Az ember az orvos mögött, dr. Lakos Ildikó nem csak betegségeket gyógyít

Amikor kilenc évvel ezelőtt Tatára költöztünk, két dolgot akartam azonnal elintézni: egy jó fodrászt és egy megbízható gyerekorvost találni. Meglepő módon az ollók világa jelentette a nagyobb kihívást – hosszú volt az út a „soha többet ide” helyektől a tökéletes székig, ahonnan egyszer végre nem csalódottan, hanem mosolyogva léptem ki. A gyermekorvos már könnyebben ment: a játszótéren megismert anyukák egy emberként zengték Lakos Ildikó doktornő nevét. Nem volt kérdés, kihez forduljunk.

Akkoriban még egy kis, udvarba rejtett rendelő várta a betegeket a Kossuth téren – ha épp volt hely a váróban. Gyakran inkább a folyosón ácsorogtunk, időpont ide vagy oda, a bejutás nem ment gyorsan. De valahogy soha nem bántuk. Tudtuk, hogy megéri kivárni.

Ízig-vérig gyermekorvos

Aztán pár éve minden megváltozott. Doktornő új, tágas, modern rendelőbe költözött – igazi szintlépés! A régi falak helyett most színes, barátságos környezet fogadja a gyerekeket. Külön fertőző váró játékokkal, nagyváró játszósarokkal, mesekönyvekkel, kisautókkal és – a koronát megkoronázandó – egy tévével, amin egy ideig megállás nélkül ment a Bogyó és Babóca. A doktornő szerint ez a mese a legjobb fájdalomcsillapító: eltereli a figyelmet, megnyugtat, oldja a feszültséget. Egy kikötéssel – ő legalább két ajtóval arrébb legyen a mesétől. És ebben is teljesen igaza van! Mostanában már egy klasszikus rajzfilmsorozat, az Egyszer volt az élet pörög a képernyőn – mindenki örömére. Mi szerencsére ritkán ülünk ott, inkább oltások miatt járunk. De ha kérdés van, telefonon mindig kapok segítséget.

Kevés az orvos, sok a feladat

Az áprilisi testületi ülésre a tatai gyermekorvosok helyzetéről készítettek egy friss beszámolót a tatai gyerekorvosi helyzetről. Én pedig kíváncsi lettem, hogyan bírja a tempót Lakos doktornő, akiről régóta tudjuk, hogy nemcsak jó orvos, de kivételesen elhivatott is. A válasz: több mint 1800 gyermek tartozik hozzá. Hivatalosan csak 700-at kellene ellátnia. Míg a legtöbb tatai praxisban alig 900 alatt van a gyereklétszám, nála ennek a duplája. Ő mégsem panaszkodik.

– Én vagyok a környék legfiatalabb gyermekorvosa, pedig már ötven éves vagyok – nevet. Talán épp ezért választják olyan sokan a fiatal szülők: bíznak benne, hogy végigkíséri a gyerekeik útját a felnőttkorig. De nem csak ezért szeretik. Lakos doktornő házhoz is megy – nemcsak Tatán, hanem a környező falvakba is, ahol gyakran nincs is gyerekorvos, csak felnőtt háziorvos. Ez hatalmas segítség, főleg azoknak, akik nem tudnak autóval közlekedni. 

– Egy kéthónapos babával a téli mínuszban oltásra buszozni? Az oda-vissza két és fél óra is lehet. Sokkal jobb, ha én megyek – a baba pedig otthon, a saját otthonában kapja meg az oltást – magyarázta az orvos. Lakos Ildikó nemcsak gyógyít – valódi küldetéstudata van. Orvoscsaládból származik: édesanyja is gyermekorvos Tatán, csak már nem praktizál. Már kislányként tudta, mi lesz belőle, bár egy ideig a balett is vonzotta. Végül a fehér köpeny győzött. 

– Sosem bántam meg. A gyerekek őszinték. A körzeti munka sokkal személyesebb, mint a kórház. És hálásabb – vélekedett a doktornő, akinek a szakmai hitvallása szerint a legfontosabb a szülők felkészítése. Egyetemi tanára szavai máig vele vannak. 
– A gyerekbetegségek 95 százaléka magától meggyógyul – a maradék 5 százalékot kell felismerni – mondta Lakos Ildikó, aki ezt adja tovább a szülőknek is: mikor nem kell aggódni, és mikor igen. 

– Szerintem már a terhesség alatt kéne ezekről beszélni – szögezte le a doktornő, aki igyekszik pótolni a hiányt, bár tudja: szülés után mindenre kevesebb idő jut. Szerencsére a körzete jó állapotban van. Kevés a szociális probléma, a gyerekek többsége sportol, tudatosan étkezik, és a védőnők is remek munkát végeznek. Mégis, a rendszer nem könnyíti meg az orvosok dolgát. 

A doktornő saját rendelőjében dolgozik, a rezsiköltséget, javítási munkákat, asszisztenst, eszközöket is maga finanszírozza. Ha segítséget kér, gyakran csak vállvonogatást kap. Hogy mindez működjön, vállal iskolaorvosi feladatokat, ügyeleteket és korábban a tatabányai kórházba is bejárt. Így frissíti tudását, és biztosítja a kórházi háttérrel a kapcsolatot. A rendelő falát gyerekrajzok borítják. Van, aki házi sütivel köszöni meg a gondoskodást. Más egy üveg szörppel. A kis pácienseket pedig mindig rengeteg matrica, vagy apró játék várja a vizsgálat után, ami segít feledtetni velük a kényelmetlen perceket. Nem is sok kisgyerek jön ki sírva az ajtón.

– Én ezeket az embereket szeretem. Jólesik, hogy bíznak bennem, rám bízzák a gyermekeiket – összegezte a hivatása lényegét a doktornő. És tényleg. Itt, Tatán sokan érzik úgy: nemcsak egy orvost kaptak – hanem egy embert, aki szívvel-lélekkel gyógyít.