2025.05.19. 17:20
"Ha anya nincs mellettem, nem élem túl"- vallomás a leukémiás 10 évestől
Ádám és családja kálváriája az édesapa halálával, agyvérzéssel, leukémiával bárkinek megterhelő lenne. Az édesanya egyedül állja az élet viharait. Bízik a segítő szándékban a leukémia árnyékában élő család.
2023-ban diagnosztizálták B – sejtes akut Lymphoblastos leukémia betegséggel. Az esztergomi család túl van a nehezén, ám az édesanya egyedül neveli őket, édesapa meghalt, így a további talpraálláshoz szeretnének segítséget kérni. Az édesanya Erika és a hős, a tízéves Ádám mesélt a leukémia pokláról és a reményről.
Sokkoló diagnózis: leukémia
Esztergom egyik frekventált utcájában, ám mégis egy eldugott kis zugban él a háromtagú család: Erika, az édesanya, Noncsi, a nagylány és Ádám, a tízéves fiú. Szeretettel invitálnak be szerény kis albérletükbe.
Ádám is kijött elénk: a kerek arcú, mosolygós szemű kisfiú udvariasan kezet fog, bemutatkozik - és árad anyából és fiából a szó. Közben beinvitálnak otthonukba, ahol a gyerek és édesanyja közös szobájában telepszünk le.
Ádám kényelmesen törökülésbe ül az ágyon, édesanyja szeretettel figyeli, miközben beszélnek. Felváltva, egymást kiegészítve. Mert megered ám a nyelvük, nem vitás: szurikról, evésről, kedvenc ételről, trombózisról és hintázásról...
Kapkodom a fejem, és könnybe lábad a szemem. Elém tárul egy család megpróbáltatása. Egy kisfiú, egy ártatlan lélek egyéves, küzdelme, fájdalma, gyermeklelke. Az anya, aki egy évig élt a kórházban gyereke mellett, vele érzett, örült, szenvedett, és akiből a fia erőt merített. És a Heim Pál Gyermekkórház Onkológiai osztályának minden embersége, szeretete.
De kezdjük az elején, hisz minden kezdődik valahogy.
– Első házasságomból vannak nagyobb gyerekeim, ahogy a páromnak is, ám kaptunk még két csodát az élettől: először Noncsit, majd negyven felett voltam, amikor jött Ádám. Ő nagy túlélő: ugyanis már előrehaladott terhes voltam, amikor kiderült, ott van a szívem alatt.... Az édesapja is már idősebb volt, de nagyon várta. Imádták egymást.
Ám a család életében beütött a tragédia: az édesapa Ádám ötéves korában elhunyt, Erika egyedül maradt a még otthon élő gyerekekkel.
– Nem hagyhattam el magam – meséli az asszony, akit családja többi tagja igyekezett, igyekszik segíteni. – Ádám és apukája nagyon közel álltak egymáshoz, talán a gyerekei közül vele volt a legbensőségesebb kapcsolata. Ádámnak nagyon hiányzik.
– Képzeld anyu, az az érdekes – veti közbe Ádám – hogy amióta beteg vagyok, sokszor álmodok apuval. Nagyon sokszor...
Ám az élet nem volt kegyes Erikához: két évvel férje halála után agyvérzést kapott, ám nem tehette meg, hogy leszázalékoltassa magát. Pedig sokkal fáradékonyabb, fájnak a végtagjai hosszabb munka, mozgás után. Ezután jött az igazi pokoljárás a családnak.
– 2023-ban Ádám hosszú ideig küzdött fejfájással. Semmilyen gyógyszer nem hatott neki. Végül a vérvételen jött a sokk: leukémia – sorolja az előzményeket Erika. – Az események felgyorsultak: kivizsgálás, diagnózis, befekvés a Heim Pál Gyerekkórházba.
A kivizsgálások során elhangzott: még időben elkaptuk a kórt, egy héttel később lehet, hogy a gyerekem holtan esik össze az utcán…
– aki ekkor árulta el: 15 éve volt része ilyen hirtelen tragédiában is: nagyobbik fiát veszítette el egyik pillanatról a másikra.
- Egy asztmarohamban fulladt meg. Nem kívánom senkinek. Elvesztettem egy gyerekemet már, és a páromat. Ádámot nem adom.
Anyuka, itt nincs buta kérdés, csak kérdés van
Ádám odabújik anyukájához, szorosan öleli egymást anya és fia, akik együtt csinálták végig a betegség első évét. Ám egy családot szakított ketté egymástól a kór.
– Beköltöztem a kórházba Ádám mellé. A lányomat otthon kellett hagyjam, a legnagyobb, felnőtt lányoméknál, alig találkoztunk. Azt mondták: ennek a fajta betegségnek 90 százalék a gyógyulási esélye. Voltak pillanatok, amikor úgy éreztem: nem bírom. És volt, amikor Ádám mondta: nem bírja, feladja. Volt, hogy egész nap sírt a fájdalomtól. A folyamatos hányástól. A gyógyszerek mellékhatásaként lemaródott a szája belső felén a nyálkahártya, nem tudott enni, inni. De tartanom kellett benne a lelket, mert kellett erő…
– Anya, emlékszel, amikor a kezemben trombózis lett. Nézd – mutatja karját – itt, a felkaromon elkezdett pirosodni, nagyon fájt Ennyire tudtam csak behajlítani – veszi át a szót Ádám. – Nagyon rosszul voltam, de egyetlen egy dolog esett jól: a hinta.
Megdöbbentő számok a gyermekleukémiáról
A gyermekkori leukémia vagy más daganatos megbetegedés ma Magyarországon nagyjából 2000 gyermeket érint, írja a Gyermekleukémia Alapítvány. A 15 éves kor alatti gyermeklakosságban a daganatos gyermekek megbetegedésének gyakorisága évente 150 új megbetegedés 1 millió gyermekre számítva. Ez azt jelenti, hogy hazánkban évente 150-200 új daganatos gyermek megbetegedés fordul elő. A szám változó, mert a gyermekonkológiai ellátás életkori határa a 18. év felé tolódik. A gyermekkori daganatok pontos okai ismeretlenek, bár vannak bizonyos tényezők, amelyek növelik a daganatos gyermek megbetegedés kialakulásának kockázatát. Kromoszóma-rendellenességgel született (pl. Down-kóros) gyermekeknél nagyobb az esély a leukémia kialakulására.
– Hát igen, a hintában megnyugodott, elringatta, az esett jól neki – erősíti meg Erika, aki nem ment el amellett, hogy a kórházba töltött lelki megpróbáltatásokat mekkora szívvel igyekeztek ellensúlyozni az ott dolgozók: nővérek, orvosok, mindenki. És, mint hozzáteszi
soha nem üres a gyermekonkológia, szívszorító, ami ott van.
– Ha Ádám aludt, volt, hogy kimentem beszélgetni a nővérekkel. Velük nevettem, nevettünk is. Nem tudom, hogy csinálják. Az orvoshoz egyszer úgy mentem oda: doktor úr, lehet egy buta kérdésem? Erre azt mondta: anyuka, itt nincsenek buta kérések, itt csak kérdések vannak – mondja meghatottam az asszony.
- A lányomék és a keresztanyu volt nagy támaszunk még. A kontrollokra keresztanyu vitt fel minket autóval. Ezzel kapcsolatban Ádám elárulta legnagyobb álmát is.
Újra kell építeni az életüket
Az egyéves kezelés, kemoterápia eredményeként Ádámból eltűnt a halálos kór – persze az út elejét teljesítették. Ezután jöttek és még jönnek a rendszeres kontrollok, vérvételek és a kezelések mellékhatásai:hízás, vesekő, asztma, csontritkulás.... Ádám lassan visszaszokott a régi életébe, az iskolában jó tanuló – ám a lelke már nem volt a régi, megedződött.
- Ha anyu nem lett volna, nem bírom ki
– jelenti ki a kisfiú.. Persze sorolja a hétköznapi kis vágyait: szeretne egy kormányszettet, pedállal, sebességváltóval. Emellett imádja a legót, van egy-két szép darabja, amiket ajándékba kapott. A kisfiú huncut szeme, őszinte mosolya, egyszerű vágyai mellett ott vannak a komoly élmények is. De ott van az élni akarás és az, hogy olyan akar lenni mint más: egészséges.
Erikáék előtt pedig még ott van a másik megoldandó helyzet: az anyagiak. Mert beszélni kell róla: amikor agyvérzése lett, kevesebbet tudott dolgozni. Ádám betegségével pedig semmit. Most újra kell építeni az életüket. A családi pótlékból, az Ádám után jelenleg még járó GYOD-ból és az árvasági ellátásból élnek.
A család összbevétele 400 ezer forint, ez persze szépen hangzik, ám ebből 270 ezer forint az albérlet. Júliusban lesz a záróvizsgálat, akkortól pedig a GYOD már nem jár Ádámra.
– Egyedül vagyok rájuk, 150 ezer forinttól esünk el. Olyan munkát kell keresnem, ami gyerekbarát, bármikor ugorhatok, ha Ádám rosszul van. Tudom, hogy nem én vagyok az egyetlen egyedülálló anya, de aki valaha csinálta ezt, megérti, pláne egy halálos betegségen átesett gyerek mellett kemény. Rettegek a fiamért, nehogy rosszul legyen, és nem tudok szaladni érte azonnal.
Erika hozzátette: a Heim alapítványától kaptak adományokat és a Bátor Táborban is járt Ádám. Enniük van mit, ám a havi ruházkodás, a felnövő gyerekek különböző igényei naponta görcsbe rándítják a gyomrát. A család minden segítséget elfogad.
GALÉRIA: Vallomás a leukémiás 10 évestől(Fotó: F.M.)
Fotók: Feleki Marietta
