2025.05.14. 19:38
Röplabdásból lett tesitanár lehet az év tesitanára - megnéztük az óráján
Mindenkinek vannak ilyen-olyan emlékei az álom vagy a rémálom tesiórákról, a mumus gyakorlatokról, a rettegett Cooper-teszttől vagy a szekrényugrástól. A táti Év tesitanára-jelölttel megnéztük, milyen egy mai tesióra, és hogy tudja a mai mozgásszegény generációt motiválni a pedagógus.
A K&H Bank és a Magyar Diáksport Szövetség közös kezdeményezésén, a K&H mozdulj! az év tesitanára szavazáson a 200 fő alatti intézményekben tanító kategóriában a táti Csépke Gábor kapta a legtöbb szavazatot idén, és várja a szavazatokat az országos körben. A Kemma.hu pedig részt vett a pedagógus egyik óráján is.

Az Év Tesitanára az élményszerű oktatában hisz – megnéztük, hogy csinálja
Nem lehet nem észrevenni Csépke Gábort, ha megjelenik a folyosón, hiszen 2 méter magas termete, erős, mély hangja tekintélyt parancsoló jelenség a táti iskolában. A röplabdás utánpótlás csapattal és az iskolai osztályával együtt 60-70 gyerek tartozik a keze alá, nekik igyekszik átadni a mozgás szeretetét, a diákok pedig tapasztalatunk szerint bizalommal fordulnak hozzá.
– Sokéves sportoló- és edzőtevékenység után érkeztem a táti iskolába, és mondhatom, életem egyik legjobb döntésem volt, végre ott vagyok, ahol lennem kell – kezdi a beszélgetést a tesitanár, aki olyan röplabdacsapatokban fordult meg az elmúlt 20 év során, mint a Dunaferr SE és az RC Kaposvár.
Gábornak ez a második tanéve a táti iskolában, bár előtte már az utánpótlás sportban foglalkozott gyerekekkel. Ám elmondása szerint iskolai keretek közt teljesen más a feladat és problémák adódnak, amelyeket meg kell oldani. Ráadásul soha nem volt ilyen nehéz mozgásra bírni a diákokat, mint ma. Sokféle gyerek, sokféle mozgásigénnyel és képességgel kerül be egy osztályba.
Névjegy
Csépke Gábor egykori röplabdás a Dunaferr és a Kaposvár egykori centere, testneveléstanár, a Duna-Gerecse Tát Sportegyesület utánpótlás edzője. Jelenleg a Testnevelési Egyetem testnevelőtanár mesterszakára jár. Táton él családjával, három gyermek édesapja.Röplabda pályafutása:
- 2002-től Dorog
- 2005-2007 MCM RC Kaposvár 2007-2009 Dunaferr Se – akkortájt játszott a csapat kéziszekciójában Tatabánya kedvence, Ancsin Gábor, Mikler Roland és id. Rosta Miklós
- 2009-től Szolnok
- 2013-2019 MAFC
- 2020-tól TFSE
- edző a MAFC-nál, u17-es lány röplabdaválogatott edzője, majd másodedzője
Kérdésünkre, hogy szerinte milyen a jó tesitanár, elmondta: olyan valaki, aki a gyerekeknek élményszerű órákat tud tartani, de el is vár.
– Meg kell találni az egyensúlyt, hogy legyen meg a kötelező feladatok ellátása mellett a móka-kacagás is. Hiszem azt, hogy az érkeléskor is azt kell figyelembe venni, hogy a gyerek önmagához képest mit teljesített: ne a stopperórával vagy a másikkal versenyezzen, hanem saját magával – fogalmazta meg ars poeticáját a pedagógus. A mindennapi testnevelés mellett persze nem lehet minden nap móka-kacagás, vannak nehezebb napok, amikor ő is az „asztalra csap”.
– Szigorú tanár vagyok, ezt tudják is rólam a diákok. A gyerekeknek kereteket kell hozni,másképp szétcsúsznak. Én vagyok, az, aki pöröl velük, sokat, akár a szünetben is, de nem érzem,hogy félnek tőlem. Sőt: volt olyan szülő, aki a boltban szólított meg, hogy az általam tanított kislánya mennyire szereti az óráimat – mesélte a tanár.
Adja magát, hogy szót ejtsünk a fiatal generáció sporthoz való hozzáállásról, amelyen Csépke Gábor szerint igencsak van mit javítani.
– Tapasztalatom szerint nagy mozgásbeli hiányosságok vannak ennél a generációnál – jelentette ki. – Egyrészt a kúszás-mászás, szabadban mozgás náluk már kevesebb. Illetve ők Covid-generáció, akik be voltak szűkítve évekig. Szerintem annak a két évnek nagy hatása volt. És persze nem mehetünk el a kütyüzés hatásai mellett sem, amely a fotelhez köti a gyerekeket – fogalmazott Gábor, aki óráin igyekszik ezt ellensúlyozni, akár azzal, hogy kiviszi játszótérre a gyerekeket.
GALÉRIA: A táti Év tesitanára-jelölt, Csépke Gábor tesióráján jártunk (Fotók:F.M.)
Fotók: Feleki MariettaTesióra Csépke-módra
A hatodik osztály tesióráján vehettünk részt. Gábor bácsi egyértelműen és határozottan felvázolta az órát: néhány kör bemelegítő futás, majd gimnasztikai gyakorlatok után némi ütősport-gyakorlás következett. A diákok láthatóan itták a szavait – minden pátosz nélkül –, semmi nyüzsgés, pisszenés nem hallatszott, láthatóan ismerték már a menetrendet a fiatalok.
A gimnasztikai gyakorlatok is egy bejáratott koreográfia alapján mentek. Meglepetésemre Gábor bácsinak nem is kellett mondania, mi a sorrend.
– A rendszer az, hogy az osztály egyik tagja középen áll, és ő a „főnök”, mutatja és mondja, mi a feladat – tette hozzá a tanár, aki, mint megjegyezte: a tiszteletünkre az ifjak most beleadtak apait-anyait és kisangyalként viselkedtek.
Az ütőjáték-gyakorlást már közösen végezték, a „mester” megmutatta a feladatot, instruálta a gyerekeket, humorral, jó szándékkal. Akinek kellett, besegített, mozdulatot mutatott.
Az óra végén végigkérdezte a gyereket, kinek melyik gyakorlat tetszett, mi pedig a gyerekeket kérdeztük, tanárukról: a válasz nem lepett meg minket – az Év tesitanára megmérettetésen pont ezért szerepelhetett most Csépke Gábor.