Válóczi doktor úr: Felfoghatatlan, mennyien emlékeznek rám

– Hatalmas megtiszteltetés volt már önmagában a jelölés is, de az, hogy az emberek még szavaztak is, sőt általuk az első helyre kerültem... hát ez felfoghatatlan – ezekkel a szavakkal üzent az egykori tatai gyermekorvos, dr. Válóczi János mindazoknak, akik szavazatukkal és szeretetükkel támogatták őt a Szent-Györgyi Albert Orvosi Díj elnyerésében.

A volt tatai gyermekorvos számára a díj nem csupán elismerés volt, hanem mély érzelmi visszajelzés is: mennyien gondolnak rá hálával, szeretettel – akár évtizedek távlatából is. Az üzenetek, levelek, visszajelzések sora megmutatta, milyen nyomot hagyott munkájával, emberségével a pácienseiben és a családjaikban.

Válóczi doktor urat többen is jelölték a rangos díjra

Mindent megtettem, hogy képezzem magam, mert csak magabiztos szaktudással lehet csak bizalmat építeni, erre törekedtem. Bíztak bennem a szülők, de én is bíztam a szülőkben, hogy elfogadják a tanácsaimat és végre is hajtják. Ez a bizalom kétirányú, így együttes munka vezetett a gyógyuláshoz, a sikerhez – fogalmazott az orvos meghatottan.

A díjátadó ünnepséget a Magyar Tudományos Akadémián (MTA) tartották, ahova családja is elkísérte, ahol megható pillanatok sorjáztak. Lánya, Zsuzsanna szerint a rendezvény méltó volt az alkalomhoz:

– Nagyon kedvesen fogadták az édesapámékat, mintha régi ismerősök lennének. Nagyon elegáns rendezvény volt. Útbaigazítást adtak, majd tájékoztatás következett a rendezvény menetéről. Főpróba is volt, majd kezdődött az éles műsor – mesélt Zsuzsa, aki azt is elárulta, hogy az ünnepélyes díjátadón személyes kérdések is elhangzottak. Arra, hogy mit csinálna másképp, dr. Válóczi János így felelt: "Semmit, mindent pont ugyanígy csinálnék". És hogy lett volna-e olyan pont, amikor pályát váltott volna? „Nem, soha.”

Új erőt adott a sok szeretet

Zsuzsanna elárulta: a díj különös erőt adott édesapjának, aki ugyan már nyugdíjba vonult, de a szakmája iránti szeretet és hivatástudat ma is ott él benne.
– Rengeteget adott neki ez az elismerés. Kicsit unatkozott itthon, de 

. Láttam én már ruhát venni, próbálni – botrányos volt. Most viszont lelkesen próbált: öltönyszett, ing, cipő... mindent, szó nélkül, többet is! Nagyon felélénkült. Két hétig tervezgette a feljutást, aggódott a forgalom miatt, hogy fogja bírni, sokat kell-e állni… De a végén tökéletesebben nem is alakulhatott volna – árulta el Zsuzsanna, aki szerint a rendezvény külön élmény volt a résztvevőknek is.

– Meglepetés volt, hogy édesapám egyik régi betege is az MTA-ban dolgozott és ő köszöntötte őket. Körbevezette őket mindenhol és bemutatta mindenkinek, orvosoknak, professzoroknak. Nagyon nagy élmény volt beszélgetni a kollégákkal, bár nem ismerték egymást, édesanyám szerint mintha ezer éves ismerősök lennének. Azt is megtudtuk, hogy édesapámat többen is jelölték a díjra, sokan hosszú levelekben méltatták munkásságát – mesélte Zsuzsanna. 

Nyugdíjasként sem nyugodhat 

A díj mögött azonban nemcsak szakmai teljesítmény, hanem egy életen át tartó bizalmi kapcsolat állt – orvos és páciensei, családok és gyerekek között. 

– Remélem, szájhagyomány útján tovább él az a sok praktika, amit használtam, átadtam! – mondta Válóczi doktor úr a rendezvény után a Kemma.hu-nak. Bár hivatalosan már nyugdíjas, a gyermekorvos szívén viseli körzetének sorsát is.

– Nagyon elszomorít, hogy nem tudom könnyen átadni a körzetemet egy orvosnak, nyugodtabb lennék, de még keressük az utódomat – árulta el a gyermekorvos, akinek zárszava pedig egy élet munkáját foglalja össze egyszerű, mégis súlyos szavakkal.

– Ez egy szép lezárása a karrieremnek, a munkámnak. Mindenkinek szívből köszönöm, hogy szavaztak rám, köszönöm azt rengeteg kedves üzenetet! Köszönöm szépen, hogy így megbecsültek!