Keresik a kislányt, akit vonattal vittek Belgiumba a háború borzalmainak emléke elől

Lőrinczy Margit egy kis faluban, Bekkevoortban szállt le a vonatról, éppen 100 évvel ezelőtt, Belgium flamand részérén, Brüsszeltől mintegy 50 kilométerre. Maes Franciskánál és édesapjánál, Maes Edouardusnál lakott, akik mindketten mélyen hívő katolikusok voltak. A 11 éves Margit a tatabányai Suligói-telepről indult a hosszú útra, hogy elfelejtse kicsit a nélkülözést és a világháború borzalmait.

Gyermekek a háborúban

A háború után Magyarországon nem volt élelem, gyógyszer, tüzelő, az ellátási válság pedig a gyerekeket sújtotta a legkeményebben. A nyomorba süllyedt Magyarországról vasúton vitték az alultáplált, éhezéstől legyengült, nélkülözéshez szokott gyermekeket Hollandiába és Belgiumba. Az alsó korhatár 6, a felső 14 volt, de idővel már két és fél éves gyerekek is utazhattak. A gyerekek általában néhány hónapot töltöttek ideiglenes nevelőszüleiknél, hogy testileg-lelkileg felépülhessenek a világháború és az utána következő átmeneti időszak borzalmaiból, de volt, aki örökre kint maradt.

Gyermekmentő vonatok a világháború után

Hollandiába összesen 28 ezer 500, míg Belgiumba 22 ezer gyermek került ki gondozottként. A Magyar Országos Gyermekvédő Liga statisztikája alapján Belgiumba 1923-ban 1128 gyermek érkezett, 1924-ben 4952, 1925-ben pedig 5273, ami a legmagasabbat érték volt a 7 és fél év alatt. Lörinczy Margit is ekkor érkezett. 

A következő évben, 1926-ban még 5189 gyermeket helyeztek el Belgiumban, míg 1927-ben már csak 2412 volt a kiutaztatott a gyermekek száma, 1928-ban 1214, 1929-ben 899, 1930-ban pedig 475.

1925-ben, Margit érkezésekor Edouardus Maes már özvegy volt, a felesége 1916-ban halt meg, az első világháborúban. Lánya, Franciska Maes soha nem ment férjhez, és 1965-ben halt meg, 89 évesen. Hogy Margittal mi történt a náluk eltöltött hónapok után? Nem tudni. Franciska Maes unokaöccse, Robert De Cock a közösségi oldalakat segítségül hívva kezdte el keresni az egykori kislány magyarországi rokonait. 

Annyit már megtudott kutatómunkája során, hogy Margit 1914. november 8-án született Tatabányán, a mai város azonos nevű elődtelepülésén. Szülei Lőrinczy Gergely, és Vörös Anna voltak, a család pedig az Alsógalla határában lévő Suligói-telepen élt, amelyet elsősorban a rossz anyagi körülményekkel sújtott emberek laktak.

A Suligói-telepre már kevesen emlékeznek. Az egykori bányász-munkáskolónia csak évtizedekkel élte túl névadóját, Suligói Andrást, aki fuvarozóként és szállítmányozóként tevékenykedett a térségben. A telep Alsógalla határában helyezkedett el. Fénykorában csaknem 500 fős lakossággal rendelkezett, és az 1970-es években is szekerekkel szállították itt a szénjárandóságokat a házakhoz. A telep lakóházai pernyedombok és poros területek között épültek. A házak mellett külön lóistállók is álltak. Az 1980-as években még hirdetések említették a telep lakóit, de az 1990-es évek elején már nem szerepelt a helyiségjegyzékben. 

Margit édesanyja, Vörös Anna 1889-ben született és Szőnyben keresztelték. Férjével, Lőrincz Gergellyel (akinek a neve a dokumentumban „y” nélkül szerepel) 1913-ban házasodtak össze Komáromban. Margit apja feltehetően elesett a háborúban, emiatt kerülhetett sor arra, hogy a 11 éves félárva kislány az Országos Gyermekvédő Liga szervezésében eljutott Belgiumba.

Eddig jutott a 11 éves Margitot éppen 100 évvel ezelőtt befogadó Franciska Maes unokaöccse, Robert De Cock a nyomozásban. Most pedig, a Facebook közössége után, a Kemma.hu olvasóinak segítségét kéri. Amennyiben bárki bármiféle információval rendelkezik az 1914-ben született Lőrinczy (esetleg Lőrincz) Margitról, segítsen a kutatásban.