2025.05.22. 11:40
Így nem kellene birkát nyírni – videón a végeredmény
Most sem unatkoztunk a hétvégén. Az állattartással való ismerkedésünknek újabb, meglehetősen szőrös és meglepően tanulságos állomásához érkeztünk: megnyírtuk Dankát, a bárányunkat. Vagyis a feladat a férjemre hárult, én pedig – a nevetésemet kicsit sem visszatartva – alaposan dokumentáltam a történteket.
Egy kissé borús májusi hétvége nemcsak a kertészkedéshez, hanem – mint kiderült – a báránynyíráshoz is ideális időpont. Danka, a család kedves, de visszahúzódó birkája most először esett át ezen a különleges "szépségápolási" procedúrán, amely számunkra is újabb mérföldkő volt az állattartás világában.
Fotó: G.D.V. / Forrás: 24 Óra
Danka gyapja már rég megérett a nyírásra: vastag bundájába sár, ágak és mindenféle apró kerti maradvány ragadt, amit máshogyan nem lehetett volna eltávolítani. A nyírás nemcsak esztétikai vagy kényelmi kérdés volt – a gyapjú alatt felfedeztünk néhány sebet is, köztük egyet az alhasán, amit csak úgy tudtunk rendesen kezelni, ha megszabadítjuk a bundájától.
Az állattartás új állomása
A juhokat hagyományosan még a nyári kánikula előtt, tavasszal nyírják meg, hogy mire beköszönt az ősz, újra kinőhessen a védelmet nyújtó szőrzetük. Így hát a májusi hétvége tökéletes alkalomnak bizonyult – már csak egy megfelelő juhnyíró ollóra volt szükség. Ez azonban meglepően nehéz feladatnak bizonyult: három gazdaboltot is végigjártunk, mire végre a negyedik helyen választ kaptunk a rejtélyre. Mint megtudtuk, manapság sokan nem juhnyírásra, hanem sövényvágásra keresik az erősebb ollót, így hamar hiánycikk lesz belőle – de szerencsére rendelni tudtak. Külön meglepetést okoztunk az eladónak azzal, hogy mi valóban bárányt szeretnénk nyírni vele, nem pedig a kertünket.
Amikor végre a kezünkben volt a célszerszám, szombaton nekiláttunk a műveletnek. Az első kihívást Danka kézre kerítése jelentette. A kecskékkel ellentétben ő mindenkitől megtartja a maga biztonságos távolságát, így némi kergetőzés után sikerült csak elkapni. Hiába ő a legerősebb az összes állatunk közül, erről ő mit sem tud – jámboran tűri a kecskék piszkálását, és a nyírás során is türelmesnek bizonyult.
Fotó: G.D.V. / Forrás: 24 Óra
A kezdetek
A férjem végül leültette Dankát, kezébe vette az ollót… és ekkor jött a valóság. A filmekben persze minden olyan egyszerűnek tűnik. Pár magabiztos mozdulat, 10 perc és már mehet is a bárány a gyapja nélkül tovább. A valóság azonban nem ennyire egyszerű, főleg egy kezdőnek. Danka gyapja sokkal sűrűbb és tömörebb volt, mint gondoltuk, és még az erős ollóval is nehéz volt vágni. Ráadásul a bárány ugyan békésen üldögélt, de a fejét és erős nyakát folyamatosan mozgatta – nem kis kihívást okozva a nyíró kezében.
Szerencsére férjem fokozatosan belejött a dologba. A gyerekek közben lelkesen gyűjtötték a lehullott gyapjút egy nagy zsákba, mi pedig az előbukkanó kisebb-nagyobb sebeket kezeltük az állattartók körében jól ismert kék fertőtlenítő spray-vel. A teljes művelet közel másfél órán át tartott, aminek nagy részét Danka látszólag rezignáltan, a földön fekve tűrte – csupán időnként böfögött egyet-egyet, talán unalmában.
GALÉRIA: Megnyírtuk Dankát, a bárányt (Fotó: G.D.V.)
Fotók: G.D.V.A nap végére Danka megszabadult hatalmas, piszkos bundájától, mi pedig újabb tapasztalattal lettünk gazdagabbak. A gyapjú zsákban, a sebek kezelve, a nyíró olló már visszacsúsztatva a helyére. Nemcsak egy fontos állategészségügyi lépést tettünk meg, hanem egy újabb fejezetet is írtunk közös történetünkbe ezzel a különleges és békés teremtménnyel. Azért örülünk, hogy ezt évente csak egyszer kell megismételnünk. Jövőre pedig már tapasztaltabban állunk neki a feladatnak.
