Anyaságom igaz története

És ott volt az én kis ezüst csillagocskám a karomban, enyhén kéken és pocsolyaszagúan és valami olyat éreztem, amit addig nem és már nem fogok. Lehetetlen emberi szavakkal leírni. Érezni, átélni kell. Bátorrá, elszánttá, védelmezővé tett engem, visszaadta a női erőimet és újakkal ruházott fel. Olyanokkal, amikkel nem rendelkeznék, ha lemondok az anyaságról. Mert ma már ki merem mondani: én nem akartam anya lenni. Engedtem végül a társadalmi és családi elvárásoknak, de legbelül, mélyen, sokáig magam elől is titkoltan, taszított az anyaság. Hosszú, fájdalmakkal teli évek és a teljes összetörtség után voltam képes felismerni a valódi okokat és elfogadni, hogy lehetek édesanya. Anyák napja: anyaságom igaz története.

Tizenhat év telt el, de még mindig tanulom ezt a szerepet és azt hiszem, tanulni fogom, amíg élek. Anyaságom újabb és újabb próba elé állít, de azt a kegyelemmel teljes pillanatot, amikor az anyaságot elfogadtam, nem fogom megbánni.

A lélekfejlődés útján felismertem, miért taszítottam el magamtól ezt a szerepet és ráébredtem, hogy számomra ez volt az út, amin sok élet óta nem akartam járni. Éppen ideje volt, hogy most végigmenjek rajta. Megértettem, hogy ezen az úton nem egyedül, hanem hárman haladtunk és azzal, hogy elfogadtam az anyaságot, két karmikus adósság is teljesült, amit már egyikünk sem visz tovább a vérvonalon.

Anyák napja: az is rendben van, ha valaki másként dönt

És azután képes lettem arra, hogy megváltoztassam az addig hangoztatott emberi mondataimat. Ugyanis nem az anyaságért szenvedtem, hanem azért érkezett a szenvedés az életembe, mert elutasítottam az anyaságomat! Nem abba haltam majdnem bele, hogy anya lehessek, hanem abba, hogy nem akartam az lenni! Súlyos, nehéz mondatok. Időbe telt, mire felismertem és volt bátorságom hangosan kimondani. És hány nő van ma, aki ezt ugyancsak nem meri kimondani, mert fél az elutasítástól, a megvetéstől, inkább elviseli az ezerszer ismételt, tolakodó kérdést: na és a baba mikor érkezik?

Anyaságom története mégis biztatás a többi nőnek: anyának lenni fénylő csoda és halálig tartó fejlődési folyamat, de az is rendben van, ha valaki nem akar nekivágni ennek az útnak. Mindennek oka van. Keressétek a saját, valódi válaszaitokat!

Ha nem teszitek, könnyen ti is az áldozat szerepébe estek, mint én, sodródtok céltalanul és értetlenül, elmerülve az önsajnálatban, amíg fel nem ismeritek: minden, ami veletek történik, nem egy külső, gonosz hatalom műve (és legkevésbé Istené!). Magatok terveztétek el, hogy a próbák által jobbak legyetek. Hagyjátok, hogy a női szellemi erőtök és a Lélek vezessen!