Elfeledett sínpárok: A Pápa-Kisbér-Tatabánya vasútvonal története

A Tatabánya-Pápa vasútvonal megépítésének ötlete 1901-ben született meg három budapesti vállalkozó, Mandel Gyula, Hoffmann Sándor és Quittner Vilmos fejében. Céljuk az volt, hogy megkönnyítsék a környékbeli mezőgazdasági termékek szállítását. Az építkezés rekordidő alatt, egy év alatt fejeződött be, és 1902. szeptember 12-én már át is adták a forgalomnak.

A vasútvonal születése és fénykora

A vonal 11 felvételi épülettel, 6 raktárral és számos rakodóhellyel büszkélkedhetett. A kor igényeit teljes mértékben kielégítette, hiszen nem csak áruszállításra, hanem személyforgalomra is alkalmas volt. Az állomásokon csatlakozó buszjáratok segítették az utasok továbbutazását olyan településekre, mint Bakonyság vagy Szákszend.

A személyforgalom kezdetben jelentős volt: diákok, katonák és helyi lakosok használták a vonalat napi rendszerességgel. Vasárnaponként különösen nagy volt a forgalom, amikor mellékkocsikkal kiegészített szerelvények szállították a pápai laktanyába visszatérő katonákat.

A vasútvonal hanyatlása

Ahogy a Kisbérmost is megírta, az idők során a Tatabánya-Pápa vonal jelentősége fokozatosan csökkent. A személyforgalom egyre gyérebbé vált, mígnem 2007. március 4-én végleg megszüntették Környe és Pápa között. A döntés hátterében az állt, hogy egy-egy vonaton átlagosan mindössze 18 ember utazott. A személyvonatokat autóbuszokkal váltották ki, de ezek sem örvendtek nagy népszerűségnek. A Bakony Volán hamarosan megszüntette ezeket a járatokat is.

Napjainkban

Bár a személyforgalom nagyrészt teljesen megszűnt, a pálya egy része még ma is használatban van teherforgalmi célokra. Franciavágás és Pápa között némi áruszállítás zajlik, míg Tatabánya irányából az Oroszlányi hőerőmű tüzelőanyag-ellátását szolgálja ki. A Tatabánya-Környe szakaszon továbbra is van személyforgalom; ezt a Tatabánya–Oroszlány-vasútvonal szerelvényei biztosítják.

A vonal többi része azonban csendbe burkolózott. Az állomások épületei és rakodóhelyei lassan az enyészeté lesznek. Már csak halványan emlékeztetnek arra az időszakra, amikor még élettel telt szerelvények siklottak rajtuk nap mint nap.