdő. Különösen szép
– tűnődik és iramodik el.
A 28 az új 40
A tatabányai Sós Máté és Sós Milán fiatalos lendülettel másszák az emelkedőt. Megakad a szemem egyikük feliratos pólóján: „Boldog 40. születésnapot!” Viselője nem néz ki annyinak.
Huszonnyolc vagyok, négy éve, a 24. szülinapomra kaptam a pólót a barátaimtól, akik szerint már akkor érettebb voltam a koromnál. Mondjuk lehet, hogy ma tényleg 40 évesnek fogok kinézni, mire beérünk.
Fotó: Hagymási Bence / Forrás: 24 Óra
