Nosztalgia

2025.05.13. 18:14

Tatabánya, amikor még dübörgött a város: az anyaméhtől a Tequiláig

Tatabánya utcái és épületei nem csak beton és tégla, hanem élő történelem. Mai múltidézőnk a város olyan helyeit idézi fel, amelyek egykor közösségi életünk meghatározó pontjai voltak. A bányakórháztól a Turul mozin át a régi Közművelődés Házáig, ezek a helyek sokunk szívében máig élnek, még ha az idő lassan el is tünteti őket a térképről.

Valahogy ma elárasztottak az emlékek, és lehet, hogy ez a múltidéző kicsit személyesre sikerült. De hát hogy is lehetne más, ha olyan helyekről van szó, mint a bányakórház, a Turul mozi, vagy a Tequila? Olyan helyekről, melyek egykor Tatabánya szívét jelentették, és amik nélkül a város nem lenne ugyanaz.

Múltidéző: amikor még dübörgött Tatabánya, a bányakórháztól a Tequiláig
Múltidéző: amikor még dübörgött Tatabánya, a bányakórháztól a Tequiláig
Forrás: boldoguljtatabányán

Múltidéző: a helyek, ahol felnőttünk

Tatabánya... sokunk számára nem csak egy város, hanem egy élő emlékekkel teli hely. Én például a régi bányakórházban láttam még meg a napvilágot– igen, abban a masszív régi épületben, ahol generációk sora született és gyógyult meg. Sokáig üresen állt, mint néma tanúja a város múltjának, de ma újra élettel teli, gimnáziumként szolgálja a közösséget.

Ne feledkezzünk meg a régi rendelőintézetről sem. Pár éve – vagyis van az már 15-20 éve – még ide jártunk fogászatra, a bőrgyógyászat és a tüdőszűrő is itt volt.

Múltidéző: Turul mozi
Múltidéző: Turul mozi
Forrás: Fortepan / Építésügyi Dokumentációs és Információs Központ

Gyerekként a Turul mozi volt a hétvégi izgalom középpontja. Emlékszem, amikor még a filmek varázsa nem csak a vásznon, hanem a mozi illatában, a székek nyikorgásában és a pénztár előtt kígyózó sorokban is ott élt. Sajnos ez az épület már a múlté, végül lebontották, de emléke még mindig él azokban, akik ott élték át életük első mozis kalandjait.

Aztán ott volt a Tequila! A hely, ahol életem első igazi rock buliját éltem át. A falak dübörögtek a zenétől, és valahogy minden színesebbnek, szabadabbnak tűnt. A neonfények, a sűrű cigarettafüst és az a fajta szabadságérzés, amit csak egy tinédzser élhet át, aki először merül el a zene lüktetésében.

Múltidéző: a régi Közművelődés Háza a '90-es években
Múltidéző: a régi Közművelődés Háza a '90-es években
Forrás: Beküldött

És persze ott volt a régi Közművelődés Háza – ma már Vértes Agorája –, ahol minden évben felléptünk az iskolával. Alsó tagozatban néptáncoltunk, anyukám fonta a lányok hajába a zöld selyemszalagot,  a szoknyák pörögtek, a padló dübörgött a cipők alatt, és minden mozdulatban ott volt a közösség ereje. Felső tagozatban pedig már citerával álltam a színpadon. Akkoriban kicsit sem akartam az iskolai énekkar tagja lenni, de énekből járt érte a havi egy ötös, és végül visszagondolva ez is szép emlék.

A Halászkert pedig egy külön sztori! Kicsi voltam, amikor a bátyám egyszer magával vitt oda, hogy megigyanak egy sört a nővérem korábbi udvarlójával. Mindkettőnek szerelmi bánata volt, és úgy berúgtak, mint a csacsi. Akkor láttam először ilyet, és totál nem értettem mi történik – csak ültem ott, a kólám mellett, és próbáltam felfogni, hogy ha egyszer szerelmesek, miért szakítottak és miért olyan szomorúak, ha egyszer sört isznak. Persze akkor még nem sejtettem, hogy évekkel később pont ezt fogom én is művelni. A Tequilában.

Valahogy ezek a helyek mind részei annak, ami miatt sokunk számára Tatabánya nem csak egy pont a térképen, hanem otthon is.

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kemma.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában