A tardoskeddi mesterek újra Tardoson: kosarak, fonott nyuszik és eltűnő hagyományok

Csabán Béla polgármester meghívására már sokadik alkalommal érkeztek a tardoskeddi mesterek, és bár a mesterségeik élnek, a közösségük utánpótlás híján egyre kisebb.

Szabó Ferdinánd, alias Nándi a csapat vezetője, és egyben az egyik utolsó őrzője ezeknek a hagyományoknak. Még 1999-ben alapították az Élő Hagyományok Polgári Társulást, hogy a fafaragás, kosárfonás, szövés és üvegfúvás mestersége ne merüljön feledésbe. Bár a szervezet időközben megszűnt, a „kemény mag” kitart: Furuglás Irén, Csányi Gyula, Dózsa István, Marinicsics Igor, Szabó Ferdinánd és Vanya Imre évtizedek óta együtt járják a Felvidéket, Magyarországot és Erdélyt, hogy továbbadják tudásukat. Ezúttal egy újoncot is hoztak: Sipos Zoltán először tartott velük.

Hagyomány kelt életre Tardoson

Bár a mesterek lelkesen mutatták be a fonás és faragás trükkjeit, a helyi érdeklődés elmaradt a várttól. Csabán Tibor, a rendezvény szervezője kissé csalódottan állapította meg, hogy szinte csak a „veterán” látogatók tértek be hozzájuk. Pedig a műhelyekben igazi kincsek születtek: kosarak, fonott nyuszik, szőttesek, sőt borosüvegből készült demizson is. Aki ott volt, az elégedetten és saját kézzel készített alkotással térhetett haza.

Utánpótlás nélkül?

A legnagyobb gond, hogy a mesterek csapata lassan kiöregszik, de nem látják, ki venné át tőlük a stafétát. Nándi elárulta, hogy mindannyian nyugdíjasok, és sajnos egyre kevesebb fiatal érdeklődik a régi kézműves szakmák iránt. Egyetlen hölgytagjuk, Furuglás Irén tíz éve kezdett szőnyeget szőni, miután pékből kézművessé avanzsált. Táborokban és foglalkozásokon szívesen tanítja a gyerekeket – most például pamutból készült kis kosárkákat készítettek közösen. A szervezők és a tardoskeddi mesterek remélik, hogy ez a találkozó nem az utolsók egyike volt. Mert ha egyszer a fonott kosarak, a fafaragások és a kézi szőttesek végleg eltűnnek, azzal egy darab múltunk is semmivé lesz.