Ragaszt, varr, csiszol és másol a tatabányai cipészek utolsó mohikánja + fotók

Popovics József  mestersége utolsó mohikánja. A tatabányai cipész harminchat éve dolgozik a szakmában, ez az ő egyik nagy szerelme. Tatabánya és környékén csak egy szakember van rajta kívül, ő is 70 éves elmúlt már...

A vásárlók egymásnak adják a kilincset a főtéri sarki üzletben. Nagy a hiány cipészből, de nem ez az egyetlen ok, hogy Popovics Mester ajtaján ilyen sűrűn kopogtatnak. Így hát mi is betértünk és érdeklődtünk egy csaknem letűnt szakma iránt. Kiderült, hogy József dolgozott a valamikori Centrum Áruház épületében, a Mártírok útján 18 éven át üzemeltetett egy Cipőkellék és rövidáru üzletet. Volt az életében egy vargabetű: egy évre az ingatlanpiacon próbálkozott József, és katonaként is helyt állt. Viszont a szakma szeretete nem engedte, hogy nagyon hosszú időre távol kerüljön...

– feleli a cipészmesterség tatabányai nagykövete, mikor kíváncsiak voltunk a cipész szakma elmúlt évtizedeire, azon belül is a legszembetűnőbb változásra.

A tatabányai cipész jól bírja a gyorsan változó elvárásokat

Például, 30 évvel ezelőtt egyfajta ragasztót használt, ma már hármat. Műhelyében van külön neoprén jellegű ragasztó, ami a természetes anyagokhoz kell, például bőrre. Van olyan, amit formatalp kezeléséhez használ, végül egy gyors ragasztó is jól megfér a többi között. Ezzel kis felületen lehet eredményt elérni. Mint mondja, a kínai áru is egy divat. Miként a vastagtalpú holdjárók, a Spice Girls korából, vagy az azt megelőző tűsarkú imádat, amit sokan fémmel vagy gumi-műanyag járófelülettel kértek.

Beszélgetésünk alatt kiemeli, hogy az 1800-as években alakult német-osztrák márkáknál nem lehet hibázni. – Minőséget árulnak, azonban nem mindenki engedheti meg magának, hogy legalább 50 ezer forintot fizessen egy utcai viseletre. Látom, mert havonta egy vagy kettő ilyen lábbelivel dolgozom. Tény, hogy nem olcsók, de hosszú távon kifizetődik a használatuk  – mondja József, akinek műhelye 2009 óta működik Tatabánya főterén. Ennek okán pedig megosztotta velünk a legalapvetőbb ismérvet is, ami nélkül nem lehet cipésznek állni.

– vallja a mester, aki az évek alatt több tízezer cipőt javított már. És aki attól tart, hogy nem lesz aki tovább folytatná munkáját, ha ő már nyugdíjas lesz. Szerinte a mai fiatalok – tisztelet a kivételnek – inkább más területen képzelik el a jövőt, ahol kevés munkáért magas fizetés jár.