Tatabánya, a bulik városa: retró fotók a legemlékezetesebb szórakozóhelyekről

Sötétben elcsattant csókok, első találkozás az üvöltő zenével, a tömény szesszel, végeláthatatlan bulik, melyekből csak a vasárnapi húsleves után tértünk magunkhoz. Ilyenek voltak sokak számára a hétvégék - vagy a hétfelezők - Tatabányán. Na de hol is voltak azok a híres tatabányai bulik, milyen tatabányai kocsmákra emlékszünk még a mai napig? Ezekből idézünk most fel jó párat, képek és podcast segítségével.

Tatabányai bulik anno: legendás helyek a városban

Városunkban a huszadik század elején, közepén is zakatolt a bulivonat. Dallos István helytörténész, fotóművész képei és gyűjtései, valamint Fortepan-képek ide is kalauzolnak el bennünket. Nagyszüleink így szórakoztak Bánhidán az 1900-as évek elején, a Bányász Vígadóban az ötvenes években, a Hét törpében, az Akácfa büfében, vagy a Táncplaccban a hatvanas években. Ebben az időben sok szórakozóhely a tavaszi, nyári hónapokban volt nyitva, a talpalávalót pedig mindig élő zene szolgáltatta. És akkor a Kiskerről, az Ifiparkról, a régi Puskinról, vagy a Tonettről, a Calipsóról, vagy a mai negyvenesek által ismert Club 2000-ről, a Gladiátorról még nem is beszéltünk, ahogy a Carapaxról, a TAHO-ról sem. 

Van, aki lecsillapodott, maga mögött hagyta azóta a partiállat oldalát,  de van, akinél nem hagy alább, ma is nekiindul és akár fel is szántja a táncparkettet-vagy épp tombol a dühöngőben. Írd meg nekünk, te melyik csoportba tartozol!

Mint arról a minap beszámoltunk, átértékelődött a kocsmák, italmérések szerepe az elmúlt évtizedekben: a közösségi élet egyik helyszíne lettek. Hogy ezt a szerepüket továbbra is betölthessék, a kormány új programjában kocsmatámogatást indított az 1000 fő alatti településeken lévő vendéglátóegységek részére. Magunk is utánajártunk, milyen a kocsmakultúra a kis falvakban.