Megrázó videó: így van most a sztrókos kislány, Kinga

Kinga már soha többé nem fog nevetve szaladni a játszótéren. Nem pancsolhat a tóban, nem kérhet kétgombócos fagyit a testvérével, és nem mondhatja el anyukájának, milyen napja volt az oviban. Egy kegyetlen és ritka betegség elvette tőle a gyerekkorát – és most az életéért kell küzdenie.

A baji kislány még csak hatéves, de már hétszer kapott sztrókot. A kis teste már alig bírja. Bár megműtötték már túl későn jött a segítség, éberkómába került. Azóta nem tud beszélni, nem tud enni, nem tud játszani. Csak fekszik, hangtalanul, egy speciális kórházi ágyban, és gyomorszondán keresztül táplálják. Az orvosok szerint nincs remény, de a családja nem hajlandó feladni. Az édesanyja, Gabi még hisz abban, hogy a lánya egyszer visszatér.

Kinga ágyban tölti a napjait 

– Már mondta, hogy anya, apa, mama… A műtét után azt hittük, hogy minden jobbra fordulhat. Aztán jött egy újabb fertőzés, egy újabb sztrók – és Kinga elnémult – meséli megtörten az édesanya, akinek ma már az is ajándék lenne, ha a kislány csak annyit suttogna: anya. Közben minden nap ugyanúgy telik a kis családban. Kingához gyógytornász és fejlesztő jár mindaddig, amig a család bírja anyagilag. A kórházba már csak kontrollokra kell vissza járniuk. A legutóbbi MR vizsgálata decemberben volt, akkor mondták ki a végső ítéletet a kislányra. 

Kinga agyának bal fele teljesen elhalt. A sztrókokat egy ritka, halálos betegség okozza, amelytől az agyi erek beszűkülnek és elpattannak – bárhol, bármikor. Minden egyes megfázás, láz, utazás, sőt még egy erősebb köhögés is újabb életveszélyt jelenthet. A májusi életmentő műtét után az orvosok ugyan megállították a további károsodást, de Kinga szervezete addigra már túlságosan legyengült.

Most napi 24 órás ápolásra szorul. Édesanyja gondoskodik róla: eteti, fürdeti, tornáztatja, mesél neki, és újra meg újra elmondja, milyen volt tavaly ilyenkor. Hogy együtt nevettek a biciklizés közben. Hogy hogyan várták a nyarat. Hogy mit szeretett volna a születésnapjára. Kinga az elmúlt egy évben hatalmasat nőtt, akkora mint egy második osztályos, pedig még csak nagycsoportos lenne. Azonban már sosem térhet vissza az ovistársai közé, akik a mai napig kérdezgetik, hogy hol van a kislány. 

Csak a remény maradt

Kinga szeme most csak ritkán rebben meg, mozdulatlanul fekszik, csak babanyelven gagyog, valószínűleg akkor sem tudatosan. Az orvosok már nem biztatják Gabit: ők azt mondják, nincs esély a gyógyulásra. A kérdés már nem az, hogy meggyógyul-e – hanem az, hogy mennyi ideje maradt.

– Nem tudom, mit hoz a holnap. Hónapokat mondanak… de lehet, csak hetek, vagy már csak napok vannak hátra. Én mégis minden reggel úgy kelek fel, hogy ma történhet valami csoda. Mert egy anyának soha nem szabad lemondania a gyermekéről – mondja könnyeivel küszködve Gabi, aki nemcsak Kingáért harcol, de azért is, hogy mások is megismerjék: a csoda néha egy halk szóból, egy apró mozdulatból indul el.