Nem mind árva, amit a földön találunk és csipog, de így tesszük azzá

Ahogy beköszönt a tavasz és vele együtt a madárfiókák fészekelhagyási szezonja, egyre gyakrabban találkozhatunk látszólag magányos, csipogó kis madarakkal a parkban, utcán, kertben, vagy éppen az erkélyünkön. De vajon tényleg segítségre szorulnak ezek az apróságok? Mutatjuk, mi a helyes madárfióka mentés. 

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) évek óta felhívja a figyelmet arra, hogy az emberek jó szándékú beavatkozása sok esetben inkább árt, mint használ. A fiókák többsége ugyanis nem árva – csak épp már elhagyta a fészket, és a szülei a közelből figyelik és etetik őket.

Miért vannak a földön?

A hazai madárfajoknál, különösen a kisebb testűeknél, természetes viselkedés, hogy a fiókák még a teljes röpképesség elérése előtt elhagyják a fészket. Ezt követően a sűrű aljnövényzetben, bokrok alatt rejtőznek, és hangosan csipogva hívják az etető szüleiket. Így tanulják meg fokozatosan az önálló élethez szükséges készségeket. A laikus szemlélőnek viszont úgy tűnhet, hogy ezek a fiókák elárvultak – holott nem erről van szó.

Mi a helyes madárfióka mentés?

• Ne vigyük haza!
  Otthoni körülmények között sem a megfelelő táplálást, sem a túléléshez szükséges viselkedési formák elsajátítását nem tudjuk biztosítani. A házi koszt, vagy a boltban vett eleség nem pótolja a szülők által hordott tápanyagban gazdag rovarokat és magvakat, így a jó szándék akár maradandó károsodást is okozhat.
• Óvatosan tegyük vissza a bokrok alá!
  Ha a madárfióka nagyon nyílt helyen van (például járdán, úton), akkor a legjobb megoldás, ha kesztyűben, vagy tiszta kézzel óvatosan megfogjuk, és a legközelebbi bokros, védett területre helyezzük át. Az érintésünk nem zavarja őket, a szülők továbbra is gondoskodni fognak a fiókáról.